szerda, február 15, 2017
hétfő, február 13, 2017
a két hétvége alatt...
... ameddig beköltöztem a régi szobámból az újba, egészen megkedveltem az új szobácskámat. :) egy kis hatékony segítséggel sikerült mindent optimalizálni, elérhető közelségben vannak a könyvek, papírok, nyomtató, osztály, civil ruha... talán a hazamenetelek időpontja is előbbre hozható ezáltal (de ha már a munkámat valamivel hatékonyabban el tudom látni, már az is nagy előrelépés).
szerda, február 08, 2017
miért is...?
... épp meg akartam örökíteni a blogon egy igen kellemetlen mai élményemet, aztán rájöttem, hogy évek múlva erre pont nem szeretnék emlékezni. :)
... nézzük a jó oldalát a felejtésnek. :)
... nézzük a jó oldalát a felejtésnek. :)
hétfő, február 06, 2017
csak akkor tűnik fel...
... mennyi mindent össze lehet gyűjteni majdnem egy évtized alatt a munkahelyi szobádban, amikor egy hétvégéd van összecsomagolni költöztetés előtt (nem, nem munkahelyet váltok, csak kicsit közelebb kerülök az osztályhoz). Fele akkora helyre költözöm, így mérlegelni kell, hogy túlélő virágaim kövessenek vagy maradjanak - egy jobb lét reményében. Még nem dőlt el a kérdés, előbb megnézem, hogy a kinyitható ágyacskám befér vagy sem, mivel az ügyeletes orvosi szoba romantikáját egyre rosszabbul tolerálom.
Mindenesetre elkezdek keresgélni a neten valami csinos kis halálfejes tiltótáblát Belépni tilos felirattal. És még azon is gondolkozom, hogy a telefont beköttessem-e ebbe a szobába. Ha mégis, a szám vélhetően nem lesz publikus.
Kicsit emberkerülő és írásra alkalmatlan hangulatban vagyok... talán egyszer ez is elmúlik.
Mindenesetre elkezdek keresgélni a neten valami csinos kis halálfejes tiltótáblát Belépni tilos felirattal. És még azon is gondolkozom, hogy a telefont beköttessem-e ebbe a szobába. Ha mégis, a szám vélhetően nem lesz publikus.
Kicsit emberkerülő és írásra alkalmatlan hangulatban vagyok... talán egyszer ez is elmúlik.
hétfő, január 23, 2017
Ááh
...csak ezt a halogatósdit tudnám kigyomlálni magamból..mennyivel kellemesebb lenne napi 1 kérelmet írni heteken keresztül, mint esténként hármakat kutyafuttában, egyéb bokros teendők mellett/helyett. Pedig már cikkeket is olvastam a témában.
Nem megy ez nekem, gyenge vagyok és esendő.
Nem megy ez nekem, gyenge vagyok és esendő.
posted from Bloggeroid
vasárnap, január 22, 2017
Valahol Magyarországon
... azaz továbbképzés verzió n+1.
Az ismeretek bővítése mellett a másik jó dolog az, hogy ilyenkor olyan emberekkel is összefuthatok/megismerkedhetek, akikkel évközben nagyjából lehetetlen a nagy rohanás, illetve a számos kilométer miatt, ami elválaszt. Ezen a továbbképzésen pl.olyan emberkével ismerkedtem össze, aki felettem járt néhány évvel az egyetemen, én ismertem őt névről, ő persze nem ismert engem, és akit hajdanán meg sem mertem szólítani, most viszont jót beszélgettünk. Neki még nincs szakvizsgája, nekem van kettő, nekem nincs gyerekem, neki van három...
Behozható előnyben és behozhatatlan hátrányban érzem magam.
Behozható előnyben és behozhatatlan hátrányban érzem magam.
hétfő, január 16, 2017
nélküled...
Szöszikét befektették diagnosztizálásra és kezelésre, bár eredetileg csak ambuláns betegellátásra készültünk: ennek eredményeként váratlanul kiránduláson kaptam magam, a legközelebbi buszmegállóig, majd ismét ismerkedtem a tömegközlekedéssel, 7-8 km-t két busszal, 2 jeggyel, buszon egyik pillanatról a másikra járatszám váltással. Kicsit meglepődtem, hogy ilyenek is vannak.
