Utálok ügyelni.
Mindösszesen 3 pozitívumát fedeztem fel az utóbbi nem kevés évben (a magam részéről, mert ezzel a kollégáim biztosan másképp vannak):
1. másnap nem matatok bent délután 6-ig, hanem időnként akár már 10-11-kor le tudok lépni a kórházból és rengeteg olyan dolgot el tudok intézni, amit amúgy lehetetlenség az egyéb intézmények nyitvatartása és az én bioritmusom alapján.
Erre például egy csodálatos példa a múlt csütörtök, amikor végre eljutottam autót mosatni, tankolni, majd két darab bankba, ahol mindkét helyen sikerült elintéznem legalább 3 különböző dolgot, legalább 1-1 óra alatt, mert mindenhol nagyon lelkes de az adott témában nem annyira jártas ügyintézőket fogtam ki, akik viszont nem szégyelltek segítséget kérni kollégáiktól és így én boldogan és dolgom végeztével távozhattam. Majd ezután voltam a telefonszolgáltatómnál, ott is egy kedves, ténylegesen pályakezdőt fogtam ki, aki szintén nagy buzgalommal intézte a kéréseimet.
Majd irány a posta és már nem is tudom még hány helyen, 11-től 4-ig mászkáltam a városban, és mikor hazaértem végül, régóta nem tapasztalt hatékonyság- és sikerérzetem volt. :) Amúgy ez az élmény késztetett a blogbejegyzés megírására is, jó néha a pozitívumokat is rögzíteni, mert bizony ilyen élmények is előfordulnak. :)
2. a kb félórás otthoni zuhanyzás és hajmosás az ügyelet után, amikor végre messzire tehetem a telefont a kezem ügyéből és végre senki nem szól hozzám egy darabig, kicsit elsimulhatnak az agyhullámaim.
3. ha épp nem kell nagyon gyógyítani, ilyenkor próbálok kicsit haladni az adminisztrációval, hogy ne mindig az itthon töltött időmből fordítsak erre nem kevés órát. Kicsit megnyugtat, amikor végre tudok leletezni / kérelmeket írni, mivel esélytelen napközben még a nem szakrendelős napokon is. Sikerült megint annyira elúszni a papírokkal, hogy minden szokatlan telefonhívás esetén kezdek attól rettegni, hogy ki akar beperelni, mert nem küldtem leletet... És ez nem annyira kellemes érzés.
Még "szerencse", hogy mostanában megint egyre több az ügyelet és lehet, hogy a végén még felzárkózom az adminisztrációval... :)
csütörtök, augusztus 01, 2019
hétfő, július 22, 2019
én egy hős vagyok :)
... vagy inkább egy nem túl kitartó kalandor, aki időnként nagyobb fába vágja a fejszéjét, mint aminek látja a tetejét...
.... mivel már csak kevesebb, mint 6 hetem maradt a 7 km-es futóversenyemig (ami életem első terepfutóversenye lesz és valójában életem második versenye, az elsőn ugyebár 3.2 km-t teljesítve több, mint egy éve), rájöttem, hogy muszáj nekifogjak kicsit futni is, mert hiába olvasgatok cikkeket arról, hogy hogyan is kell túlélni egy ilyen versenyt, ha fizikailag nem készülök rá... Azt hiszem, eddig egyébként jóval több órát töltöttem ilyen témájú cikkek és könyvek olvasásával, mint magával a tényleges testmozgás részével...
... az egyedüli periódus, amikor még nem elég erős a futásról lebeszélő igencsak lusta énem, az a hajnali 5:45, amikor a szokatlanul korai ébredéstől még félig sokkos állapotban félálomban indulok el kocogni, majd nagyjából 15-20 perc múlva verejtékben úszva és vörös fejjel levegő után kapkodva, de éberen térek vissza a majdnem 2 km-es futásból.
Ezt pedig már négyszer sikerült véghez vinnem 4 hét alatt, ergo egy igazi hős vagyok magamhoz képest, mivel ennyi rengeteg alkalommal sikerült már leküzdenem az alvás iránti olthatatlan szerelmemet.
Azt ugyan még nem tudom, hogyan lesz ebből egyhuzamban lefutott 7 km és párszáz méteres szintkülönbség, de hát a hősök is folyamatosan meglepetéseket okoznak az emberiségnek, remélem én is képes leszek kellemesen meglepni magamat ... :)
.... mivel már csak kevesebb, mint 6 hetem maradt a 7 km-es futóversenyemig (ami életem első terepfutóversenye lesz és valójában életem második versenye, az elsőn ugyebár 3.2 km-t teljesítve több, mint egy éve), rájöttem, hogy muszáj nekifogjak kicsit futni is, mert hiába olvasgatok cikkeket arról, hogy hogyan is kell túlélni egy ilyen versenyt, ha fizikailag nem készülök rá... Azt hiszem, eddig egyébként jóval több órát töltöttem ilyen témájú cikkek és könyvek olvasásával, mint magával a tényleges testmozgás részével...
... az egyedüli periódus, amikor még nem elég erős a futásról lebeszélő igencsak lusta énem, az a hajnali 5:45, amikor a szokatlanul korai ébredéstől még félig sokkos állapotban félálomban indulok el kocogni, majd nagyjából 15-20 perc múlva verejtékben úszva és vörös fejjel levegő után kapkodva, de éberen térek vissza a majdnem 2 km-es futásból.
Ezt pedig már négyszer sikerült véghez vinnem 4 hét alatt, ergo egy igazi hős vagyok magamhoz képest, mivel ennyi rengeteg alkalommal sikerült már leküzdenem az alvás iránti olthatatlan szerelmemet.
Azt ugyan még nem tudom, hogyan lesz ebből egyhuzamban lefutott 7 km és párszáz méteres szintkülönbség, de hát a hősök is folyamatosan meglepetéseket okoznak az emberiségnek, remélem én is képes leszek kellemesen meglepni magamat ... :)
vasárnap, július 21, 2019
Vissza a valóságba...
... 3 hét szabadság után holnap ismét dolgos hétfő lesz. Kicsit izgulok, meddig tart ki a jelenlegi félig zen állapot. Remélem az óra csörgése után még legalább 10 órán keresztül... :)
Olyan jó lenne legalább egy hétfőt mosollyal az ajkamon végigvinni.
Olyan jó lenne legalább egy hétfőt mosollyal az ajkamon végigvinni.
csütörtök, július 11, 2019
van az úgy...
... hogy az ember a külföldi nyaralása alatt éjjel 1-kor még betegtájékoztatót és beleegyezőt ír, de nem zavarja, mert próbál szemléletet váltani és meglátni a dolgok jó oldalát és a végső nagy célt... :)
... és azért nem mellesleg a lelkiismeret furdalás sem hagyja tovább nyugodni, mert rájön, hogy 4 hónapja nem halad ezzel a feladattal, mert soha nem érezte igazán magáénak, pedig ha elejétől fogva azt tette volna, már 3 hónapja letudta volna a nehezét...
... ismét rengeteget tanultam etikai engedély írásból, pedig volt idő, amikor azt hittem, hogy az ilyent csak a PhD hallgatók szívatására találták ki (na jó, ez költői túlzás, a betegek és a tudomány érdeke, tudom én ezt, csak ezt általában a szegény PhD hallgatókkal szokták megcsináltatni - kivéve most, amikor majdnem egy évtized után ismét visszasüppedtem ebbe a feladat beosztásba...).
... az biztos, hogy legközelebb már másképp fognék neki... ha megint engem ér ez a megtisztelő feladat.
... és már rengeteg hasznos telefonszámot is kiderítettem. :)
... és azért nem mellesleg a lelkiismeret furdalás sem hagyja tovább nyugodni, mert rájön, hogy 4 hónapja nem halad ezzel a feladattal, mert soha nem érezte igazán magáénak, pedig ha elejétől fogva azt tette volna, már 3 hónapja letudta volna a nehezét...
... ismét rengeteget tanultam etikai engedély írásból, pedig volt idő, amikor azt hittem, hogy az ilyent csak a PhD hallgatók szívatására találták ki (na jó, ez költői túlzás, a betegek és a tudomány érdeke, tudom én ezt, csak ezt általában a szegény PhD hallgatókkal szokták megcsináltatni - kivéve most, amikor majdnem egy évtized után ismét visszasüppedtem ebbe a feladat beosztásba...).
... az biztos, hogy legközelebb már másképp fognék neki... ha megint engem ér ez a megtisztelő feladat.
... és már rengeteg hasznos telefonszámot is kiderítettem. :)
péntek, június 14, 2019
2019
... Egyelőre a sikertelen pályázatok éve. Kül- és belföldi egyaránt.
Megbosszulja magát a kutatás, amiért csak a harmadik helyre szorult az utóbbi 8-9 évben a betegellátás és az oktatás mögött.
Szegény magánéletem pedig csendben nyöszörög a háttérben mindeközben...
Megbosszulja magát a kutatás, amiért csak a harmadik helyre szorult az utóbbi 8-9 évben a betegellátás és az oktatás mögött.
Szegény magánéletem pedig csendben nyöszörög a háttérben mindeközben...
kedd, június 11, 2019
Az ihletet
Mostanában zárójelentésekbe fektetem, néha még előadásokat is gyártok, szigorúan csakis tudományos jellegűeket.
Heti egy hosszú hétvége talán a blogírásnak is kedvezne. :)
Kellene egy kis naptár woodoo. :)
Heti egy hosszú hétvége talán a blogírásnak is kedvezne. :)
Kellene egy kis naptár woodoo. :)
hétfő, május 27, 2019
Mit jelenthet...
... Ha egy embert (és apukámat leszámítva, aki végtelenül elfogult :) ) senki sem hozza szóba az új frizurádat, ami rövidebb, mint az elmúlt 15 évben bármikor...?
Az egyedüli ember, aki spontán reagált rá, édesanyám volt, aki szerint egy fia és egy lánya van, nem két fia...
Nekem akkor is praktikus, hogy nem lóg a szemembe...
Nem kizárt, hogy idén sem indulok szépségversenyen...
Az egyedüli ember, aki spontán reagált rá, édesanyám volt, aki szerint egy fia és egy lánya van, nem két fia...
Nekem akkor is praktikus, hogy nem lóg a szemembe...
Nem kizárt, hogy idén sem indulok szépségversenyen...
csütörtök, május 23, 2019
kedd, május 07, 2019
oktatói siker
... már két embernek sikerült az aktuális csoportomból felkelteni az érdeklődését a szakmám iránt, olyannyira, hogy most elhatározták, ők is ezt a szakot választják az egyetem elvégzése után...
Lehet, hogy el is viszik a híremet Nepálba és Svédországba... így lesz az ember világhírű, a diákjain keresztül... ;)
Remélem a hamarosan kezdődő vizsgaidőszakban is jól teljesítenek a lányok és megmarad a szakma szeretete. :)
Emlékeimben a vizsga előtti napokban valahogy egyik tantárgy sem tűnt számomra túl szimpatikusnak...
Lehet, hogy el is viszik a híremet Nepálba és Svédországba... így lesz az ember világhírű, a diákjain keresztül... ;)
Remélem a hamarosan kezdődő vizsgaidőszakban is jól teljesítenek a lányok és megmarad a szakma szeretete. :)
Emlékeimben a vizsga előtti napokban valahogy egyik tantárgy sem tűnt számomra túl szimpatikusnak...
péntek, április 26, 2019
hihi
Az európai szakmai kollégiumunk leendő elnöke bejelölt ismerősnek a LinkedIn-en. :) Pedig csak párszor találkoztunk, futólag. :) Ezek szerint olyan sokat nem változtam az egyetemi végzős fotómhoz képest, amit profilképnek állítottam be - ezelőtt kb 5-6 évvel...
hétfő, április 22, 2019
ötödik napja...
