... remélem egyszer felszínre tör a genetika, és képes leszek én is vidáman 6 órát buszozni, hogy megnézhessek egy színházi előadást egy másik városban (na jó és közben találkozhassak a kétszem gyermekem egyikével), amint azt a szüleim éppen teszik. :)
... nem a buszozással van amúgy bajom, csak hát olyan sok egyéb dolgot lehet tenni annyi idő alatt... pl aludni, vagy aludni, esetleg aludni (természetesen kényelmes ágyikóban)...
.... kicsit alvásmegvonási tüneteket produkálok egy közelgő pályázati leadási határidő (ez külső kényszer), egy nemzetközi kongresszus és velejáró posztergyártás (poszter szinten szintén külső kényszer), meggondolatlanul elvállalt referátum írás egy folyóiratba (belső lüke kényszer, mert minek ezt, nem is az én kutatási területem) és a még meggondolatlanabbul elvállalt angol nyelvű ülésvezetőség (tipikus példa arra, amikor átmeneti jó dolgomban sikerül egy magamat meghaladó feladatot önként a nyakamba venni) miatt, miközben sajnos a betegellátás és oktatás éppen úgy zajlik, mint bármikor máskor. Azaz eléggé.
....
Mindeközben drukkolok a genetikának - egyelőre a mogorva szomszédokra hasonlítok inkább....
1 megjegyzés:
A rutin munka mellett kell olyan is, ami örömet okoz. A buszon meg lehet aludni. Na meg olvasni (kocsiban nem). Már ha nem horkolsz, mert akkor 2 perc után kitesznek a buszból. Szerencsére a repülõbõl nem tudtak kitenni :) mikor elaludtam.
Megjegyzés küldése