Miután sikeresen diagnosztizáltam...

...magamnál a kis kék könyv segítségével egy egyértelmű kiégési szindrómát, a következő kísérleteim a hatékony hobbikeresésre és szabadidő felszabadításra, valamint ebből fakadó energianyerésre fognak összpontosulni.

Első potenciális jelölt meg is van:

Remélem még külső segítség nélkül is visszafordítható az állapotom ... 

nem is értem...

... hogy történhetett, de ma a roppant egyszerű Garmin órám rögzítette a futásomat is (nem biztos, hogy ezt legközelebb is sikerül reprodukálni, eddig mindig csak a lépésszámomat rögzítette... :) ).
... az adatok ugyan nem egyeznek meg teljesen a telefonos applikációm által mértekkel, de a lényeg, hogy bár már kb a futás/gyaloglás közepén a feladáson gondolkoztam több okból kifolyólag (viszonylag sok ember az utakon, a korábbi eldugott helyen számos kutyasétáltató alak, már 10 perc után vöröslő arcocskám, a tervezett futás közepén már elég jelentős kifáradás), de végül a levezető 5 perces sétát leszámítva végig küzdöttem a mai napi tervet.

Bár épp ma szembesültem azzal, hogy a futótervem nem 6, hanem 9 hétre szól és nekem ugye már csak 5,5 hetem van az indulásig (igaz 9 hét alatt elvileg 5 km-es távot kell majd tudjak összefüggően lefutni, nekem viszont 3.2-t kell majd teljesíteni), kezdek icipicit bizakodó lenni... :)

Még mindig Húsvét :)

Éljen a zoxigén...

Avagy luxuscikkek ügyeletben...

Egy kis tavasz,

...egy kis Húsvét. :)

Áldott Húsvétot mindenkinek! :)

Alakul ;)

A folytatás...

Új szakirodalom :)

Hogy élhetővé tegyem az életemet... :) állítólag fél óra alatt kiolvasható, de még nem sikerült ennyi időt szabaddá tennem rá. De azért olvasgattam már ma is belőle.

Több, mint egy év után...

...a fogságomban végre életjelet mutat a karácsony kaktusz. Hajtott egy virágrügyet. Egyebekben status idem (azaz változatlan, méretben, levelek és elszáradt rügyek számában az egy évvel korábbi önmagához képest). Biztos rájött, hogy nem győzhet, tőlem csak holtan kerülhet ki (mint ahogy általában a virágok), ezért akkor legalább addig is élvezze kicsit az életet...

Elbűvölve

Ma a piacon nem tudtam ellenállni ennek a kis kerámia táblának. Màr csak egy ugyanilyen ellenállhatatlan lakást kell találjak hozzá. :)

Tavaszi regenerálódás...

Mostanában igyekszem feltölteni a vitamin raktárakat, amikor épp el nem felejtem (azaz kb 3 napja szedegetem a fél éve megvásárolt bogyókat). :)
Minden asztalomon (munkahelyi is) van 1-2 doboz, lesz mit eszegetni...

Megtört a jég :)

Végre ma eljutottam futni/gyalogolni: 2.7 km 28 perc alatt. Legalább van honnan hova fejlődni. :) jobban belegondolva, csak gyalogolva sem vagyok sokkal lassabb... :)

Hűséges társam...

...kalandozásaimban. :)

És ez tényleg minden egyes nap életem szerves része...

Mai/heti legszebb :)

A rezidensemtől kaptam egy Wonder Woman pupillalámpának szánt lego figurát, mert "ÉN AZ VAGYOK. Szuper és bármire képes!" :)

Ilyenkor úgy érzem, érdemes. Minden.

Matricáim... :)

töredéke, amik némi átláthatóságot visznek az életembe és filofaxomba. :)

Egy kis nassolnivaló :)

Hogy legyen valami jó is a hétfőben...

Mai legjobb :)

Minden időjárás előrejelzés ellenére épségben megérkezni 800 km vezetést követően. :)

A mai fotó az ezt követő vitaminpótlást ábrázolja - már csak meg kell küzdenem vele. :)

Egy egész napos...

sűrű és eseménydús program egyik előre nem tervezett látogatása.