... szabadságon.... ötödik napja küzdök a lelkiismeret furdalással, hogy miért nem dolgozom a szabadság alatt, miért nem próbálok haladni a feladataimmal, pipálgatni a végtelen listámat. De megígértem, hogy kicsit lazítok, magamra és szeretteimre koncentrálok - egyelőre nem nagyon tudom 100%-ig élvezni úgy, hogy tudom, hogy mi lesz a héten, mialatt én szabadságon vagyok: közelgő beszámoló határidők, meg nem írt kérelmek, le nem fordított kutatási protokollok, továbbképzés, amin van feladatom, stb stb...
... hogy lehet így nyugodt szívvel kikapcsolódni?
... hogy lehet így nyugodt szívvel kikapcsolódni?
csütörtök, április 11, 2019
elgondolkodtató...
... ma egy kicsit dühöngtem, hogy már megint engem találnak meg valami feladattal, lábtörésem óta ismét teljesen elhavazódtam a változatosság kedvéért, mások sokkal jobban haladnak, mert csak 1-2 dologra kell fókuszáljanak, így beleférhet nekik csupán napi 8 órában is kutatni/oktatni/gyógyítani és egyébként is egyszerűen nem szeretnék már több szabadidőt feláldozni a munka és kutatás javásra, mert lassan tényleg már csak aludni járok haza.
... azután este 11-kor írtam egy emailt egy nagyon sikeres, híres professzorasszonynak a főnököm megbízásából - aki kb 10 perc múlva válaszolt is, betéve még néhány más intézetben dolgozó munkatársat is a levelezésünkbe, hogy hátha ők tudnak nekem segíteni...
... úgy tűnik, hogy a szakmailag kiemelkedően sikeres emberek tényleg nem napi 8 órában végzik a munkájukat... vagy legalábbis azok nem, akiknek nincs semmiféle varázserejük...
... én már rég lemondtam arról, hogy kiemelkedően sikeres legyek - kötött munkaidőre és nagy alvásokra vágyom leginkább.
... azután este 11-kor írtam egy emailt egy nagyon sikeres, híres professzorasszonynak a főnököm megbízásából - aki kb 10 perc múlva válaszolt is, betéve még néhány más intézetben dolgozó munkatársat is a levelezésünkbe, hogy hátha ők tudnak nekem segíteni...
... úgy tűnik, hogy a szakmailag kiemelkedően sikeres emberek tényleg nem napi 8 órában végzik a munkájukat... vagy legalábbis azok nem, akiknek nincs semmiféle varázserejük...
... én már rég lemondtam arról, hogy kiemelkedően sikeres legyek - kötött munkaidőre és nagy alvásokra vágyom leginkább.
szerda, április 10, 2019
éljen az eső :)
... így legalább nem kell szégyenkeznem, hogy nem jutottam el az autómosóba, mielőtt elviszem a kötelező éves ellenőrzésre Lilit holnap. Pedig tervbe volt véve, csak épp sikerült még egy tájékoztató előadást rászervezni a holnapi amúgy sem teljesen feladatmentes ügyelet utáni napra.
... ritkán örülök ennyire az égi áldás eme formájának... :)
... ritkán örülök ennyire az égi áldás eme formájának... :)
vasárnap, április 07, 2019
egyszerűen képtelen
.. vagyok nekifogni olyan feladatoknak, amikhez semmi kedvem és amit mások erőltettek rám azzal a címszóval, hogy majd én megcsinálom, mert nekem viszonylag keveset kell utánajárni (ami nem mindig igaz akkor, amikor mondjuk 10 éve már nem foglalkoztam az adott problémakörrel, aminek a megoldása nem keveset változott ezalatt az idő alatt... ).
... és csak halogatom és furdal a lelkiismeret. De attól még nem tudom rávenni magam, hogy belekezdjek...
sakk matt. patt.
... és csak halogatom és furdal a lelkiismeret. De attól még nem tudom rávenni magam, hogy belekezdjek...
sakk matt. patt.
csütörtök, március 28, 2019
tervezgetés...
... ha holnap egy falatot sem eszem, jó eséllyel fogok tudni szuszogni is a ruhácskámban, amit a holnaputáni előadásra szántam.
... a holnapira inkább mást veszek fel, nem árt néha, ha egy kis oxigén is jut az agyamba, miközben másokat próbálok képezni...
... bár lehet, hogy többet fognak tudni a témáról frissen, üdén, kipihenten, mint én egy átdolgozott hét után ma még éjfélig/utánig félálomban gyártva az előadást...)
... a holnapira inkább mást veszek fel, nem árt néha, ha egy kis oxigén is jut az agyamba, miközben másokat próbálok képezni...
... bár lehet, hogy többet fognak tudni a témáról frissen, üdén, kipihenten, mint én egy átdolgozott hét után ma még éjfélig/utánig félálomban gyártva az előadást...)
kedd, március 26, 2019
egy kis gyorstalpaló tanfolyam
.. 2,5 nappal az előadásom előtt, úgy, hogy holnap egészen biztosan nem fogok tudni foglalkozni egy olyan témával, amiről még soha nem adtam elő...
... egyre magasabb szintre fejlesztem az utolsó utáni percre halogatást....
... a jövő hetet szerintem egész egyszerűen csak átalszom majd, a hétfő délutáni harmadik előadásomtól kezdve... :)
... egyre magasabb szintre fejlesztem az utolsó utáni percre halogatást....
... a jövő hetet szerintem egész egyszerűen csak átalszom majd, a hétfő délutáni harmadik előadásomtól kezdve... :)
hétfő, március 25, 2019
valahogy....
... mindig a szakdolgozat rossz oldalára kerülök - arra az oldalra, amelyiken írni kell....
péntek, március 15, 2019
rossz és még rosszabb...
... a pályázatírás egy borzalom, ráadásul rövid időn belül elég sokat kellett/kell/fog kelleni írnom.
... azt hittem, hogy a legjobban a motivációs levél írását utálom (mert hát nyilvánvalóan akarom az ösztöndíjat, regisztrációs díj eltörlését, pályázati pénzt, ha már beadok rá egy pályázatot...), de rájöttem, hogy még annál is rosszabb, amikor a saját ajánlólevelemet kell megírnom (napokig halogatva majd órákig szenvedve egy kb 10 mondatos szösszenet felett), amit aztán a Nagyfőnök 3 másodperc alatt átfut és aláír...
... pályázatíró sem leszek (pedig volt pár nap, amikor még az is vonzóbbnak tűnt...)... :)
... azt hittem, hogy a legjobban a motivációs levél írását utálom (mert hát nyilvánvalóan akarom az ösztöndíjat, regisztrációs díj eltörlését, pályázati pénzt, ha már beadok rá egy pályázatot...), de rájöttem, hogy még annál is rosszabb, amikor a saját ajánlólevelemet kell megírnom (napokig halogatva majd órákig szenvedve egy kb 10 mondatos szösszenet felett), amit aztán a Nagyfőnök 3 másodperc alatt átfut és aláír...
... pályázatíró sem leszek (pedig volt pár nap, amikor még az is vonzóbbnak tűnt...)... :)
csütörtök, március 14, 2019
hotelszobák n + 1 + ...
Ezt most talán az eddigi legmodernebb hotelszobám, a fürdőszobában a tükörbe beépített kis tévével, ami automatikusan ugyanazt adja, mint ami szobában található (szintén tükörbe épített) képernyőn megy.
A szekrényt csövekre felfűzött vállfák és néhány polc helyettesíti. :)
Az azért kicsit ijesztő, hogy amikor belépek a szobába, egyből bekapcsol a BBC és akarva, akaratlanul az angolok Brexittel kapcsolatos szavazását taglalja nekem. :)
vasárnap, március 10, 2019
tökéletes az időzítés
... itt a tavasz, virágoznak a fák, lassan elnyílik a hóvirág, én pedig sikerült megússzam a telet influenza és egyéb fertőzés vonatkozásában, viszont két napja összeszedjek valami jó kis hörghurutot. Tegnap óta fáj a mellkasom, a fejem, és közben ugatok, mint egy testesebb és öblösebb hangú kutya, időnként ráz kicsit a hideg is... még szerencse, hogy még csak vasárnap van, van egy egész napom meggyógyulni, mivel holnap ügyelek és szakrendelek, szerdán viszont vár a nagyvilág, kongresszusra repülök.
Bár alapesetben várnék egy darabig, ameddig az immunrendszerem feláll csatasorba, de most erre nincs idő, elő az antibiotikummal. :)
Szerdán fitten és üdén, gyógyszeres szatyor nélkül kellene felszállni a repülőre. :)
Bár alapesetben várnék egy darabig, ameddig az immunrendszerem feláll csatasorba, de most erre nincs idő, elő az antibiotikummal. :)
Szerdán fitten és üdén, gyógyszeres szatyor nélkül kellene felszállni a repülőre. :)
péntek, március 08, 2019
mérgezés...
... azt hiszem gumimaci és mályvacukor mérgezést kaptam az utolsó pillanatban nekifogott, holnapi határidős pályázatírás közben...
... azért a gumimacievés előtt sem voltam már normális, mert ma még 2 TDK hallgatómmal is kb 2-3 órát foglalkoztam és a munkahelyi mulatságra is elmentem udvariasságból, ami szintén 3 órát vitt el a hatékonyan tölthető órákból...
... a holnapi nap nagyon fog fájni - főleg, ha túlélem a mérgezést és a macik nagyobb rombolás nélkül szívódnak fel...
... azért a gumimacievés előtt sem voltam már normális, mert ma még 2 TDK hallgatómmal is kb 2-3 órát foglalkoztam és a munkahelyi mulatságra is elmentem udvariasságból, ami szintén 3 órát vitt el a hatékonyan tölthető órákból...
... a holnapi nap nagyon fog fájni - főleg, ha túlélem a mérgezést és a macik nagyobb rombolás nélkül szívódnak fel...
vasárnap, március 03, 2019
a végén még...
... leszokok a mobil simogatásáról (nem teljesen kizárt, hogy függő vagyok, bár én inkább internetfüggőségnek vélem), most, hogy a kis kedvencem elromlott, valószínűleg néhány hétbe (hónapba) telik majd megjavíttatni (országot is kell váltson a szervizeléshez) és egy régebbi, nagydarab készülékkel tudom csak helyettesíteni, aminél félő, hogy betelik a memória, ha el akarom olvasni a napi híreket...
... mondjuk nem lenne baj, ha az így felszabaduló energiát valami hasznosra tudnám fordítani - mondjuk futásra? cikkírásra? kérelmekre? kartonokra? alvásra? olvasásra?
... még mindig nem állok jól azzal az elképzelésemmel, hogy otthon már nem dolgozom, vagy max csak napi 1-2 órát, de azt sem este 8 után. Talán ha az információáradatot (ami nem a face és társai, csak simán a postaládám és időnként a munkatársakkal közös messenger csoport) megszelektálom napközben, hatékonyabb leszek munkaidőben és kevesebb dolog marad a nap végére... lehet, hogy a visszatérés a sima gombos telefonhoz mindenre A MEGOLDÁS??
... mondjuk nem lenne baj, ha az így felszabaduló energiát valami hasznosra tudnám fordítani - mondjuk futásra? cikkírásra? kérelmekre? kartonokra? alvásra? olvasásra?
... még mindig nem állok jól azzal az elképzelésemmel, hogy otthon már nem dolgozom, vagy max csak napi 1-2 órát, de azt sem este 8 után. Talán ha az információáradatot (ami nem a face és társai, csak simán a postaládám és időnként a munkatársakkal közös messenger csoport) megszelektálom napközben, hatékonyabb leszek munkaidőben és kevesebb dolog marad a nap végére... lehet, hogy a visszatérés a sima gombos telefonhoz mindenre A MEGOLDÁS??
csütörtök, február 28, 2019
meglepő...