Szöszike még nem tudja, de úgy érzem, hogy lassan elbúcsúzom tőle és új autót veszek: csak még meg kell hoznom egy döntést, amit nem is olyan egyszerű: Hyundai, Opel, Suzuki vagy sportos Dacia.
Addig most egy kicsit buszozok és közben töprenghetek kedvemre.
Szöszike még nem tudja, de úgy érzem, hogy lassan elbúcsúzom tőle és új autót veszek: csak még meg kell hoznom egy döntést, amit nem is olyan egyszerű: Hyundai, Opel, Suzuki vagy sportos Dacia.
Addig most egy kicsit buszozok és közben töprenghetek kedvemre.
vasárnap, január 08, 2017
van új a nap alatt
.. bármennyire is hihetetlen - és most nem a szakmámra gondolok, mert ott naponta szembesülök azzal, hogy még mindig vannak olyan feladatok, amikbe nem futottam korábban és aminek lehet keresgélni a megoldását. Ezúttal több évtizedes vonatozással a hátam mögött szembesültem egy olyan jelenséggel, amivel még soha korábban: a nemzetközi gyorson egy lány hozott két kutyát magával többszáz km-en keresztül, a kutyusok is az üléseken utaztak, mint a kétlábú utasok is, és amikor a kutyáknak is ki kellett menni a mosdóba, akkor a bejárati ajtó előtt megálltak (ami történetesen épp az orrom előtt volt, ugyanis rögtön az ajtót követő első sorba szólt a jegyem), és amikor az egyik elvégezte a dolgát, akkor a kedves gazdi ügyesen szépen amit nem tudott felszedni a kezében levő papírral, azt ügyesen beledörgölte az ajtó előtti szőnyegbe.
... el lehet képzelni, hogy milyen illatfelhő övezte utamat a maradék néhány száz km-en keresztül, miután az ifjú hölgy és kísérete még országhatáron belül elhagyta a fedélzetet.
... nem ismerem a szabályzatot, de létezik, hogy ez így megengedett?
... el lehet képzelni, hogy milyen illatfelhő övezte utamat a maradék néhány száz km-en keresztül, miután az ifjú hölgy és kísérete még országhatáron belül elhagyta a fedélzetet.
... nem ismerem a szabályzatot, de létezik, hogy ez így megengedett?
szombat, január 07, 2017
végigpörgetve
.... kicsit a naptáramat, hogy felidézzem, mi minden is történt velem 2016-ban, rájöttem, hogy ez az év így visszatekintve nagyon mozgalmas és szép volt és igazán nem lehet okom panaszra.
Eljutottam több városba is, ahol korábban még soha nem jártam (ilyen volt például Lisszabon és Lipcse), voltam nagy kedvencekben is (például Firenze és London), és még akkor is, ha munka vitt ezekre a helyekre, 1-2 titkos órát azért kiszakíthattam magamnak és élvezhettem egy kicsit az új/más világot. Voltam egy nagyon szép és meghitt esküvőn és voltam egy barátnőm kislányának a keresztelőjén.
Voltam otthon és legalább olyan szép helyeken jártam, mint a nagyvilágban.
Találkoztam a volt évfolyamtársakkal és a volt osztálytársaimmal, és úgy vettem észre, hogy a nagy többség nem sokat változott, de gyakorlatilag mindenki előnyére az elmúlt évek- évtizedek alatt.
Volt izgalom is a szüleimmel kapcsolatban, de a Jóisten szerencsére vigyázott most is rájuk, ha már én gyakorlatilag képtelen vagyok.
Voltak napok (kb heti 5-6x), amikor nehéz volt felkelni és bemenni dolgozni (általában elsőként beérni és utolsóként hazamenni), de kb ugyanennyiszer rádöbbenni, hogy én ezt nem tudom másképp csinálni, ennyi munka mellett, ennyi elvárással szemben (amelyek közül a leggonoszabbakat én támasztom magammal szemben).
Voltak olyan betegeim, akiktől sokat tanultam és akiket megkönnyeztem, és voltak olyanok is, akik továbbra is nyitva tartják a kérdést, hogy akarom-e én ezt az orvososdit egy életen keresztül játszani...