Csíksomlyó, Szűz Mária kegyszobor a 16. századból

Itt pedig a hozzá intézett kérések és hálaadások egy kis töredéke:

Legközelebb viszek magammal papírt és tollat. :)

Ajándék palacsinta :)

Ez ugyan már csak a vége, mert igen kelendő portéka... ;)
Még szerencse, hogy vannak emberek, akiknek ha eszébe jutok, ilyen alkotásokra ösztönzöm őket... :)
Nem tagadom: el vagyok kényeztetve több fronton is. :)

Mai legszebb :)

Csonka torony, Nagyszalonta, Erdély,  Arany János emlékmúzeuma a saját tárgyaiból készült kiállítással. 

Mai legjobb ;)

Belga meggyes sör és igazi bölcsesség... :)

Emlékeztető...

...ami ma érkezett, hogy emlékeztessen a vállalásomra... :) minden adott, már csak a lábamat kellene kitenni a lakásból futócipőben. Nincs valami aplikáció, ami kipenderít az ajtón és futásra ösztökéli a lábaimat...?

Vagy lehet, hogy ez az aplikáció létezik és maga az agyam, csak valamiért nem tudom bekapcsolni...?

Napi csendélet :)

Amik általában a zsebemben vannak (beleértve az okos füzetemet is :) )

mai napi szép :)

még mindig a Balaton. :)

Minden napra egy fotó

... valami aznapi jóról...
Ma rengeteg ilyen volt, 20 km-es túra alatt lehet sok szépet látni...
Így akkor legyen két fotó. :)

Csodálatos a befagyott Balaton. :)

Statisztika

Ezentúl vezetni fogom a futás során megtett kilométerek számát, hogy lássam a fejlődést. Nem lesz nehéz fejlődni, mivel konkrétan az utóbbi 2-3 hétben stabilan tartom a 0 km-t, előtte kipróbáltam a futópadot, hogy mennyire veszélyes. Túléltem.

Érzem, hogy jó móka lesz.

:)

Visszaszámlálás indul :)

Regisztráltam a Vivicittàra. :) mostmár csak futási képességemet kell felfejleszteni 2 hónap alatt 200 méterről kb. 4 kilométerre... :)

Kaland indul.

...amúgy...

...ez a nagy hideg sem tesz jót a lelkiállapotomnak... Hiába vagyok hegyi lány, engem a gólya szerintem rossz kontinensen ejtett a fejemre dobott le (bár a szüleimmel és bátyámmal való külső hasonlóság azért nem elenyésző, de ezt biztos csak a táplálkozás és környezeti tényezők teszik...), mert lelkemben igazi trópusi lény vagyok, és akkor érzem magam jól, amikor más már félig hőgutát kapott. Ehhez képest a reggeli szélvédő olvasztások, befagyott ablakmosó spriccoló lyuk, hólapátolás az autó tetejéről és belülről(!!!) befagyott szélvédő kapirgálása és viharos erejű benti klímában ücsörgés nem villanyozza fel túlzottan a napomat.

Hát legyen már végre tavasz!

Hüpp.

...önző...

...újabb (bár még viszonylag korai) gólyahír a munkatársaim között. Az első gondolatom az volt, hogy újabb adag beteget kapok ezáltal az eddigiek mellé...
Csak utána jutott eszembe, hogy az ilyen híreken illik együtt örvendezni...

Kicsit fáradt vagyok és nem úgy alakul az év, ahogy elterveztem. Lehet, hogy meg kellene próbálni tenni érte. Vagy tisztázni, hogy mit is akarok igazán. Csak félek magamba nézni, leginkább csak elszomorodok attól, amit látok.

Kész horror...

... Ma délután jelezték, hogy mégsem repülhet a csoportunk nagyobb része vissza a hónapokkal korábban lefoglalt repülővel, a délutáni gépre pakolták át a korábbi foglalásunkat... Ráadásul a transzfer is csak hajnali 4-re tudna hazaszállítani, így korábbi kisfőnököm javaslatának engedelmeskedve nem megyek hétfőn dolgozni valószínűleg...