... ma itthon felejtettem a hivatalos mobilomat, meglehetősen kellemes csend volt így a munkahelyemen... azt hittem, hogy majd 15 nem fogadott hívás fogad itthon. De tévedtem. Egy sem volt.
Már majdnem azt hittem de mégsem vagyok annyira fontos.
....
Ráadásként a másik mobilom elromlott.
Már majdnem azt hittem de mégsem vagyok annyira fontos.
....
Ráadásként a másik mobilom elromlott.
szombat, február 23, 2019
álom :)
Életemben először ma hajnalban azt álmodtam, hogy futok, méghozzá futóversenyen (volt egy idő, amikor amúgy rengeteget futottam álmomban, vagy valakik elöl, vagy valami közlekedési eszközt - autó, hajó, vonat - próbáltam utolérni, amit épp lekéstem...). Most először álmomban önként álltam a rajthoz és kicsit izgultam, hogy vajon végig tudom-e futni a 4.5 km-es távot, de azért nem voltam nagyon feszült és csak azon csodálkoztam, hogy 1 km megtétele után máris frissítőpont következett, ahol egész rendes ennivalót adtak, az emberek kék kockás terítővel fedett asztaloknál ültek és beszélgettek evés közben. Aztán egyszerre álltunk fel és folytattuk a futást... :) A végére nem emlékszem, a következő álomfoszlányom már egy szakmai kongresszus volt, ahol a Nagyfőnök is felszólalt és tisztújításokról esett szó... és még mondja valaki, hogy az álmainkban nem a nap közben minket érő impulzusokat processzáljuk... :)
Az álmomban megjelenő futóversenyen felbuzdulva és égi jelként tekintve beneveztem egy nyár végi futóversenyre, ami csodálatos helyeken halad keresztül, mindösszesen csak 7 (!) kilométer (azaz van ilyen táv is, mert van azért 30-40 körüli is :) ) és már 2 hónapja napi szinten frissítem a honlapjukat várva, hogy mikor írják ki, hogy pontosan mikor is lesz - csak hogy tudjam, hogy esetleg mikor tegyem szabaddá a naptáramat. :)
Lehet, hogy a verseny napján kicsit fogom bánni ezt a cselekedetet, mert jelenleg még mindig a séta-futás váltogatást űzöm, de egyelőre még nagyon örülök, hogy ezt most kicsit jobban fog motiválni abban, hogy egy héten három nap 30-40 percet fordítsak a túlélésem javítására, vagyis magamra.
Az álmomban megjelenő futóversenyen felbuzdulva és égi jelként tekintve beneveztem egy nyár végi futóversenyre, ami csodálatos helyeken halad keresztül, mindösszesen csak 7 (!) kilométer (azaz van ilyen táv is, mert van azért 30-40 körüli is :) ) és már 2 hónapja napi szinten frissítem a honlapjukat várva, hogy mikor írják ki, hogy pontosan mikor is lesz - csak hogy tudjam, hogy esetleg mikor tegyem szabaddá a naptáramat. :)
Lehet, hogy a verseny napján kicsit fogom bánni ezt a cselekedetet, mert jelenleg még mindig a séta-futás váltogatást űzöm, de egyelőre még nagyon örülök, hogy ezt most kicsit jobban fog motiválni abban, hogy egy héten három nap 30-40 percet fordítsak a túlélésem javítására, vagyis magamra.
vasárnap, február 17, 2019
Elhatározások (n+1)
Valószínűleg rengeteg (túl sok) időt töltök azzal, hogy a 4-5 blogot, amit követek, naponta többször frissítem, nehogy lemaradjak egy perccel is az eseményekről (ezek közül hármat nem tudok a feedlybe irányítani, ezért külön - külön kell kinyitogatni)...
Vélhetően ez a rendszeres frissítgetés is csak a halogatásom egyik megnyilvánulási formája, mert hisz ezalatt az idő alatt akár naponta pár soros bejegyzésre futná az időmből, ha nem erre használnám. :)
Az elhatározásom tehát a következő : napi egyszer nézni meg a kedvenc blogokat - mondjuk este 9-kor, amikor még fel is fogom, miről szólnak. :)
a blogírással kapcsolatban még nem született elhatározás. :) azon még elmélkedni kell.
Jó lenne még pár ilyen időrabló mechanizmust fülön csípni... Lehet, hogy a mobilom is ludas ebben egy kicsit...
Vagy inkább csak én...
Vélhetően ez a rendszeres frissítgetés is csak a halogatásom egyik megnyilvánulási formája, mert hisz ezalatt az idő alatt akár naponta pár soros bejegyzésre futná az időmből, ha nem erre használnám. :)
Az elhatározásom tehát a következő : napi egyszer nézni meg a kedvenc blogokat - mondjuk este 9-kor, amikor még fel is fogom, miről szólnak. :)
a blogírással kapcsolatban még nem született elhatározás. :) azon még elmélkedni kell.
Jó lenne még pár ilyen időrabló mechanizmust fülön csípni... Lehet, hogy a mobilom is ludas ebben egy kicsit...
Vagy inkább csak én...
vasárnap, február 10, 2019
Fiatal szerelem...
Ma egy komolyszemű aranyos 5 éves udvarlóm akadt, aki a térdemre ült, rajzolt nekem autót és szerenádot is adott a pirinyó hangszerein. :)
Nekem is kell egy ilyen kis teremtmény. Hol a sor, ahova be kell állni érte? :)
Nekem is kell egy ilyen kis teremtmény. Hol a sor, ahova be kell állni érte? :)
csütörtök, február 07, 2019
emlékmorzsa arról....
... hogy egy óra milyen hosszú tud lenni .... főleg amikor ez valójában több, mint kettőre nyúlik.
... és hogy milyen hálás is tud lenni az ember, amikor végül is minden jól megy.
... és hogy milyen hálás is tud lenni az ember, amikor végül is minden jól megy.
vasárnap, február 03, 2019
soha nem gondoltam volna...
... hogy a szakdolgozat írás még párszáz évvel az egyetem után is képes a szabad hétvégéimbe belepiszkálni. Erre senki sem készített fel az egyetem alatt, amikor épp arról álmodtam, hogy majd később oktató (is) leszek és vezetem az ifjú nemzedék bizonytalan lépteit, fényesítgetem az elméjüket...
... és hogy a határidők nemcsak a diákjaim nyakincáját szorongatják, hanem az enyémet is ... :)
.. együtt bukunk vagy jutunk a csúcsra fel...
... és hogy a határidők nemcsak a diákjaim nyakincáját szorongatják, hanem az enyémet is ... :)
.. együtt bukunk vagy jutunk a csúcsra fel...
csütörtök, január 24, 2019
kicsit úgy érzem magam...
... mint a Béres-csepp reklámban... :)
Remélem nem most szóltam el magam, mert amúgy én sem szedem...
Csak a jó kis mogyorós pufi, az az igazi immunerősítő... ;)
Remélem nem most szóltam el magam, mert amúgy én sem szedem...
Csak a jó kis mogyorós pufi, az az igazi immunerősítő... ;)
csütörtök, január 17, 2019
szinte hihetetlen...
... hogy az összes létező határidő (kivéve azt az egyet, amivel már majdnem egy hónapja csúszunk - naná, hogy cikkírás...) január 31, esetleg február 1.
Tényleg azt akarják, hogy év elején kileheljük a lelkünket és nyáron már csak a megboldogult lelkünk járjon vissza kísérteni a tudományos berkekbe, árkokba, bokrokba, mezőkbe...?
Szólni kellene a betegeknek, hogy tartsák tiszteletben ezt a periódust, ilyenkor maradjanak inkább egészségesek (vagy kúrálják otthon magukat, lehetőleg KI).
Tényleg azt akarják, hogy év elején kileheljük a lelkünket és nyáron már csak a megboldogult lelkünk járjon vissza kísérteni a tudományos berkekbe, árkokba, bokrokba, mezőkbe...?
Szólni kellene a betegeknek, hogy tartsák tiszteletben ezt a periódust, ilyenkor maradjanak inkább egészségesek (vagy kúrálják otthon magukat, lehetőleg KI).
hétfő, január 14, 2019
elakadtam...
... az önismeret útján: öt jó tulajdonságomat kellene összeírjam, de négynél tovább sehogy sem jutottam. Így idénre abbahagyom az önismeretet...
... reménykedem benne, hogy 2020-ig csak rám ragad még egy jó tulajdonság...
... rosszat bezzeg egyből tízet tudnék.
... reménykedem benne, hogy 2020-ig csak rám ragad még egy jó tulajdonság...
... rosszat bezzeg egyből tízet tudnék.
csütörtök, január 10, 2019
2019
Idén én is azt fogadom, hogy nem kezdek semmi újba, viszont elmélyülök abban, amit 2018-ban elkezdtem.
Így is lesz bőven, amiben elmélyülni: folytatni a futást, amit december óta heti 1-2-3x igyekszem beiktatni (még mindig a séta-futás kombinációnál tartok, eltart még néhány hónapig, ameddig ismét menni fog egyhuzamban 4 km-t lefutni...), rendszeresíteni a napi 10 perc pilatest, amit már kb 2 éve ugyan elkezdtem egyszer, de néhány alkalom után felhagytam vele, befejezni az 1400 oldalas szakkönyv átolvasását (amiből kb 10 oldalt sikerült tavaly elolvasni egy vizsgára), dolgozni azon, hogy a munkámat élesen el tudjam választani a magánélettől (ami ne csak az alvást jelentse ezáltal), befejezni néhány online szakmai és nem szakmai kurzust, amit tavaly elkezdtem (önbizalom növelő, valamint egy szakmámhoz köthető angol nyelvű kurzus).
Jól látjátok, szeretnék kicsit fittebb lenni, mert nagy terveim vannak a nyárra, amihez bírni kell cipelni a saját testsúlyomat.
Megpróbálok nem venni semmilyen kütyüt (azt hiszem mindenem megvan, amire a XXI. században ember vágyhat), illetve könyvet (mert kb 150 elolvasásra váró könyvvel van körülvéve az ágyam) és szeretnék haladni ez utóbbiakkal.
Jó lenne kicsit a családommal is ápolni a kapcsolatomat, mivel most épp megint le akarnak vágni a családi fotókról, emellett jó lenne magamban is végre letisztázni, hogy hogyan is képzelem a jövőmet... április ebből a szempontból igen érdekesnek ígérkezik.
És mivel csak egy életem van, és nincs olyan, hogy majd a következőben jobban csinálom (amire a tegnap ráirányították a figyelmemet és amin azóta is időnként elmerengek), ezért szeretnék kicsit jobb viszonyba kerülni magammal és élvezni a saját életem.
Hát ennyit szeretnék 2019-ben.
Így is lesz bőven, amiben elmélyülni: folytatni a futást, amit december óta heti 1-2-3x igyekszem beiktatni (még mindig a séta-futás kombinációnál tartok, eltart még néhány hónapig, ameddig ismét menni fog egyhuzamban 4 km-t lefutni...), rendszeresíteni a napi 10 perc pilatest, amit már kb 2 éve ugyan elkezdtem egyszer, de néhány alkalom után felhagytam vele, befejezni az 1400 oldalas szakkönyv átolvasását (amiből kb 10 oldalt sikerült tavaly elolvasni egy vizsgára), dolgozni azon, hogy a munkámat élesen el tudjam választani a magánélettől (ami ne csak az alvást jelentse ezáltal), befejezni néhány online szakmai és nem szakmai kurzust, amit tavaly elkezdtem (önbizalom növelő, valamint egy szakmámhoz köthető angol nyelvű kurzus).