A felelősség nem lett sajnos kevesebb, hanem ugrásszerűen növekedett, sajnos a munka mennyiségével párhuzamosan (ha valamit választhatnék, hogy ebből az évből kihagyhassak, akkor ez lenne az), egyelőre próbálok helytállni, és az új csapat úgy tűnik, hogy ebben próbál ténylegesen is segíteni.
Volt magamhoz képest rengeteg filmnézés és moziba járás és rengeteg gyalogosan megtett kilométer (éljenek a túrák, télen- nyáron, egyszer majd összeszámolom - eltévedésekkel együtt :) ), volt hozzá társaság és szilárd elszántság, hogy ne hagyjanak négy fal között megdohosodni.
Volt szokásos nyaralás a tesómékkal és volt ennek kapcsán első külföldön megtett hosszú autózás Szöszikével, gyakorlatilag nagyobb meglepetések nélkül. Ezt megelőzően és ezt követően azért volt számos meglepetés is Szöszikéhez köthetően, fogalmazzunk úgy, hogy lassan már tényleg azt hiszem, hogy a balesetet leszámítva végigvettük a lehetséges problémákat (remélem nem most szóltam el magam).
Voltak persze nagyon szomorú események is, például egy osztálytársam halála, ami rádöbbentett arra, hogy az Élet többet nem kímél, mert még "túl fiatalok vagyunk" - mi lettünk az aktív felnőtt korosztály, ahol már vannak betegségek és vannak pillanatok alatt bekövetkező tragédiák. És nincs mentség, nincs kifogás, és nem mindig van lehetőség újratervezésre.
És hogy mit szeretnék 2017-ben? Leginkább a Szeretteimnek és mindenkinek egészséget, és persze legyen Világbéke - de tényleg. Minden egyéb pótolható.
Eljutottam több városba is, ahol korábban még soha nem jártam (ilyen volt például Lisszabon és Lipcse), voltam nagy kedvencekben is (például Firenze és London), és még akkor is, ha munka vitt ezekre a helyekre, 1-2 titkos órát azért kiszakíthattam magamnak és élvezhettem egy kicsit az új/más világot. Voltam egy nagyon szép és meghitt esküvőn és voltam egy barátnőm kislányának a keresztelőjén.
Voltam otthon és legalább olyan szép helyeken jártam, mint a nagyvilágban.
Találkoztam a volt évfolyamtársakkal és a volt osztálytársaimmal, és úgy vettem észre, hogy a nagy többség nem sokat változott, de gyakorlatilag mindenki előnyére az elmúlt évek- évtizedek alatt.
Volt izgalom is a szüleimmel kapcsolatban, de a Jóisten szerencsére vigyázott most is rájuk, ha már én gyakorlatilag képtelen vagyok.
Voltak napok (kb heti 5-6x), amikor nehéz volt felkelni és bemenni dolgozni (általában elsőként beérni és utolsóként hazamenni), de kb ugyanennyiszer rádöbbenni, hogy én ezt nem tudom másképp csinálni, ennyi munka mellett, ennyi elvárással szemben (amelyek közül a leggonoszabbakat én támasztom magammal szemben).
Voltak olyan betegeim, akiktől sokat tanultam és akiket megkönnyeztem, és voltak olyanok is, akik továbbra is nyitva tartják a kérdést, hogy akarom-e én ezt az orvososdit egy életen keresztül játszani...
A felelősség nem lett sajnos kevesebb, hanem ugrásszerűen növekedett, sajnos a munka mennyiségével párhuzamosan (ha valamit választhatnék, hogy ebből az évből kihagyhassak, akkor ez lenne az), egyelőre próbálok helytállni, és az új csapat úgy tűnik, hogy ebben próbál ténylegesen is segíteni.
Volt magamhoz képest rengeteg filmnézés és moziba járás és rengeteg gyalogosan megtett kilométer (éljenek a túrák, télen- nyáron, egyszer majd összeszámolom - eltévedésekkel együtt :) ), volt hozzá társaság és szilárd elszántság, hogy ne hagyjanak négy fal között megdohosodni.