Rémes.
....
:)

Négy csillagos valójában 5 csillag :)

Valahol Franciaországban. :)

Az ételek és a borok is kitűnőek. :) ha tudnék kicsit is franciául, elkezdenék pályázatokat keresgélni, hogy egy kicsit telítődhessek ezzel... 

ezúttal...

... a személyim maradt otthon. Még szerencse, hogy útlevéllel engednek fel a repülőre és azt viszont megtaláltam. Ez az online összekötött rendszer, amibe a személyivel lehet belépni, egyszer még elnyeli a dokumentumomat... vagy engem... vagy mindkettőt egyszerre. Még szerencse, hogy csak 8 gépen kellett hűséges rezidensem megnézze a szokásos mászkálásaim útvonalát követve, hogy aztán a benti kardigánom zsebében leljen rá...

... vajon büntetendő, ha kilyukasztom és a nyakamba akasztom (mint hajdanán a lakáskulcsot, bár így is néhány tucat kulcsot szerintem sikerült elveszítenem a távoli múltban - és a helyzet azóta csak romlott)...

látens genetika

... remélem egyszer felszínre tör a genetika, és képes leszek én is vidáman 6 órát buszozni, hogy megnézhessek egy színházi előadást egy másik városban (na jó és közben találkozhassak a kétszem gyermekem egyikével), amint azt a szüleim éppen teszik. :)
... nem a buszozással van amúgy bajom, csak hát olyan sok egyéb dolgot lehet tenni annyi idő alatt... pl aludni, vagy aludni, esetleg aludni (természetesen kényelmes ágyikóban)...

.... kicsit alvásmegvonási tüneteket produkálok egy közelgő pályázati leadási határidő (ez külső kényszer), egy nemzetközi kongresszus és velejáró posztergyártás (poszter szinten szintén külső kényszer), meggondolatlanul elvállalt referátum írás egy folyóiratba (belső lüke kényszer, mert minek ezt, nem is az én kutatási területem) és a még meggondolatlanabbul elvállalt angol nyelvű ülésvezetőség (tipikus példa arra, amikor átmeneti jó dolgomban sikerül egy magamat meghaladó feladatot önként a nyakamba venni) miatt, miközben sajnos a betegellátás és oktatás éppen úgy zajlik, mint bármikor máskor. Azaz eléggé.

....
Mindeközben drukkolok a genetikának - egyelőre a mogorva szomszédokra hasonlítok inkább....

várom a sok pozitívumot...

... az életemben, amiről írhatnék. Biztos itt vannak, csak a sok apró bosszúság és végtelenített feladat lista eltakarja... még jobban meg kell szűrjem, hogy melyik feladatokat engedem be a listámra a millióból, mert bár este 10-11-ig dolgozgatok, a Nagyfőnök szerint így is évek óta nem kutatok (bezzeg a nagyon ügyes kollégám...), és nem érti, hogy nem tudom befejezni napi 8 órában a teendőimet, mert egyre többen vagyunk az intézményünkben...

... ma este máris találtam egy feladatot, amire nemet mondhatok: az este 8-kor átküldött emailt, amiben úgyis számos nálam rengetegszer okosabb és szorgalmasabb ember is szerepel címzettként. Hagyom őket ismét ügyeskedni. 

Téli túra 2. :)

Hó vót, hó nem vót...
De itt pont megint csak nem vót.:)
17,5 km hozzáadva az előző 17,3 km-hez (2018-ban elkezdem számolni a túrázásaim során megtett kilométereket - ha már a futással egyelőre nem dicsekedhetek... :) )

Autentikus magyar reggeli :)

Éljen a lángos!!! :)

Téli túra...

... Avagy kissé tényleg szokatlan az időjárás januárhoz képest..

Meglepődtem. :) Bár én nem bánom, ha mostmár nyárig tavasz lesz. ;)

Újabb ügyelet...

...már rutinosan pillantok a sarokba, keresem a bajtársamat, hogy üdvözöljem, de üres a sarok, nincs sehol sem a pók, sem a pókhálója, biztosan összecsomagolt és elutazott...