Jól látjátok, szeretnék kicsit fittebb lenni, mert nagy terveim vannak a nyárra, amihez bírni kell cipelni a saját testsúlyomat.
Megpróbálok nem venni semmilyen kütyüt (azt hiszem mindenem megvan, amire a XXI. században ember vágyhat), illetve könyvet (mert kb 150 elolvasásra váró könyvvel van körülvéve az ágyam) és szeretnék haladni ez utóbbiakkal.
Jó lenne kicsit a családommal is ápolni a kapcsolatomat, mivel most épp megint le akarnak vágni a családi fotókról, emellett jó lenne magamban is végre letisztázni, hogy hogyan is képzelem a jövőmet... április ebből a szempontból igen érdekesnek ígérkezik.
És mivel csak egy életem van, és nincs olyan, hogy majd a következőben jobban csinálom (amire a tegnap ráirányították a figyelmemet és amin azóta is időnként elmerengek), ezért szeretnék kicsit jobb viszonyba kerülni magammal és élvezni a saját életem.
Hát ennyit szeretnék 2019-ben.
hétfő, december 31, 2018
Alig-alig hiszem el...
.... hogy ez az év is eltelt... Szerettem 2018-at a meglepetéseivel együtt.
Bízom benne, hogy 2019 is kegyes lesz hozzám, a hozzám közelállókhoz és úgy egyébként mindenkihez.
Boldog Új Esztendőt Mindenkinek! :)
szerda, december 26, 2018
Pillangó projekt indul
hétfő, december 24, 2018
... és miután elengedtem...
... hogy mindenkinek próbáljak valami kreatív, személyre szabott ajándékot (vagy még inkább többet) választani és emellett a határidős cikkel is haladjak, máris sokkal nyugodtabban telt az ünnep. Előrehozott Karácsonyunk volt, mivel néhány nappal az ünnep előtt tudott csak összegyűlni piciny kis családom, és végül is mindenkinek a másik jelenléte volt talán a legnagyobb ajándék.
Így most csak kicsit szomorkás a hangulatom, az is csak azért, mert olyan jó lett volna még egy kicsit otthon maradni...
Így most csak kicsit szomorkás a hangulatom, az is csak azért, mert olyan jó lett volna még egy kicsit otthon maradni...
szerda, december 19, 2018
Kezdek izgulni...
...hogy mi lesz az ajándékokkal, amiket még meg sem álmodtam, nemhogy megvásároltam volna...
... Holnap remélem nem mai nap lesz (cikkírással szobafogságban :) )
... Holnap remélem nem mai nap lesz (cikkírással szobafogságban :) )
vasárnap, december 09, 2018
néha...
... nehezen tudom elfogadni, hogy nem tudhatok mindent, amit egy élet is kevés megtanulni...
... és hogy az életem teljesen más pályán mozog, mint ahogy 20 évvel ezelőtt megálmodtam...
... és nem tudom eldönteni, hogy akkor most örök vesztes vagyok/maradok, vagy újra kell álmodjam az életem úgy, hogy tudjak örülni annak, amim van.
most egy ilyen néha van és szomorú vagyok.
... és hogy az életem teljesen más pályán mozog, mint ahogy 20 évvel ezelőtt megálmodtam...
... és nem tudom eldönteni, hogy akkor most örök vesztes vagyok/maradok, vagy újra kell álmodjam az életem úgy, hogy tudjak örülni annak, amim van.
most egy ilyen néha van és szomorú vagyok.
csütörtök, december 06, 2018
ebcsont...
... (előbb - utóbb) beforrt.
Tegnap végre orvosi engedéllyel kipróbálhattam a téli futónadrágomat. :) Csodával határos módon még rám jött (bár nem sokon múlt, hogy mégsem...).
Mindent elölről kell kezdeni, applikáció első hét, első nap. A sétával és futással 20 perc alatt megtett kilométerek száma kevesebb, mint az első alkalommal, de úgy érzem, most motiváltabb vagyok, mint az első kezdésnél. Most már tudom, milyen az, amikor azért nem futhatsz, mert el vagy tiltva és nem azért, mert a lustaság nem enged... :)
A cél újra megvan, irány ismét a vivicittá jövőre. :) (persze továbbra is csak a 3.2 km-es ;) )
Tegnap végre orvosi engedéllyel kipróbálhattam a téli futónadrágomat. :) Csodával határos módon még rám jött (bár nem sokon múlt, hogy mégsem...).
Mindent elölről kell kezdeni, applikáció első hét, első nap. A sétával és futással 20 perc alatt megtett kilométerek száma kevesebb, mint az első alkalommal, de úgy érzem, most motiváltabb vagyok, mint az első kezdésnél. Most már tudom, milyen az, amikor azért nem futhatsz, mert el vagy tiltva és nem azért, mert a lustaság nem enged... :)
A cél újra megvan, irány ismét a vivicittá jövőre. :) (persze továbbra is csak a 3.2 km-es ;) )
szerda, december 05, 2018
"S az állapotom...?
... na az sem normális..."
Ma például elfelejtettem elmenni egy rendezvényre, ahol én is valami apróbbacska méltatást vehettem volna át (tényleg nem nagy ügy, de azért letaglózott, hogy ilyesmit - is - elfelejtek...).
Hiába na, az okos füzet sem segít ki a bajból, ha elfelejtjük beleírni a teendőket...
Ma például elfelejtettem elmenni egy rendezvényre, ahol én is valami apróbbacska méltatást vehettem volna át (tényleg nem nagy ügy, de azért letaglózott, hogy ilyesmit - is - elfelejtek...).
Hiába na, az okos füzet sem segít ki a bajból, ha elfelejtjük beleírni a teendőket...
kedd, november 13, 2018
mai feedback az életemről
... ma hallottam, hogy "rámkerestek a neten és látták, hogy milyen elfoglalt vagyok"...
... magamra kell keressek... bár anélkül sem titok, hogy az utóbbi 1 év talán legzsúfoltabb napjait élem.
Éljenek a nemzetközi pályázatok, a közelgő határidők, a hiperaktív főnökök és a magányos évtizedek, amiket a számítógép előtt töltök ilyesmik miatt.
... magamra kell keressek... bár anélkül sem titok, hogy az utóbbi 1 év talán legzsúfoltabb napjait élem.
Éljenek a nemzetközi pályázatok, a közelgő határidők, a hiperaktív főnökök és a magányos évtizedek, amiket a számítógép előtt töltök ilyesmik miatt.
péntek, november 09, 2018
Hotelszoba Franciaországban...
A légkondi bosszúja...
csütörtök, november 01, 2018
szerda, október 31, 2018
bye bye október
... van az a mennyiségű munka, ami kiöli a blogírás iránti időkénti késztetésemet. Remélem fog ez még javulni, bár egyelőre az optimizmusom kicsit megroppant.
... egyszerre rezidensként, szakorvosként, felettesként dolgozni nem jó móka.
... ha választhatok, legyen a d.
... egyszerre rezidensként, szakorvosként, felettesként dolgozni nem jó móka.
... ha választhatok, legyen a d.
vasárnap, október 07, 2018
vasárnap, szeptember 30, 2018
ez a hétvége is eltelt
... gyakorlatilag szellemi tevékenység nélkül.
Háromszor ugyan megnyitottam a mumus cikkemet, de egy sor sem került bele és mindháromszor alvást indukált. Viszont kb 4 órát aludtam összesen a két délután.
Reménytelen a kapcsolatom a cikkemmel. Végleg szakítanunk kellene.
Háromszor ugyan megnyitottam a mumus cikkemet, de egy sor sem került bele és mindháromszor alvást indukált. Viszont kb 4 órát aludtam összesen a két délután.
Reménytelen a kapcsolatom a cikkemmel. Végleg szakítanunk kellene.
apró lépések...
Sikerült napi 10 percet pilatesre szánnom egy egész héten keresztül.
Valószínűleg leginkább a pillangós matricák/lehúzósok ragasztgatása motivált.
Ez az első kihívás testmozgás terén, amit sikerült teljesítenem (igaz meglehetősen rövid is volt).
Még ez a napi 10 perc is izomlázat generált.
Megpróbálom folytatni, maradt még néhány pillangós matricám/lehúzósom
(a teljes készletem katicákat és egyéb élőlényeket is figyelembe véve szerintem kb 10-15 évre elegendő lenne).
A hasizmom ugyan nem alakult át különösebben, de legalább nem is férek kevésbé a ruhákban.
csütörtök, szeptember 27, 2018
Álmodozni...
... És interneten vásárolni azért nem tilos... :) és amúgy is, amiben futni lehet, abban egész biztosan sétálni is. ;)
Most a barack színű korszakomat élem ... Mások ezen ugyan átesnek 6-7 éves korban, de én akkor mással voltam elfoglalva... :)
kedd, szeptember 25, 2018
minden nap egy új kihívás :)
... azon túl is, hogy tegnap óta nekifogtam egy hét napig tartó pilateses napi 10 perces kihívásnak és már azt is majdnem teljesíthetetlennek érzem, hogy rendszeresen rávegyem magam arra, hogy napi 10 percet erre a tevékenységre fordítsak (és még csak a második napnál tartok).
... némileg azért motivál az új ruha, amit egy konferenciára vettem és ami apocakomnál hasizmomnál kissé feszül és olyan jó lenne, ha tudnék benne levegőt venni a rendezvényen...
Mivel ma még nem jutottam el (a második napi) pilates gyakorlathoz, egy másik kihívást szeretnék megörökíteni, nevezetesen a holland betegemmel folytatott német nyelvű társalgást úgy, hogy majdnem 20 éve nem beszéltem németül (kb 1 napot kivéve). Ő viszont angolul és magyarul nem tud, így muszáj volt valahogy közös nevezőre jutnunk.
Az eredmény minden szempontból meglepő:
- bármennyire is sulykolták belénk hajdanán a der, die, das-t, voltaképp teljesen mindegy, hogy mi a névelő, az ember akkor is mindent megért, ha ez az egyetlen közös nyelv - mindegy, hogy Nominativban, Dativban, Genitivben vagy Akkusativban ragozva hogyan hangzana helyesen a névelő....
- meglepően sok minden előjött némi nyekergés és kétségbeesett szemforgatás után, amikor rájöttem, hogy úgysem várhatok senkitől segítséget, csak önmagamban kereshetem a megoldást...
- vannak olyan igék, amiket mutogatni is lehet, és mindenki megérti, még ha nincs is meg a közös szó rá (hollandul akkor sem tudom megjegyezni, ha háromszor is elismételi a beteg :D ), például ilyen a vérnyomás mérés és vércukor emelkedés... :)
- a gOOgle tényleg a barátom, a fordító részét pedig a családba is befogadnám. :) A nővérek konkrétan ezen keresztül társalogtak a beteggel - hollandul.
- a gyógyszeres betegtájékoztatóként ugyan csak azt tudtam németül letölteni, ami eredetileg miniatűr méretekben van kinyomtatva és a gyógyszeres dobozokba szuszakolva és amihez szerintem mikroszkópot is kellene mellékelni, de A3-as méretben kinyomtatva, majd még ránagyítva (a titkárnőnk egy igazi technikai tündér), 4 darab A3-as lepedő formájában szintén oda tudtam adni a betegnek (hogy ebből hogyan lesz hivatalosan aláírt betegbeleegyező, ezt még ma éjjel megálmodom :) ). Még az sem teljesen kizárt, hogy el is tudja olvasni....