Volt szokásos nyaralás a tesómékkal és volt ennek kapcsán első külföldön megtett hosszú autózás Szöszikével, gyakorlatilag nagyobb meglepetések nélkül. Ezt megelőzően és ezt követően azért volt számos meglepetés is Szöszikéhez köthetően, fogalmazzunk úgy, hogy lassan már tényleg azt hiszem, hogy a balesetet leszámítva végigvettük a lehetséges problémákat (remélem nem most szóltam el magam).
Voltak persze nagyon szomorú események is, például egy osztálytársam halála, ami rádöbbentett arra, hogy az Élet többet nem kímél, mert még "túl fiatalok vagyunk" - mi lettünk az aktív felnőtt korosztály, ahol már vannak betegségek és vannak pillanatok alatt bekövetkező tragédiák. És nincs mentség, nincs kifogás, és nem mindig van lehetőség újratervezésre.
És hogy mit szeretnék 2017-ben? Leginkább a Szeretteimnek és mindenkinek egészséget, és persze legyen Világbéke - de tényleg. Minden egyéb pótolható.
vasárnap, január 01, 2017
az első email...
... a boldog új esztendőben a hivatalos postaládámban: "postaládája majdnem megtelt. Törölje a postaládából a szükségtelen elemeket, és ürítse ki a Törölt elemek mappát."
... agresszív kismalac énem lázadásért kiált és csakazértsemakar értékes perceket vesztegetni az ominózus új esztendőből azzal, hogy emaileket válogat és törölget... s akkor most vajon mi történhetne...?
(a már ismert sátáni kacaj, majd álomba ájulás.)
... agresszív kismalac énem lázadásért kiált és csakazértsemakar értékes perceket vesztegetni az ominózus új esztendőből azzal, hogy emaileket válogat és törölget... s akkor most vajon mi történhetne...?
(a már ismert sátáni kacaj, majd álomba ájulás.)
szombat, december 31, 2016
évbúcsúztató
... egy teljes napom van arra, hogy magamban elmélyedve, csendben visszatekinthessek az elmúlt egy évre, végigvegyem, hogy mi mindent szerettem volna, és ezekből mi valósult meg és mit kellene másképp tennem, hogy a jövő év még boldogabb legyen...
... remélem az osztályos betegek is szeretnék az elmélyülésemet és nem zavarnak meg benne... :)
Egészségben, boldogságban, szeretetben és szabadidőben gazdag 2017-es évet kívánok Mindenkinek! :)
... remélem az osztályos betegek is szeretnék az elmélyülésemet és nem zavarnak meg benne... :)
Egészségben, boldogságban, szeretetben és szabadidőben gazdag 2017-es évet kívánok Mindenkinek! :)
szerda, december 28, 2016
napi fél óra plussz
... lassan ki kell jelöljek napi félórát arra, hogy a betegeimnek emailben válaszoljak. Ugyan nem szoktam nekik megadni az email címemet (és van erre intézményünknek kijelölt email címe is egyébként, amit valakinek a feladata naponta megnézni és nem nekem), de az internetről levadásszák és lelkesen írogatnak is, például, hogy épp készül leesni az ujjuk, vagy vesegörcsük van, vagy lázasok és mit tegyenek, vagy nem jó nekik ez meg az az időpont és adjak nekik újat.....
... és az még a jobb változat, amikor emailt írnak, a facebook-on kapott üzenetektől még jobban borsózik a hátam...
... úgy tűnik, nem félnek tőlem eléggé...
... ezen sürgősen változtatni kell.
(sátáni kacaj, aztán vissza a papírmunkához).
... és az még a jobb változat, amikor emailt írnak, a facebook-on kapott üzenetektől még jobban borsózik a hátam...
... úgy tűnik, nem félnek tőlem eléggé...
... ezen sürgősen változtatni kell.
(sátáni kacaj, aztán vissza a papírmunkához).
vasárnap, december 25, 2016
távoli jövő...
... a tesóm szerint ha továbbra sem használok csúnya szavakat a blogomban és néha írogatok a hétköznapjaimról, akkor jó eséllyel 50 év múlva szentté avatnak.... :) az én tesómnak szokás szerint érdekes elképzelései vannak a jövő(m)ről... :)
... a végén még kénytelen leszek elkezdeni csúnya szavakat írogatni, bár a való életben is a "basszus" és időszakosan a "cseszegetni" a legerősebb, amit használok...