(... vagy egy szemfülesebb takarítónő járt itt a napokban, aki nem bízott a papucsa idegbénító hatásában...)

eddig még inkább

... a 2017-es év kísért néhány elmaradásommal, ameddig azokat be nem fejezem, marad a hétvégi és munka utáni esti számítógép előtt ücsörgés... de a mostani hétvége után talán jövő hét közepe fele már 2018-as érzést csempészhetek a hétköznapokba: rendszeres spinning, hétvégén főzés (!!!), hivatalos munkaidő után már csak a munkahelyemhez nem kötődő cselekvések (bevásárlás, angol, barátnők, barátok), esetleg ici-pici kutatás.

... nem lehet egyből merészet váltani, a sejtjeimet fokozatosan kell szoktatni a jobb időkhöz, nehogy sokkolódjanak... :)

Remélem

Azt a nagy pókot a sarokban fejvesztett menekülésre kényszeríti a nem éppen ibolya illatú kórházi papucsom...

Vagy legalább vegetáriánus őkegyelme és nem hozom izgalomba az ízlelő akármilye is van neki...

Mert pókot ölni nem szerencsés, ha jól emlékszem, én pedig nem kockáztathatok már rögtön így az év elején...

2017

Ahhoz képest, hogy ezt az évet nagyon boldognak terveztem, visszaolvasva a 2017-es blogbejegyzéseimet tegnap hajnalban vonatozás közben arra döbbentem rá, hogy talán még soha ennyire nem éreztem az önbizalomhiányom átkát, nem voltam ennyire elhavazva és nem voltam ennyire fáradt, megkeseredett és szeretteim számára szerintem már-már elviselhetetlen.

A nagyjából haszontalan és kurta blogbejegyzések is erről szólnak, és bár történtek velem jó dolgok is idén, azokat valahogy mégsem volt kedvem/erőm megörökíteni. 

Sokat utaztam idén is, főként munkához köthetően, eljutottam Splitbe (bár erre az élményre nem szívesen emlékszem vissza, ez a város nálam mostantól egyet jelent a pillanatok alatt megdőlő tervekkel, újratervezéssel és fejetlenséggel - pedig nem a város tehet róla, csak egyes ott dolgozó emberek), Madridba és Firenzébe is, valamint számos magyarországi városba is.
Idén volt az első év, amikor meglepő módon számos személyre szóló felkérést kaptam, hogy különböző városokban előadásokat tartsak, ráadásul nem mindig a saját érdeklődési területemnek megfelelő területen, emiatt idén készítettem a legtöbb új előadást, meg sem tudom már számolni, hányat, de szerintem bőven 10 felett lehetett. Első alkalommal hívtak meg szülőföldemre előadást tartani és nagyon nagy élmény volt néhány régi évfolyamtárs és volt tanáraim előtt beszélni.  

Mégis a legemlékezetesebb utazásaim a családomhoz köthetőek: egy kis szabadság Szovátán, majd Krk szigetén, társas utazás anyuval Kárpátalján gyönyörű tájakon, nehéz sorsuk ellenére még mindig optimista és tenni akaró embereket megismerve, pár órás csavargás apuval Eszéken.
Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a legszebb emlékek közül is kiemelkedik a Vízi Világbajnokságon, vagyis a FINA-n szurkolás a szüleimmel, a tombolás az előfutamokon, a heves integetés, amikor a kamera által filmezett tömegben magunkat is felfedeztük, a hajókázás a Dunán.

Elbúcsúztam Szöszikétől, életem első saját autójától, és megvásároltam Lilit, életem első új autóját. :)

Nekifogtam kicsit mozogni, bár a rendszerességtől messze állok még, és elhatároztam, hogy 2018-ban részt veszek egy futóversenyen (bár még kb 400 m-t tudok csak nagy erőfeszítéssel egyben lekocogni, de most érzem magamban az elszántságot, hogy ezen fokozatosan fejlesszek).