Lehet, hogy mégiscsak fel kell frissíteni a német tudásomat, mert kakukkfióka került a rendszerbe (eddig más kollégák kapták ezeket a betegeket, én csendben lapultam az évszázadok óta porosodó nyelvtudásommal), és vagy átadom a beteg gondozását másnak, vagy meg kell tervezzem a közös kommunikációnkat.
... némileg azért motivál az új ruha, amit egy konferenciára vettem és ami a
Mivel ma még nem jutottam el (a második napi) pilates gyakorlathoz, egy másik kihívást szeretnék megörökíteni, nevezetesen a holland betegemmel folytatott német nyelvű társalgást úgy, hogy majdnem 20 éve nem beszéltem németül (kb 1 napot kivéve). Ő viszont angolul és magyarul nem tud, így muszáj volt valahogy közös nevezőre jutnunk.
Az eredmény minden szempontból meglepő:
- bármennyire is sulykolták belénk hajdanán a der, die, das-t, voltaképp teljesen mindegy, hogy mi a névelő, az ember akkor is mindent megért, ha ez az egyetlen közös nyelv - mindegy, hogy Nominativban, Dativban, Genitivben vagy Akkusativban ragozva hogyan hangzana helyesen a névelő....
- meglepően sok minden előjött némi nyekergés és kétségbeesett szemforgatás után, amikor rájöttem, hogy úgysem várhatok senkitől segítséget, csak önmagamban kereshetem a megoldást...
- vannak olyan igék, amiket mutogatni is lehet, és mindenki megérti, még ha nincs is meg a közös szó rá (hollandul akkor sem tudom megjegyezni, ha háromszor is elismételi a beteg :D ), például ilyen a vérnyomás mérés és vércukor emelkedés... :)
- a gOOgle tényleg a barátom, a fordító részét pedig a családba is befogadnám. :) A nővérek konkrétan ezen keresztül társalogtak a beteggel - hollandul.
- a gyógyszeres betegtájékoztatóként ugyan csak azt tudtam németül letölteni, ami eredetileg miniatűr méretekben van kinyomtatva és a gyógyszeres dobozokba szuszakolva és amihez szerintem mikroszkópot is kellene mellékelni, de A3-as méretben kinyomtatva, majd még ránagyítva (a titkárnőnk egy igazi technikai tündér), 4 darab A3-as lepedő formájában szintén oda tudtam adni a betegnek (hogy ebből hogyan lesz hivatalosan aláírt betegbeleegyező, ezt még ma éjjel megálmodom :) ). Még az sem teljesen kizárt, hogy el is tudja olvasni....
Lehet, hogy mégiscsak fel kell frissíteni a német tudásomat, mert kakukkfióka került a rendszerbe (eddig más kollégák kapták ezeket a betegeket, én csendben lapultam az évszázadok óta porosodó nyelvtudásommal), és vagy átadom a beteg gondozását másnak, vagy meg kell tervezzem a közös kommunikációnkat.
vasárnap, szeptember 23, 2018
körülbelül egy hét alatt
... sorra elbuktam a nagy terveket, amik majd megakadályozzák, hogy a lábtörésem előtti káoszba és végtelenített munkarendbe csöppenjek vissza.
... ezt még végig kell gondoljam, mert teljesen azért nem adtam fel, hogy egyszer még én is normális életet élhetek.
.. ismét előszedem az eredeti elgondolásaimat és az elmúlt 3 hét tükrében igyekszem mégiscsak beépíteni, mert jó lenne, ha azt a türelmet, amit még érzek, nem engedném elillanni 1-2 héten belül.
... a gyógytornára való járkálásról nagyjából már lemondtam, mert egyszerűen képtelen vagyok naponta 1,5 órára megszakítani a munkámat -a munkahelyem nem ereszt, szorosan tartés az életerőmet szívja.
... otthonra ugyan már összevásároltam egy fél tornatermet, de heti 2-3x 10 percnél nem foglalkozom többet a gyógytorna kütyüimmel és ennél azért kicsit több kellene talán az időnként fájdogáló bokámnak. Az biztos, hogy a túlerőltetés veszélye (legalábbis gyógytorna által) nem áll fenn.
Azért persze történnek jó dolgok is, csak azok rendszerint nem a munkahelyemen.. :)
... ezt még végig kell gondoljam, mert teljesen azért nem adtam fel, hogy egyszer még én is normális életet élhetek.
.. ismét előszedem az eredeti elgondolásaimat és az elmúlt 3 hét tükrében igyekszem mégiscsak beépíteni, mert jó lenne, ha azt a türelmet, amit még érzek, nem engedném elillanni 1-2 héten belül.
... a gyógytornára való járkálásról nagyjából már lemondtam, mert egyszerűen képtelen vagyok naponta 1,5 órára megszakítani a munkámat -a munkahelyem nem ereszt, szorosan tart
... otthonra ugyan már összevásároltam egy fél tornatermet, de heti 2-3x 10 percnél nem foglalkozom többet a gyógytorna kütyüimmel és ennél azért kicsit több kellene talán az időnként fájdogáló bokámnak. Az biztos, hogy a túlerőltetés veszélye (legalábbis gyógytorna által) nem áll fenn.
Azért persze történnek jó dolgok is, csak azok rendszerint nem a munkahelyemen.. :)
szerda, szeptember 19, 2018
új lehetőség...
... a keddi performanszom után, amikor kb. 3 óra nemzetközi és belföldi telefonálgatás után sikerült repülőjegyet szerezni a volt olasz főnökömnek (aki meglehetősen rövid időn belül meglátogat bennünket és nagyjából az utolsó pillanatban szólt, hogy a repülőjegyét mégiscsak nekünk kellene megvenni), az egyik kolléganőm, aki minden elhangzott szónak fültanúja volt, megnyugtatott, hogy ha gond adódna valaha orvosként elhelyezkednem, titkárnőként bárhol kapnék állást a képességeimmel... egészen megnyugodtam és új perspektívák tárultak fel előttem... :)
... az viszont egészen biztos, ha így hozná egyszer az Élet, egyetlen kikötésem lenne: olasz főnököt soha.
... mindezt úgy, hogy közben egy átlagos(an zűrös) munkanap volt osztályos betegfelvétellel, akadozó egyéb adminisztratív problémákkal... szerintem nem lehetett sokkal kevesebb a pulzusom, mint hajdanán futás közben...
néha azt hiszem, hogy csak álmodtam, hogy néhány hétig nem jártam be dolgozni...
... az viszont egészen biztos, ha így hozná egyszer az Élet, egyetlen kikötésem lenne: olasz főnököt soha.
... mindezt úgy, hogy közben egy átlagos(an zűrös) munkanap volt osztályos betegfelvétellel, akadozó egyéb adminisztratív problémákkal... szerintem nem lehetett sokkal kevesebb a pulzusom, mint hajdanán futás közben...
néha azt hiszem, hogy csak álmodtam, hogy néhány hétig nem jártam be dolgozni...
kedd, szeptember 18, 2018
miért is...
... pont nekem gyógyulna tankönyv szerint a lábam? újabb 3 hónap futási tilalom.
... kénytelen leszek valami más sporton elkezdeni gondolkozni ebben a periódusban. Azért még nem adtam fel, hogy jövő évben javítok a Vivicittá-s időmön....
... kénytelen leszek valami más sporton elkezdeni gondolkozni ebben a periódusban. Azért még nem adtam fel, hogy jövő évben javítok a Vivicittá-s időmön....
vasárnap, szeptember 09, 2018
Eléggé beszippantott...
... A munkahelyem az első egy hét alatt...
Azért próbálom tartani magam az elképzeléseimhez, csak azzal nem számoltam korábban, hogy a saját rezidensem is én leszek, mert épp elfogytak és így a kutatásra szánt időt rezidensi munkával töltöm...
Újratervezés...
Azért próbálom tartani magam az elképzeléseimhez, csak azzal nem számoltam korábban, hogy a saját rezidensem is én leszek, mert épp elfogytak és így a kutatásra szánt időt rezidensi munkával töltöm...
Újratervezés...
vasárnap, szeptember 02, 2018
... kicsit szomorkás....
... a hangulatom máma, tartok a holnapi naptól. Vissza a mélyvízbe. Olyan jó volt kicsit a partról figyelni a dolgokat.
Kezdődik ismét a stressz, vagy képes leszek a két hónap alatt összegyűjtött alvástartalékkal, összeolvasott könyvekkel és meghallgatott előadásokkal a tarsolyomban ezúttal végtelen nyugalommal szemlélni a dolgokat... ?
Kezdődik ismét a stressz, vagy képes leszek a két hónap alatt összegyűjtött alvástartalékkal, összeolvasott könyvekkel és meghallgatott előadásokkal a tarsolyomban ezúttal végtelen nyugalommal szemlélni a dolgokat... ?
péntek, augusztus 31, 2018
újratervezem az életemet...
.. például kitaláltam, hogy még itthon hozzászoktatom magam, hogy a hét összes napján reggel 8 és délután 4 között letiltom a chrome-on a nem hivatalos postaládámat, ami történetesen a gmail, a f@cebookot, a feedly-t, hogy ne nézegessek blogokat, na meg a tevémet, hogy szokjak át az esti etetésre (ezzel a mozdulattal egy hét azonnali éhezésre is kárhoztattam szegénykémet, jó eséllyel mostanában ki is purcantom, pedig egy hónappal azután keltettem életre, amikor az itteni életemet elkezdtem, vagyis nem kevés évig sikerült eddig életben tartani).
..persze az apróbb felismerések és sikerek mellett azért néha nem kis öngólokat is rúgok, például a legutóbb az online angollal kapcsolatban: általában délután 5 utánra szoktam időzíteni, hogy legyen esélyem előtte hazaérni ezen a heti 1-2 napon, de a kényszerpihenő alatt előrehoztam délelőttre. Mivel a Skype egy ideje nem működik rendesen, átnyergeltünk a Hangouts-ra, amit én chrome alatt használok és a gmail postafiókomból szoktam megnyitni. Most is szoktam volna, ha nem lett volna a gmail letiltva egy jópofa applikációval, ami ráadásul nem is engedélyezi, hogy az adott napon módosítsam a beállításokat, így csak másnap tudtam kiszedni a (részben)magán postafiókomat a korlátozás alól... és mivel a Mozilla alatt sem akart működni a Hangouts valamilyen érthetetlen okból kifolyólag, végül kb. negyedóra kísérletezgetés után maradt a nem túlzottan szimpatizált (bár meglepően jól működő) f@cebook-os beszélgetési lehetőség, persze csakis Mozillából megnyitva, mert a chrome-ban ez is tiltólistán szerepel. :) Amúgy nem volt rossz a hangminőség, megkockáztatom, hogy jobb a Skype-nál. Hát ilyen, ha egyszer csak elkap a lelkesedés, és alapos megfontolás nélkül, egyszerre akarom minden hibámat jóvá tenni... :)
Aránylag sok időm volt az utóbbi időben végiggondolni az életemet, a munkámat és a magánéletemet és rájöttem, hogy hosszú távon már nem tartható fenn a kötetlen munkaidő, ami egész nap tart és hétvégén sincs vége. Emiatt megpróbálom maximalizálni a munkahelyemen töltött órák alatt a produktivitásomat (már kész is félig-meddig a stratégia több vonalon), és ettől remélem, hogy sikerül több mindent elintézni munkaidő alatt és kevesebb marad a munkaidőn túlra (nálunk ugyebár a túlóra nem létező entitás, tehát még csak anyagilag sem éri meg tovább bent maradni, nemhogy egyéb szempontokból).