... vagy már ez így leírva is elég, hogy elessek a megdícsőüléstől ...?
... a végén még kénytelen leszek elkezdeni csúnya szavakat írogatni, bár a való életben is a "basszus" és időszakosan a "cseszegetni" a legerősebb, amit használok...
... vagy már ez így leírva is elég, hogy elessek a megdícsőüléstől ...?
péntek, december 23, 2016
Áldott Karácsonyt kívánok...
... szeretetben, békességben, szeretteitek között töltve..
posted from Bloggeroid
vasárnap, december 18, 2016
... és már a negyedik gyertya ég...
... én pedig agyilag kb idén Húsvét után két nappalnál tartok.
... a karácsonyi hangulat még várat magára, remélem azért még idén rámtalál...
... némileg rontja a helyzetet a Szentestéig elintézendő munkahelyi feladatok végtelen listája.
... a karácsonyi hangulat még várat magára, remélem azért még idén rámtalál...
... némileg rontja a helyzetet a Szentestéig elintézendő munkahelyi feladatok végtelen listája.
szombat, december 10, 2016
... nem mellesleg...
.... megtudtam Brian Tracy jutubicára felrakott hanganyagából, hogy A típusú személyiségem van, eltiprok mindenkit, aki veszélyezteti a karrieremet, ami mindennél fontosabb, mindenki utálni fog egy adott ponton, sohasem leszek boldog, korán fogok szívinfarktusban meghalni és amúgy is a pokolra kerülök.
... jobban belegondolva, lehet, hogy ha úgyis mindegy, kőbe van vésve a sorsom, akkor legalább a virágaim éljék túl, legyen nekem is bár egy jócselekedetem az életben.
megyek és kirúgom az ablakot.
... jobban belegondolva, lehet, hogy ha úgyis mindegy, kőbe van vésve a sorsom, akkor legalább a virágaim éljék túl, legyen nekem is bár egy jócselekedetem az életben.
megyek és kirúgom az ablakot.
... azért ugye... ?
... amióta (kb 8 év után) megjavították a munkahelyi szobámban az ablakot és végre nem fagyok meg (már egy radiátor is beköltözött velem ezen a télen), most a virágaim készülnek kinyiffanni (a karácsonyi kaktusznak pl szerintem kampec és a Mikulásvirág is vélhetően követi a sorban, pedig az kerek egy évig bírta eddig nálam, ami szerintem családi rekord is egyben ;) )...
De azért ugye értem nagyobb kár lenne, és mégse rontsam el csak ezért az ablakot...?
De azért ugye értem nagyobb kár lenne, és mégse rontsam el csak ezért az ablakot...?
csütörtök, december 01, 2016
a szabadság...
... pont jó arra, hogy délben már eljöjjek a munkahelyemről, aludjak 2 órát, majd este 11-ig cikket írjak, méghozzá nem is feltétlenül azt a részét, amiért én vagyok a felelős.
... egy kicsit elgondolkoztam, hogy holnap bemenjek-e szabadságolni, de aztán egy nagyfőnöki email eldöntötte a kérdést.
hüpp.
de 12-nél tovább tényleg nem akarok maradni, ne én legyek a lúzer, aki szokás szerint legtovább bennmarad.
... egy kicsit elgondolkoztam, hogy holnap bemenjek-e szabadságolni, de aztán egy nagyfőnöki email eldöntötte a kérdést.
hüpp.
de 12-nél tovább tényleg nem akarok maradni, ne én legyek a lúzer, aki szokás szerint legtovább bennmarad.
szerda, november 30, 2016
Vannak olyan napok...
...amiket egyszerűen csak nem szabad megörökíteni az utókornak. Ez a mai nap azt hiszem pont ez a kategória volt. Az emberi hülyeség széles palettáját (beleértve jómagamat is) sikerült felvonultatni. Még szerencse, hogy azért a dolgok összességében jóra fordultak. De ez igazából nem rajtam múlt.
posted from Bloggeroid
hétfő, november 21, 2016
a két csoda...
elmaradt. :((( nagyon nehezen emésztem, hogy ennyire törékeny az élet és mulandó. pedig annyira reménykedtem. nehéz feldolgozni.
egy kicsit...