Ebben az évben éreztem a leginkább úgy, hogy a végletekig elhavazódtam és nem tudok már színvonalas munkát végezni emiatt. Folyamatosan elmaradtam az adminisztráció önként a nyakamba vett részével, a kérelem írások is folyamatosan nyomasztottak, amik valójában ahhoz szükségesek, hogy a betegek a legmodernebb (és emiatt nagyon drága) készítményeket megkaphassák azért, hogy jobban legyenek (bár lehet enélkül is gondozni betegeket, nézőpont kérdése minden). Szinte soha nem végeztem a munkaidő végén, hazavittem a munkát, hogy otthon folytathassam, emiatt frusztrált voltam, kimerült és elégedetlen. Átlapozva a mindentudó filofaxomat is, most így év végén rájöttem, hogy miért nem volt elég nekem a heti 40 óra, ami a Nagyfőnök szerint mindenkinek elég kellene legyen, hogy ezt a munkamennyiséget el lehessen végezni: nagyjából minden nap megnéztem még 2-3 beteget plusszba szakrendeléstől függetlenül, akiket társszakmák kollégái küldtek telefonos megkeresést követően, hogy ne kelljen a betegnek 1-2 hónapot várni, ameddig besorolódik a rendszerbe. Emiatt forgácsolódtak fel a munkahelyi napjaim, lettem még stresszesebb, és az elmaradt dolgok már elértek egy olyan szintet, amikor már reménytelennek láttam, hogy utolérjem magam, így már bele sem fogtam, a halogatás folyamatos üzemmódba kapcsolt.
Egy váratlan nagyobbacska sokk kellett hozzá, hogy megszakadjon ez a rossz kör, a tények ismeretében néhány nagyfőnöki lelki beszéd, rendszer szintű beavatkozás, hogy némileg helyre rakjam magamban ezeket a dolgokat, felzárkózzak valamennyire a lemaradásaimmal (hosszú esték alatt) és elhatározzam, hogy új szabályokat fektetek le, amik segítenek abban, hogy hatékonyan tudjam kihasználni a sajnos nem végtelen időmet.

A 2018-as év tervei között éppen ezért olyan dolgok szerepelnek, hogy a most kitalált rendszert működésbe hozzam, fenntartsam és tovább fejlesztgessem (bele kell férnie két nemzetközi vizsgára felkészülésnek is az eddigiek mellett, plussz a kutatásra is szeretnék több időt szánni, mert azzal is megrekedtem az utóbbi 5 évben), valamint a magánéletemet is szeretném jobban elválasztani a munkától. Szeretnék több időt tölteni a szeretteimmel, több időt szánni a blogomra, kissé személyesebbé tenni a bejegyzéseimet és befejezni a "nyafi"-s címkéjű bejegyzések írását (azt hiszem ez vezette a listát 2017-ben). Szeretnék futni és örömöt lelni benne. :) Önbizalom fejlesztésbe kezdek és emellett a nyakamba szakadt vezetői pozíció miatt megpróbálok kicsit ilyen irányban is fejlődni, mert az utóbbi hónapok eseményei alapján gyanítom, hogy 2018-ban erre a tudásra is szükségem lesz ahhoz, hogy ép ésszel zárjam az évet.

Sikeres, de legfőképpen Boldog Új Esztendőt kívánok Mindannyiunknak!

Uff.

egy kis lelkiismeret furdalás...

... azért motoszkál bennem, hogy ma sem dolgoztam, pedig egész nap lett volna rá lehetőség (ilyen ez a szabadság).

Cserébe megterveztem az életemet 2018 januárra, megpróbáltam beleszuszakolni heti 4 óra készülődést a szakvizsgára, heti 2-2 munkahelyhez kötött órát a nem túl kedvelt ambuláns karton leletezésre és kérelem írogatásra (hogy ne torlódjanak fel megint a korábbi mértékben most, hogy számos estét töltöttem a felzárkózással), illetve heti rendszerességgel némi időt kötöttem le mozgásra, angolra és barátokra. A bent töltött órákat kell hatékonyabban kihasználjam, mert sokkal több időt a magánéletemből már nem tudok lekanyarítani, ezt mutatja feketén-fehéren a napirendem. Érdekes volt ezt így egyben látni.

Még az önuralmamat kell arra a szintre fejlesszem, hogy ha egy napra betervezek 2 óra kérelem írást, akkor ne mászkáljak el a világ végére is, csak ne kelljen leülni a gép elé...