Vannak még terveim a rendszeres mozgással, relaxációval, lefekvés előtti olvasással, internet este 8-kor kikapcsolásával kapcsolatban, szép kis listát írtam, kíváncsi leszek, hogy két hét múlva hogyan értékelem az első eredményeket.... mert hát szeptembertől visszatérek a porondra. Egyelőre kicsit sem vagyok lelkes. Jó volt kicsit távol(abb) lenni az átlag életemtől és kívülről megszemlélni a dolgokat.
..persze az apróbb felismerések és sikerek mellett azért néha nem kis öngólokat is rúgok, például a legutóbb az online angollal kapcsolatban: általában délután 5 utánra szoktam időzíteni, hogy legyen esélyem előtte hazaérni ezen a heti 1-2 napon, de a kényszerpihenő alatt előrehoztam délelőttre. Mivel a Skype egy ideje nem működik rendesen, átnyergeltünk a Hangouts-ra, amit én chrome alatt használok és a gmail postafiókomból szoktam megnyitni. Most is szoktam volna, ha nem lett volna a gmail letiltva egy jópofa applikációval, ami ráadásul nem is engedélyezi, hogy az adott napon módosítsam a beállításokat, így csak másnap tudtam kiszedni a (részben)magán postafiókomat a korlátozás alól... és mivel a Mozilla alatt sem akart működni a Hangouts valamilyen érthetetlen okból kifolyólag, végül kb. negyedóra kísérletezgetés után maradt a nem túlzottan szimpatizált (bár meglepően jól működő) f@cebook-os beszélgetési lehetőség, persze csakis Mozillából megnyitva, mert a chrome-ban ez is tiltólistán szerepel. :) Amúgy nem volt rossz a hangminőség, megkockáztatom, hogy jobb a Skype-nál. Hát ilyen, ha egyszer csak elkap a lelkesedés, és alapos megfontolás nélkül, egyszerre akarom minden hibámat jóvá tenni... :)
Aránylag sok időm volt az utóbbi időben végiggondolni az életemet, a munkámat és a magánéletemet és rájöttem, hogy hosszú távon már nem tartható fenn a kötetlen munkaidő, ami egész nap tart és hétvégén sincs vége. Emiatt megpróbálom maximalizálni a munkahelyemen töltött órák alatt a produktivitásomat (már kész is félig-meddig a stratégia több vonalon), és ettől remélem, hogy sikerül több mindent elintézni munkaidő alatt és kevesebb marad a munkaidőn túlra (nálunk ugyebár a túlóra nem létező entitás, tehát még csak anyagilag sem éri meg tovább bent maradni, nemhogy egyéb szempontokból).
Vannak még terveim a rendszeres mozgással, relaxációval, lefekvés előtti olvasással, internet este 8-kor kikapcsolásával kapcsolatban, szép kis listát írtam, kíváncsi leszek, hogy két hét múlva hogyan értékelem az első eredményeket.... mert hát szeptembertől visszatérek a porondra. Egyelőre kicsit sem vagyok lelkes. Jó volt kicsit távol(abb) lenni az átlag életemtől és kívülről megszemlélni a dolgokat.
szerda, augusztus 15, 2018
varázs...
...szerintem életemben összesen annyi tekintetet nem vonzottam magamra, mint amióta gipsszel/bokarögzítővel és mankóval közlekedek... És annyiszor nem is változtattam meg a társalgás témáját a puszta megjelenésemmel, mint ahányszor az utóbbi hetekben: akárhol elvonultam, egyből a törésekre, gipszre, személyes traumákra terelődött a szó, sőt olyanok is voltak, akik azt kezdték el fennhangon találgatni, hogy akkor én most a jó oldalon használom-e a mankót (amikor már csak egy mankóra fejlődött fel az állapotom)...
... 7 hét mozgáskorlátozottság után lassan elhagyhatom a rögzítőt és elkezdődött a leszoktatás a mankóról is, amit egyébként cseppet sem bánok, nem volt annyira mókás így közlekedni, bár tény, hogy miután az ember megtanulja a használatát, rengeteget tud segíteni a nyakkitörés és ellenkező oldali bokatörés elkerülésében.
... azért lehet, hogy valami kényelmesebb bokarögzítőt beszerzek (a jelenlegi mellett időnként visszasírom a gipszet), hogy ha úgy érzem, hogy ismét láthatatlanná váltam a társadalom számára, akkor valamivel fel tudjam hívni magamra a figyelmet...
... 7 hét mozgáskorlátozottság után lassan elhagyhatom a rögzítőt és elkezdődött a leszoktatás a mankóról is, amit egyébként cseppet sem bánok, nem volt annyira mókás így közlekedni, bár tény, hogy miután az ember megtanulja a használatát, rengeteget tud segíteni a nyakkitörés és ellenkező oldali bokatörés elkerülésében.
... azért lehet, hogy valami kényelmesebb bokarögzítőt beszerzek (a jelenlegi mellett időnként visszasírom a gipszet), hogy ha úgy érzem, hogy ismét láthatatlanná váltam a társadalom számára, akkor valamivel fel tudjam hívni magamra a figyelmet...
kedd, augusztus 14, 2018
... Most épp...
... Arra edzem a lelkemet, hogy ne töltse el akkora nagy szomorúsággal, hogy kevesebb, mint három hét múlva vissza kell(ene) mennem dolgozni... Bár a gyógytorna akkor még nem ér véget és még az sem biztos, hogy addigra tökéletes lesz ismét a bokám...
... Kicsit elszomorít a tény, de egyáltalán nem hiányzik a benti munka... Bár ebben azért az is közrejátszhat, hogy mindennap hívnak beteg ügyben, valamelyik betegemmel öszefutok vagy a gyógytornán, vagy a kórház egyéb részein és azért a napi 4-6 óra szellemi munka most is megvan...
... Annyira meg tudnám szokni ezt az átmeneti új életemet...
De vajon újabb törés nélkül hogyan lehetne állandósítani ezt az állapotot?
... Kicsit elszomorít a tény, de egyáltalán nem hiányzik a benti munka... Bár ebben azért az is közrejátszhat, hogy mindennap hívnak beteg ügyben, valamelyik betegemmel öszefutok vagy a gyógytornán, vagy a kórház egyéb részein és azért a napi 4-6 óra szellemi munka most is megvan...
... Annyira meg tudnám szokni ezt az átmeneti új életemet...
De vajon újabb törés nélkül hogyan lehetne állandósítani ezt az állapotot?
szerda, augusztus 08, 2018
dilemma...
... lassan eljutottam arra a pontra, amikor már csak a 3 hónapon túli és néhány év óta halogatott feladatok maradtak a listámon...
... most milyen ürügyet találjak ki, ami miatt továbbra is halogathatom őket addig, ameddig teljesen megfeledkezem róluk - vagy ők rólam... ? az időhiány most nem annyira releváns...
... most milyen ürügyet találjak ki, ami miatt továbbra is halogathatom őket addig, ameddig teljesen megfeledkezem róluk - vagy ők rólam... ? az időhiány most nem annyira releváns...
csütörtök, augusztus 02, 2018
nem teljesen véletlenül...
.. halogatom idestova 9 éve az egyik cikkem megírását. Most is érzem, hogy bele fog törni a bicskám a statisztikai elemzésbe... Pedig most még időm és türelmem is lenne arra, hogy olvasgassak és próbáljam nyitott elmével befogadni a statisztikai módszereket... De már egy hónapja minden mást csinálok, pedig az egyik eredeti tervem az volt, elmélyedek a longitudinális vizsgálatok statisztikai elemzési lehetőségeiben és végre befejezem a cikkemet.
... nincs véletlenül egy biostatisztikus/epidemiológus zugolvasóm, akinek minden vágya, hogy olyan szerencsétlen klinikusokon segítsen, mint amilyen én is vagyok...?
... nincs véletlenül egy biostatisztikus/epidemiológus zugolvasóm, akinek minden vágya, hogy olyan szerencsétlen klinikusokon segítsen, mint amilyen én is vagyok...?
szerda, augusztus 01, 2018
Álom...
... Éjjel azt álmodtam, hogy milonka férjhez ment B-hez csak úgy pikk-pakk, civil ruhában (ha jól emlékszem farmerdzsekiben) , különösebb előkészületek nélkül, igen meghitt hangulatot árasztó szűk családi és baráti környezetben.
Úgy tűnik, hogy az a 3-4 blog, amit rendszeresen olvasok, beásta magát a tudatalattimba.
Remélem én is a jövőt álmodom meg, mint a Heroes sorozatban néhány hős - gipszes estéimet most ez tölti meg izgalommal... :)
Úgy tűnik, hogy az a 3-4 blog, amit rendszeresen olvasok, beásta magát a tudatalattimba.
Remélem én is a jövőt álmodom meg, mint a Heroes sorozatban néhány hős - gipszes estéimet most ez tölti meg izgalommal... :)
csütörtök, július 26, 2018
Don't stop me now :)
És a fűben üldögélve próbálom feltérképezni magamat és az életemet, most, hogy majdhogynem időmilliomos lettem. :) még pár hétig. Ki kell használni.
hétfő, július 23, 2018
Mobilról
Ágyban pötyögve blogbejegyzést írni éjszaka veszélyes, mert könnyen a füstbe mehet el 10 perc kitartó nyomogatása..
És az ihlet tovalebben, a bosszúság felszáll... Az agyamra.
És az ihlet tovalebben, a bosszúság felszáll... Az agyamra.
csütörtök, július 19, 2018
Két lábas :)
Ma megvolt 3 hét óta az első két lábon járás...
Az első lépéseknél mintha 1000 tű szurkálta volna a talpamat, utána megszűnt ez az érzés, majd pár lépés után jött a tompa fájás... Egy óra múlva ismételve ugyanezeket a stádiumokat tapasztaltam.
Jó móka lesz ismét járni ...
Na de egy kis türelemmel és rám nem jellemző kitartással vissza fogok térni a két lábon járó gyalogosok közé. :)
A másik hír, hogy azért a múzsám nálam kitartóbb volt és nem hagyott el, így sikerült 3 nap alatt megírni a határidős cikkemet (el is küldtem a Nagyfőnöknek elbírálásra - gyanítom, hogy percek alatt szétszedi) én pedig folytathatom a lassan pubertás korba kerülő, határozatlanéppenezértsohabenemfogomfejeznihatáridős cikkemet...
És egy kolléganőm még nem véglegesített PhD disszertációjának átolvasását, mert úgyis ráérek...
Az első lépéseknél mintha 1000 tű szurkálta volna a talpamat, utána megszűnt ez az érzés, majd pár lépés után jött a tompa fájás... Egy óra múlva ismételve ugyanezeket a stádiumokat tapasztaltam.
Jó móka lesz ismét járni ...
Na de egy kis türelemmel és rám nem jellemző kitartással vissza fogok térni a két lábon járó gyalogosok közé. :)
A másik hír, hogy azért a múzsám nálam kitartóbb volt és nem hagyott el, így sikerült 3 nap alatt megírni a határidős cikkemet (el is küldtem a Nagyfőnöknek elbírálásra - gyanítom, hogy percek alatt szétszedi) én pedig folytathatom a lassan pubertás korba kerülő, határozatlanéppenezértsohabenemfogomfejeznihatáridős cikkemet...
És egy kolléganőm még nem véglegesített PhD disszertációjának átolvasását, mert úgyis ráérek...
kedd, július 17, 2018
A hivatali múzsa...
... Ma homlokon csókolt (miután egész hétvégén és hét elején is csak bambán bámultam a monitort és kedvetlenül kattogtattam ide-oda) és két óra alatt megírtam a 8000 karakteres határidős cikk több, mint felét, ráadásul úgy gondolom, hogy még eredeti gondolatokat is sikerül/t csempésznem bele. Persze a második része még hátravan, remélem, hogy a délutáni angolórám nem ijesztette el végleg a múzsámat ... :)
Holnapután pedig angol nyelvű cikkírásra megihletni képes múzsát kérnék - de hatékony legyen, mert 8 éve nem sikerül azt a cikket befejezzem (megnyitni is csak nagy erőfeszítések árán)...