Ehhez még keresem a megfelelő online tanfolyamot vagy étrend kiegészítőt vagy jótanácsokat. :)

valójában csak nyitogatom

... a blogomat napok óta, utána pedig be is csukom. Nem jön az ihlet.

Úgyhogy elhatároztam, hogy nekifogok javítani azon, amit az utóbbi időben a legtöbb embertől hallok (legtöbbször magától a Nagyfőnöktől, de kollégáktól és egyéb ismerősöktől is), mint legfőbb hiányosságom: az önbizalmomon.

Megvettem hozzá Marisa Peer "Rendíthetetlen önbizalom" című könyvét és amikor épp nem alszom a szabadságom alatt (van néhány óra lemaradásom a napi 8 órához képest, amire az Én szervezetemnek ideálisan szüksége lenne), akkor próbálok haladni vele - bízom benne, hogy a könyv hatására hamvaimból újratámadok, mint a főnix madár...




Ha befejezem, van még 2 könyvem arról, hogyan legyek jó vezető, illetve egy könyvem arról, hogy hogyan varázsoljam békéssé és boldoggá a mindennapjaimat - a saját fejemben.
 

Radikális változtatásokra van szükségem ahhoz, hogy 2018-ban érezzem is, hogy boldog, elégedett és sikeres vagyok, ne csak túlélni akarjam a következő napot is valahogy... 

Amúgy áldott Karácsonyt! így utólag is. Hozzám tegnap köszöntött be végre az Ünnep hangulata. :)

Jobb későn, mint soha.

az én drága szüleim :)

Ma kaptuk bátyóval emailben :)

"Tárgy: XII.24.
Szöveg: Utolsó figyelmeztetés az Angyalkától: tessék elküldeni a levelet, hogy mit kértek karácsonyra"

Még azt sem tudom, hogy másoknak mit szeretnék ajándékozni idén, nemhogy azt, hogy ÉN mit szeretnék kapni. 
Talán vasárnap ügyelet után végre végiggondolom. 

(Majdnem) mindenem megvan

Miért is panaszkodnék?

Azért találok magamnak még bőven... Jelenleg egyedül a munkahelyem tesz némileg boldogtalanná, leginkább egy kolléga, elvétve 1-2 általam és nem általam gondozott beteg. Nem találom a megoldást.
Megfutamodni vagy maradni és harcolni. De harcolni utálok, egy nyílt konfliktus után félnapig remeg a gyomrom, egy háttérben folyó, fülembe visszajutó után pedig egy hétig tehetetlenül toporgok és tanácstalan vagyok. Eddig erre nem készített fel az Élet.

Elveszett vagyok, a szövetségeseim is csak rosszul járhatnak.

Ezt és néhány hasonló apróságot leszámítva amúgy minden rendben.

Egy újabb első alkalom...

Első alkalommal felejtettem el elvinni magammal a színházjegyet az előadásra - szerencsére beengedtek. :) bár magamtól meg sem próbáltam volna, mert el is késtem az angolóra miatt, amit másfél óra helyett 45 percesnek hittem...

Ahelyett, hogy egyre egyszerűbb és letisztultabb lenne, valahogy egyre kaotikusabb az életem...

Bár megfogadtam...

...hogy soha többé szakvizsga, most úgy tűnik, hogy ha a csillagok is úgy akarják, jövőre nemzetközi szakvizsgára mehetek az alap szakterületemen. Persze ehhez azért sok dolognak kell együtt teljesülnie és akkor még a tanulás részről és a sikerről nem is beszéltem. :)

Ez most biztos csak azért huppant az életembe, hogy ne unatkozzam  annyit és most egy heti esti megfeszített munka mellett az ambuláns kartonok is kissé megcsappantak... Tűrhetetlen állapot.

Mikulás :)

Egy vicces kedvű betegemtől még virgácsot is kaptam... :)
Tény, hogy nem vagyok túl jó, na meg ügyes, határozott, valamint hatékony az utóbbi időben...

Ezen kell majd dolgozzak, amint tudok rá egy kis időt szakítani... Kész könyvtárat vásároltam össze a témában.

mai felfedezésem :)

Viktoria Kirdiy :)

A következő kütyüm azt hiszem egy színes nyomtató lesz, önmagam szórakoztatására és a filofaxom (naptáram) díszítésére - ezekkel és hasonlóan gyönyörű képekkel. :)

Upsz :)

Nem voltam elég figyelmes, ezért a Lilivel megtett szép kerek számot nem tudtam megörökíteni. :)

Kíváncsi leszek, hogy 12 hónapnál mennyi lesz majd az óraállás. :)

egy kis néger...

... maradt csak... elvileg. És akkor talán erre az évre véget érnek az előadások és végre foglalkozhatok kicsit cikkírással és dokumentációkkal is a szabadidőmben. :) Rekordot döntöttem az egy év alatt elkészített új témájú előadások számában.

De ugyebár jövőre már nemet is fogok tudni mondani.... :)
Minden vonalon (szakmai, magánélet) azt hallom, hogy meg kell tanuljam ezt a bűvös kis szócskát - muszáj lesz megtanulni és gyakorolni, ha szót akarok fogadni...

emlék, hogy emlékezzek

Volt egyetemi szobatársam írta, amikor olvasta, hogy elő fogok adni szülőföldemen:

"Gratulálok, hogy már előadóként veszel részt! Beteljesült, amit annak idején mondtál: elmész, kitanulod azt a szakmát, amit itthon nem lehetne, és majd hazahozod a tudásod, hogy segítsd az itthoniakat."

Erről a beszélgetésről majdnem el is felejtkeztem a hétköznapi apró nyűgök végtelen sorozatában, amik pedig végülis egyre közelebb visznek az eredeti célhoz: tanulni, alkalmazni és átadni a tudást, ha bárki kéri.

Remélem még kérik, mert olyan szívesen és olyan jó volt egy kicsit otthon, együtt.

kereken 12 éve....

... írom a blogom....

... egyre rövidebbek lesznek a bejegyzések...

... amikor többre már nem lesz energiám, a vége egyszer majd egyetlen pont lesz.

.

azért addig is Isten éltesse. :)

Ahelyett, hogy fogynának...

... Egyre gyarapodnak az előadások. Jelenleg 2 frissen megtartott után ismét 3 még hátra van. Mennyivel jobb lenne, ha ez még örömöt is okozna... Mikor lesz már arról szó, hogy valaki helyett aludhatok ahelyett, hogy az előadását nekem kellene megtartani...?

...

Gyanúsan nem izgulok a következő előadásom előtt... Vélhetően már a szimpatikus idegrendszerem is kimerült...

ez is én vagyok...

... csak hogy lássátok, milyen csapodár a természetem: azt is elhatároztam kb 3 hónapja, hogy nekifogok rendszeresen futni, részben stressz levezetés, részben fogyás, részben betegségmegelőző céllal. Vettem három témába vágó könyvet, hideg időben futáshoz alkalmas felsőt és alsót, előfizettem egy futóknak szánt folyóiratra, épp csak futni nem jutottam el augusztus óta... Akkor kb 2 hét alatt fokozatosan eljutottam addig, hogy 20 percig tudtam futni és sétálni felváltva, majd elkezdődött az előadás maraton, amikor hetente máshol más témában adtam elő, azóta a futás sajnos abbamaradt. Most szerintem megint kezdhetem elölről a millió lépcsős tervet, hogy egyszer valamikor képes legyek 5 km-t egyben leszaladni.

Tegnap pedig hirtelen felindulásból majdnem beneveztem egy 2018 őszi félmaratonra, miután főzés közben (évente 1-2x én is eljutok a konyhába :) ) meghallgattam néhány lelkesítő online oktató anyagot az ideális felkészülésről a 21 km-es távra... Még szerencse, hogy utolsó pillanatban belegondoltam, hogy szerintem abba belehalnék, ha heti 2-3 alkalommal több, mint 1, de inkább 2 órát kellene futkorásszak, hogy a versenyen képes legyek teljesíteni a távot...