Holnapután pedig angol nyelvű cikkírásra megihletni képes múzsát kérnék - de hatékony legyen, mert 8 éve nem sikerül azt a cikket befejezzem (megnyitni is csak nagy erőfeszítések árán)...
vasárnap, július 15, 2018
Haszontalan...
... Vannak azok a napok, amikor semmi felmutathatót sem csinálok: ez egy ilyen nap volt.
A blogolvasás, Twin Peaks sorozat és az Életfogytig zsaru sorozat legalább besorolható a pihenés kategóriába, bár a Twin Peaks miatt időnként kicsit visszatér a feszültség... :)
Holnaptól egy kis munkát muszáj lesz visszacsempésszek, hogy a lelkiismeretem is pihenhessen... :)
A blogolvasás, Twin Peaks sorozat és az Életfogytig zsaru sorozat legalább besorolható a pihenés kategóriába, bár a Twin Peaks miatt időnként kicsit visszatér a feszültség... :)
Holnaptól egy kis munkát muszáj lesz visszacsempésszek, hogy a lelkiismeretem is pihenhessen... :)
szerda, július 11, 2018
Mindenki...
... Azt mondja, hogy használjam ki az időt és pihenjek...
... Gondoltam, hogy miután utolérem magam a lemaradásaimmal (ebből még két cikk megírása hátravan), utána neki is fogok...
... Aztán rájöttem, hogy lassan már azt sem tudom, hogyan is fogjak neki.
Fizikailag nem vagyok fáradt, 4 fal között, figyelembe
véve, hogy a mankózás után fájdogál a lábam, nem viszem túlzásba a fizikai megerőltetést... De hogy a fejemből hogyan űzzem ki a feszültséget és a gondolatok ide-oda cikázását és folyton visszakanyarodását a munkámhoz...
Az egyetem óta most van először, hogy 2 hét szabadság után nem kell rögtön visszamenni dolgozni...
Újra fel kell fedeznem magamnak a pihenést.
... Gondoltam, hogy miután utolérem magam a lemaradásaimmal (ebből még két cikk megírása hátravan), utána neki is fogok...
... Aztán rájöttem, hogy lassan már azt sem tudom, hogyan is fogjak neki.
Fizikailag nem vagyok fáradt, 4 fal között, figyelembe
véve, hogy a mankózás után fájdogál a lábam, nem viszem túlzásba a fizikai megerőltetést... De hogy a fejemből hogyan űzzem ki a feszültséget és a gondolatok ide-oda cikázását és folyton visszakanyarodását a munkámhoz...
Az egyetem óta most van először, hogy 2 hét szabadság után nem kell rögtön visszamenni dolgozni...
Újra fel kell fedeznem magamnak a pihenést.
kedd, július 10, 2018
... A ló túloldalán...
Most pedig nem tudok elaludni normális időben, mert az adminisztratív munkákkal felzárkózás közel sem merít ki annyira, mint egy átlag szakrendelős vagy csak a fél osztályt magaménak tudható nap...
Holnap végre a cikkírás kerülhet sorra... Mindig ő az utolsó, a hanyagolható/halasztható. Az utóbbi 8 év csendes kísértete...
Holnap végre a cikkírás kerülhet sorra... Mindig ő az utolsó, a hanyagolható/halasztható. Az utóbbi 8 év csendes kísértete...
vasárnap, július 08, 2018
Több, mint egy hét....
... kényszerpihenő után kijelenthetem, hogy végre kialudtam magam (és az utóbbi néhány hónapot)... :)
... a munkabeli lemaradásaim behozására még legalább egy hónap kellene...
... a munkabeli lemaradásaim behozására még legalább egy hónap kellene...
vasárnap, július 01, 2018
kérem vissza...
... az életemet.
Valahogy nem emlékeztem, hogy 25 éve, amikor szintén lábtörés miatt feküdtem, milyen kihívást is jelenthetett mosakodni, hajat mosni, elmenni a mosdóig, fogat mosni féllábon, felkelni a WC ülőkéről, kimenni vizet inni... vélhetően a szüleim és leginkább anyukám tehet róla, hogy majdhogynem szép emlékeim vannak erről az időszakról, aki gondoskodott rólam és rengeteg héten keresztül hűségesen cipelt magával mindenhova a lakásban, miközben nem kevés kilót is felszedtem, ugyanis pont ebben az időben sikerült ugrásszerűen megnőnöm és a tornasorban az utolsó helyről feltörni az élbolyba... Utólag is vallom, hogy a hormonális dolgok mellett az épp divatba jött francia látványpékség által gyártott hihetetlenül finom, margarinnal megkent fehér kenyér is sokat segíthetett ebben... :)
... szóval most a XXI. században azért nem kicsit szenvedek, bár a fizikai fájdalom elhanyagolható, de folyamatosan vállizomlázam, comb és fenéktáji izomlázam van a mankózástól és a fél lábbal ülő helyzetből talpraállástól... a mosakodásról inkább nem írnék, nem szeretnék visszaemlékezni rá 20 év múlva, a lényeg, hogy legalább mostmár nem nyaktörő vállalkozás, mint az elején, tehát némi fejlődés azért itt megfigyelhető....
A vérhígító kezelésről pedig mindig eszembe fog jutni ezentúl, amikor ráírom egy lázlapra, hogy bár eddig a betegek soha nem panaszolták, de csíp és feszít....
... a köpeny másik oldaláról mindig sokat lehet tanulni arról, hogy mennyire kiszolgáltatott is lehet az ember betegség idején...
Valahogy nem emlékeztem, hogy 25 éve, amikor szintén lábtörés miatt feküdtem, milyen kihívást is jelenthetett mosakodni, hajat mosni, elmenni a mosdóig, fogat mosni féllábon, felkelni a WC ülőkéről, kimenni vizet inni... vélhetően a szüleim és leginkább anyukám tehet róla, hogy majdhogynem szép emlékeim vannak erről az időszakról, aki gondoskodott rólam és rengeteg héten keresztül hűségesen cipelt magával mindenhova a lakásban, miközben nem kevés kilót is felszedtem, ugyanis pont ebben az időben sikerült ugrásszerűen megnőnöm és a tornasorban az utolsó helyről feltörni az élbolyba... Utólag is vallom, hogy a hormonális dolgok mellett az épp divatba jött francia látványpékség által gyártott hihetetlenül finom, margarinnal megkent fehér kenyér is sokat segíthetett ebben... :)
... szóval most a XXI. században azért nem kicsit szenvedek, bár a fizikai fájdalom elhanyagolható, de folyamatosan vállizomlázam, comb és fenéktáji izomlázam van a mankózástól és a fél lábbal ülő helyzetből talpraállástól... a mosakodásról inkább nem írnék, nem szeretnék visszaemlékezni rá 20 év múlva, a lényeg, hogy legalább mostmár nem nyaktörő vállalkozás, mint az elején, tehát némi fejlődés azért itt megfigyelhető....
A vérhígító kezelésről pedig mindig eszembe fog jutni ezentúl, amikor ráírom egy lázlapra, hogy bár eddig a betegek soha nem panaszolták, de csíp és feszít....
... a köpeny másik oldaláról mindig sokat lehet tanulni arról, hogy mennyire kiszolgáltatott is lehet az ember betegség idején...
családi aranyköpések :)
... hőn szeretett családtagom olvasta fennhangon a neten valamelyik Bl!kk típusú bírált szakfolyóiratból, hogy a sarokfájdalom hátterében az egyik gyakori ok a "planetáris fasciitis" plantáris fasciitis helyett (talpi bőnye gyulladás). :)
... nagyon nevettem. :D
... nagyon nevettem. :D
szerda, június 27, 2018
not so happy end...
... bár tegnap este még reménykedtem abban, hogy egy kis semmiség lesz, amit pár nap alatt letudok magam mögött, ma délben már gipsz díszítette a lábamat, ami összesen 6 hétig fog végigkísérni...
... (össze)törtem.
.. de csak csontilag.
... (össze)törtem.
.. de csak csontilag.
kedd, június 26, 2018
egy sportkarrier vége (?)
... és lehet, hogy egyben kényszerszabadság is lesz a mai futás következménye, amikor egy apró figyelmetlenség miatt kibicsaklott a bokám és akkorát reccsent, hogy szabad füllel is hallható volt. :(
Még hazavezettem az autót, de nem vagyok túl optimista a holnapi közlekedést illetően, már háromszorosára duzzadt a külbokám, na de mozog még, így ha lehet, nem mennék vele orvoshoz. :)
Begyógyszereltem magam és jegelem.
... az egészségügyi dolgozók (velem az élen) a legrosszabb betegek.
Még hazavezettem az autót, de nem vagyok túl optimista a holnapi közlekedést illetően, már háromszorosára duzzadt a külbokám, na de mozog még, így ha lehet, nem mennék vele orvoshoz. :)
Begyógyszereltem magam és jegelem.
... az egészségügyi dolgozók (velem az élen) a legrosszabb betegek.
szerda, június 20, 2018
majdnem hiányérzetem van...
... fél év után az első nap, amikor nem közelgett vészesen valamilyen konkrét vizsga és nem fekszem le némi lelkiismeretfurdalással, hogy ma sem tanultam...
... csak úgy maga a nagybetűs ÉLET maradt megint, amin lehetnagyon kicsit napi rendszerességgel szorongani...
... csak úgy maga a nagybetűs ÉLET maradt megint, amin lehet
hétfő, június 18, 2018
lassan...
..tökélyre fejlesztem a "hogyan NE készüljünk egy vizsgára" tehetségemet, és ilyen laza sem voltam még életemben vizsga előtt, mint szombaton. Holnap is gyakorolhatom majd a lazaságot... aztán egy ideig (kb 80 évig) nem szeretnék többet vizsgázni.
Vizsgáztatni sem, de azt egyelőre muszáj.
Nem sokkal jobb érzés ez az oldala sem a tételsornak...
Vizsgáztatni sem, de azt egyelőre muszáj.
Nem sokkal jobb érzés ez az oldala sem a tételsornak...
vasárnap, június 10, 2018
Első futás az új órával :)
péntek, június 08, 2018
A kezdet...
Végülis ha naponta elolvasok 700 oldalt, akkor simán a rendelkezésemre álló maradék 2 teljes napban fel tudok készülni a vizsgára ... :) miért is ne lennék optimista ..? :)
csütörtök, június 07, 2018
Holnap reggeli erőpróba...
Ugyan szabadságon vagyok, de megpróbálok 5:50-kor kipattanni az ágyból, futni legalább 1 km-t (és végre letesztelni az új pulzusmérős órámat, mert eddig max csak alvástesztelésre használhattam volna, ha nem szoktam volna éjszakára levenni a kezemről) és még kb 2 kérelmet megírni, mielőtt inkognitoban beszaladok a munkahelyemre és utánajárok pár dolognak...
A mai tanulás helyett is elmaradt vagy nem elmaradt, csak sürgős kérelmeket írogattam.
Az esélyeim egyre csekélyebbek. Még szerencse, hogy a sikertelen vizsgákat nem kell feltüntetni az ember lányának az önéletrajzában... :)
Mióta...
... Lemondtam arról, hogy az 1400 oldalas könyvet elolvassam a vizsgára (az egyedüli tudományos esemény, amire a magam továbbképződése miatt neveztem be), a stressz jelentősen alábbhagyott...
... Esélytelen úgy készülni valamire, hogy mások jogot formálnak arra az időre, amit a tanulásra vettél ki.
Valószínűleg az én életemben most jön a sikertelen vizsgák időszaka...
... Esélytelen úgy készülni valamire, hogy mások jogot formálnak arra az időre, amit a tanulásra vettél ki.
Valószínűleg az én életemben most jön a sikertelen vizsgák időszaka...
kedd, június 05, 2018
nagy tervek :)
... most épp azt találtam ki, hogy miután túléltem a Vivicittát, nekifogok reggelente futni a munka előtt 2 km-t, legalább heti háromszor.
... ebben a táv ugyan nem nagy (már volt életemben kétszer, hogy 4 km-t is lefutottam egyben - tudom, ez csak nekem nagy megvalósítás, de én már ezzel is túlléptem a saját árnyékomon.. ;) ), de maga az a tény, hogy emiatt kb 5:50-kor fel kell majd kelni, hogy még egy zuhany is beleférjen munka előtt, hát igazából ezt tartom hatalmasnak (és ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor még az is lehet, hogy megvalósíthatatlannak).
... titokban abban reménykedem, hogy ha nyíltan leírom és felvállalom, hogy most épp mit találtam ki újabb erőpróbának, akkor ez motiválni fog abban, hogy reggel ne kinyomjam az ébresztőt és tovább aludjak még egy félórát, hanem fel is keljek és meg is valósítsam a terveimet.
... talán ha ebben sikerül egy kis rutint kialakítani, akkor később további rutinok is beépülhetnek: pl munkaidő alatt leletezni kartonokat, szintén ebben az idősávban méltányossági kérelmeket írni és ezekkel nem a szabadidőmet, és nyomokban jelentkező magánéletemet megnyomorítani.
... ha ezeket is sikerül beépíteni, akkor talán sor kerülhet a magánéletem kikupálására is....
... ebben a táv ugyan nem nagy (már volt életemben kétszer, hogy 4 km-t is lefutottam egyben - tudom, ez csak nekem nagy megvalósítás, de én már ezzel is túlléptem a saját árnyékomon.. ;) ), de maga az a tény, hogy emiatt kb 5:50-kor fel kell majd kelni, hogy még egy zuhany is beleférjen munka előtt, hát igazából ezt tartom hatalmasnak (és ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor még az is lehet, hogy megvalósíthatatlannak).
... titokban abban reménykedem, hogy ha nyíltan leírom és felvállalom, hogy most épp mit találtam ki újabb erőpróbának, akkor ez motiválni fog abban, hogy reggel ne kinyomjam az ébresztőt és tovább aludjak még egy félórát, hanem fel is keljek és meg is valósítsam a terveimet.
... talán ha ebben sikerül egy kis rutint kialakítani, akkor később további rutinok is beépülhetnek: pl munkaidő alatt leletezni kartonokat, szintén ebben az idősávban méltányossági kérelmeket írni és ezekkel nem a szabadidőmet, és nyomokban jelentkező magánéletemet megnyomorítani.
... ha ezeket is sikerül beépíteni, akkor talán sor kerülhet a magánéletem kikupálására is....
vasárnap, június 03, 2018
előadás maraton
..a láthatáron. Azaz hamarosan megtapasztalom, milyen életem lett volna, ha mégis tanítónőnek szegődök és napi 3-6 órát kellene beszélnem hallgatóságnak...
... nem is maga a beszéd izgat, mert az megvan a szakrendelős napokon is, méghozzá negyedórás szünetek nélkül (kivéve ha az adott napra 1-1 bőbeszédűbb beteg is be van írva), csak mostanában kezdek félrebeszélni, felcserélni szavakat, illetve nem befejezni mondatokat, és itt nem bújhatok majd a monitor mögé vagy mélyedhetek el műgonddal a beteg dokumentációjában, mint amikor a szakrendelésen látom, hogy az asszisztensnőm készül lecsúszni a székről a nevetéstől a sületlenségeim hallatán...
... hát igen, még mindig a könyvtáros szakma tűnik a legvonzóbbnak...
... nem is maga a beszéd izgat, mert az megvan a szakrendelős napokon is, méghozzá negyedórás szünetek nélkül (kivéve ha az adott napra 1-1 bőbeszédűbb beteg is be van írva), csak mostanában kezdek félrebeszélni, felcserélni szavakat, illetve nem befejezni mondatokat, és itt nem bújhatok majd a monitor mögé vagy mélyedhetek el műgonddal a beteg dokumentációjában, mint amikor a szakrendelésen látom, hogy az asszisztensnőm készül lecsúszni a székről a nevetéstől a sületlenségeim hallatán...
... hát igen, még mindig a könyvtáros szakma tűnik a legvonzóbbnak...
hétfő, május 28, 2018
Mindig azt hiszem
... Jobban már nem tudok elhavazódni és nem vállalom túl magam, tanulok a hibáimból és nem törekszem arra, hogy saját magamat készítsem ki teljesen...
Aztán mindig rájövök, hogy az évek múltával csak az ősz hajszálaim és bájos kis szarkalábaim gyarapodnak, a bölcsességem viszont inkább csak hanyatlik...
Itt reformokra van szükség.
Aztán mindig rájövök, hogy az évek múltával csak az ősz hajszálaim és bájos kis szarkalábaim gyarapodnak, a bölcsességem viszont inkább csak hanyatlik...
Itt reformokra van szükség.
péntek, május 25, 2018
Más cikkének javítása közben...
.. Egyszer csak zizegett a karom, és mivel ilyent még nem csinált a közösen eltöltött 4 nap alatt, ezért ránéztem... :)
Próbál velem kommunikálni... De még nem ismer, még reménykedik... :)
Próbál velem kommunikálni... De még nem ismer, még reménykedik... :)
szerda, május 23, 2018
szombat, május 12, 2018
hétfő, május 07, 2018
Kevés van annál bosszantóbb...
...mint amikor aludni kellene, mert másnap ismét húzós nap lesz, de nem jön álom a szememre (miután este 8-kor egyszer már kidőltem 1 órácskára).
Most kéne nekifogni cikket írni...
Kakukk.
Most kéne nekifogni cikket írni...
Kakukk.
Közeledik...
Ketyeg az óra, közeledik a verseny, ezért én is elkezdtem egy kicsit több időt szentelni a felkészülésre, hogy legalább egy ici-pici esélyem legyen végigkocogni a távon.
A kilométer úgy tűnik, már menne, de azért nem kicsit izgulok azon, hogy rögtön az elején van egy majdnem 1 km-es emelkedő, ami gyalogosan is képes megszuszogtatni.
Milyen kár, hogy a könyvolvasástól nem lehet fogyni és izmosodni... :(
vasárnap, április 29, 2018
Magamat is megleptem :)
Életem leghosszabb egyben lefutott távja. :)
Nem hittem volna, hogy képes leszek. Csak az a szépséghiba, hogy a versenyen emelkedők is lesznek ugyanekkora távon. Most először érzem azt, hogy túlélhetem.
csütörtök, április 26, 2018
kicsit megingott....
... az elszántságom, hogy futni fogok a Vivicittán, miután ez a hét eddig teljesen kimaradt előadás gyártások és délután 7-kor álomba ájulások miatt... az esemény pedig egyre vészesebben közeleg... én pedig még nem jutottam el oda, hogy a teljes távot egyszer megpróbáljam egyben lefutni (úgy már megy, ha kb 1/3-át legyaloglom, sík terepen... kár, hogy a pálya időnként emelkedni fog a nagy napon...).
...csak az tartja bennem kicsit a lelket, hogy megfogadtam, hogy csak akkor veszek újabb kütyüt (sportóra), ha részt is veszek az eseményen, nem csak készülgetek rá.... Bár amióta kiderült, hogy a sima kis Garminom is képes valamilyen szinten rögzíteni (persze nem teljesen pontosan, mert hát nem 14-19 műhold jelei alapján számolja...) a futásaimat, már nem is annyira létszükséglet...
...csak az tartja bennem kicsit a lelket, hogy megfogadtam, hogy csak akkor veszek újabb kütyüt (sportóra), ha részt is veszek az eseményen, nem csak készülgetek rá.... Bár amióta kiderült, hogy a sima kis Garminom is képes valamilyen szinten rögzíteni (persze nem teljesen pontosan, mert hát nem 14-19 műhold jelei alapján számolja...) a futásaimat, már nem is annyira létszükséglet...
vasárnap, április 22, 2018
csütörtök, április 19, 2018
hétfő, április 16, 2018
hüpp hüpp
... az új mobilom máris elromlott, a hangszórója ment tönkre úgy tűnik, így vissza kellett ma este térnem a régihez és szervezhetem az új mobil szervizelését. Nem tett túlzottan boldoggá. :( Pedig már egészen megszerettem az új kütyüt, talán még szebb képeket készít, mint az elődje.
... amúgy ezekben a napokban még nyűgösebb vagyok, minden és mindenki irritál - mindenki természetesnek tartja, hogy a nap 24 órájában álljak rendelkezésre, mindenki minden nyűgjét teljesítsem, ügyeljek annyit, mint a rezidensek, már a harmadik hosszú hétvégének is megkaptam a közepét vagy a 3 naposnak a végét (mintha kb összesen négyen ügyelnénk, pedig nem), de közben minden szinten képviseljem a munkahelyemet, legyek főnök és információs pult is egyben.... áááh. Ma nem tudom a jót meglátni.
Vesszenek a hétfők.
... amúgy ezekben a napokban még nyűgösebb vagyok, minden és mindenki irritál - mindenki természetesnek tartja, hogy a nap 24 órájában álljak rendelkezésre, mindenki minden nyűgjét teljesítsem, ügyeljek annyit, mint a rezidensek, már a harmadik hosszú hétvégének is megkaptam a közepét vagy a 3 naposnak a végét (mintha kb összesen négyen ügyelnénk, pedig nem), de közben minden szinten képviseljem a munkahelyemet, legyek főnök és információs pult is egyben.... áááh. Ma nem tudom a jót meglátni.
Vesszenek a hétfők.
péntek, április 13, 2018
Hopp
Sikerült ma este nem befejezni a harmadik előadásomat a hétvégére, neki sem fogni összecsomagolni, pedig reggel még nemegyszer kicsit dolgozni, nem megírni két zárót, nem hajat mosni (vágásról ne is essék szó) és a holnapi előadásomhoz nem olvasni és nem kibővíteni a főnöki javaslatnak megfelelően.
Csak tudnám, hogy mit csináltam ma (és hogy képzeltem, hogy mindez még bele is fér...)
Csak tudnám, hogy mit csináltam ma (és hogy képzeltem, hogy mindez még bele is fér...)
szerda, április 11, 2018
A tudomány közbeszólt...
...emiatt tegnap éjfélig előadást gyártottam, a mindennapi jó pedig elmaradt. Ma fellázadtam és este az új kütyüt nyomogattam, formálgattam saját ízlésemre. Holnap ezt persze nagyon fogom bánni.
De addig is a mai napi sok jó egyike:
Na nem én ettem meg mindent... :)
De addig is a mai napi sok jó egyike:
hétfő, április 09, 2018
A régivel az újat :)
Hát megérkezett! :)
Már csak a SIM kártya zsugorítására kell valamikor időt szakítsak. :)
Már csak a SIM kártya zsugorítására kell valamikor időt szakítsak. :)
vasárnap, április 08, 2018
szombat, április 07, 2018
péntek, április 06, 2018
Saját magamat is meglepem...
Ha igaz, hogy 21 nap alatt lehet egy újabb szokást kialakítani, akkor még két hét és itt az újabb (végre talán egy jó) szokásom... És ki tudja, addig talán a blogolás is rögzül - vagy legalább annak a mímelése... :)
csütörtök, április 05, 2018
szerda, április 04, 2018
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)