csalódott vagyok

Úgy kb. két hete határoztam el, hogy a 2 hét múlva esedékes előadásomig (melyet most először fogok az egyetem elvégzése óta szülőföldemen tartani) leadok 10 kilót és csinosan, magabiztosan és ellenállhatatlanul fogok a kollégák elé állni.
Háromszor sikerült is eljutni spinningre, az első alkalom után 4 napig járni is alig tudtam, folyadékot is rendesen fogyasztottam, a vacsorákat is igyekeztem kicsit visszafogni, néhányszor itthon is napi 10 perceket billegtem pilatest utánozva, ma pedig felálltam a mérlegre és.... pont ugyanannyit mutatott, mint eddig. :( És az izomzatom sem nőtt, még mielőtt bárki azt hinné...

Úgy tűnik, hogy valamit elszámoltam... és kénytelen leszek megpróbálni az előadásommal tündökölni...

Legújabb szerzeményem :)

Még nem tudom, hogy bevigyem a munkahelyemre az orvosiba, vagy maradjon inkább itthon... :)

megy ez nekem is...

... a napi 1.5 liter folyadékivás (délután 4-ig, tehát lesz ez még több is), amikor épp ráérek napközben mosdóba járkálni, sőt, kifejezetten jól is esik, mert addig sem a számítógép előtt kell ülnöm agyfacsaró tevékenységet végezve (naná, hogy kihasználom a remek alkalmat, hogy hétfőn nem kellett dolgozni menni és megpróbálok felzárkózni néhány kérelemmel és egyéb elmaradásokkal - pl levizsgázni az új online egészségügyi rendszerből, hogy november 2.-án vígan dolgozhassak tovább, mostmár összekapcsolódva a többi intézményekkel...).

Szomorú

...én már bizony elkezdtem számolni, hányat kell még szakrendelni szilveszterig...

Soha nem fogom megszeretni ezt a tevékenységet.. De legalább még semmi pozitívumot sem tudok vele azonosítani, ami miatt ne elkedvtelenedve menjek heti kétszer át "abba" az épületbe.

Valami agymosás vagy legalábbis hipnózis olyan jól jönne...

2+1

.. kis néger maradt csak - annak ellenére, hogy egy előadást ismét megtartottam, egyet megtartanak az enyém helyett, mert az illető elfelejtette a sajátját néhány héttel korábban és az én (nem általam választott) témám kevésbé fontos (ami amúgy teljességgel igaz is, és nehezen hiszik el, hogy bennem csipetnyi sértődés sincs, halleluja... :) ), még így is maradt 2+1, mert jófej vagyok és még mindig nem tanultam meg nemet mondani. Persze mindenkinek nem is akarok, és hát pont annak leginkább nem, aki megkért, hogy helyettesítsem egy alkalommal, amikor ő épp elutazik.

De azért esténként lefekvés előtt 3x elismételem ez a varázslatos kis szót, egyszer majd csak be is rögződik... remélem még mielőtt rászokom a káromkodásra... :)

egy ruhavásárlás...

... pár napig mindig motivációval szolgál arra, hogy egy kis testmozgást is megpróbáljak becsempészni a hétköznapokba....

... ezúttal pár szép blúzt kerestem a kosztümfelsőmhöz, hogy ne mindig a két kedvencemet nyűjem, amikor egyre gyakrabban előadást kell tartanom.

... nem mondhatnám, hogy segített az önbizalmamnak a mai nap, főleg amikor a korábban még használható méretekből próbálni kikecmeregni (időnként segítséggel) ...

3+1

... kis néger maradt csak...

Hat kis néger

...maradt csak, azaz ha minden jól megy, december 31.-ig már csak 6 előadást kell tartsak 6 különböző témában (a gyakorlati oktatásról most nem beszélek). Ebből kettőt már adtam is elő, a többit bizony fel kell szépen építgessem hamvai(m)ból.
De legalább a tegnapi dupla és a mai egy szem eltelt, letudva és végre MA kialudhatom magam, ami nem volt jellemző az elmúlt néhány napra. :) minden elmúlik egyszer (csak ki kell bírni idegekkel).

A "nem"-et mondás művészetét viszont gyakorolni fogom mostantól. Csak figyeljetek. ;)