... hadd ünnepeljem magam és a valószínűtlen kitartásomat: tegnap töltötte be a 11. évét a blogom :)
... a valaha írt leghosszabb naplóm.... a valaha létező leghosszabb életű hobbim.
hát Isten éltesse!
... a valaha írt leghosszabb naplóm.... a valaha létező leghosszabb életű hobbim.
hát Isten éltesse!
csütörtök, november 17, 2016
És mindeközben...
...valójában egy havas tájon járnak a gondolataim és kérem a Jóistent, hogy a korosztályombeli kétgyermekes apukát és bátyját életben lehozza a hegyről... :(
... Egy pillanat csak az élet. :(
... Egy pillanat csak az élet. :(
posted from Bloggeroid
újabb könyv a láthatáron :)
... ezt most mondjuk Karácsonyra vettem magamnak. 1008 oldal, szép színes lesz és remélhetőleg tanulni is fogok belőle, ha már ennyi pénzt kiadtam érte.
szerda, november 16, 2016
Tipp
Lehet tippelni, hányszor fog ez az icike picike karácsonyi kaktusznak imponáló képlet virágba borulni nálam... :)
Ha a géneket nézzük, van némi esély...
Aki ismer engem, ennél kevésbé optimista.
posted from Bloggeroid
kedd, november 15, 2016
egyébként...
... pedig ha nem tudtam volna, hogy mivel csapjam agyon az időt a következő egy hétben, ezt a problémát egy 9 nappal előrehozott (még az eredeti időpontban is túl korai) cikk leadási határidő megoldotta. Kezdem nagyon megutálni az adott folyóiratot... még szerencse, hogy nemcsak rajtam áll, de akkor is eléggé lőttek a korai lefekvéseknek és láblógatásnak.
egészen jól...
... belejöttem, hogy a százszorszépes naptáramba jegyzeteljem a feladatokat, plusszba elvállalt betegeket, előadásokat, ügyeleteket....
... már csak azt kellene megtanuljam, hogy meg is nézzem legalább egy nappal előbb a másnapi bejegyzéseket, hogy ne reggel meglepetésként szembesüljek az aznapi programmal (pl. ügyelettel).
... még kicsit csiszolni kell a technikán, de talán kezd(ek) működőképes lenni...
... már csak azt kellene megtanuljam, hogy meg is nézzem legalább egy nappal előbb a másnapi bejegyzéseket, hogy ne reggel meglepetésként szembesüljek az aznapi programmal (pl. ügyelettel).
... még kicsit csiszolni kell a technikán, de talán kezd(ek) működőképes lenni...
vasárnap, november 13, 2016
legújabb kütyü :)
persze mikor máskor jöttem volna rá, hogy ez nekem kell, mint a Joy napok utolsó napján, az emberek leghevesebb vásárlási lázának tetőfokán, amikor már a parkolóhely keresése során leizzadtam és többször spontán elsápadtam, majd az elektronikai cikkeket forgalmazó üzletben az évszázad sorát kellett kiállni ezért a kis kütyüért (amikor mindenki más ennél csak 10x nagyobb dobozokat tologatott maga előtt).
de most nagyon örülök. :)
péntek, november 11, 2016
vereség
... a "hogyan menjünk szembe a félelmeinkkel" című küzdelemben ma ismét alul maradtam és harc nélkül döntöttem el, hogy úgysem tudom megcsinálni és inkább átadom valaki nálam ügyesebbnek a terepet.
... nem kizárt, hogy egy pszichológus lenne, amit bogozzon rajtam. vagy kioldjon. vagy.
... nem kizárt, hogy egy pszichológus lenne, amit bogozzon rajtam. vagy kioldjon. vagy.
kedd, november 08, 2016
kb két éve...
... nézegetek egy nagyon drága, 2 kötetes, gyönyörűséges szakkönyvet, ami ugyan nem direkt a szakképesítésemnek megfelelő, de nem ártana szóról szóra tudni. Eddig legalább háromszor tettem a kosaramba a könyvkiadó honlapján, aztán lebeszéltem magam róla, mert előbb a saját szakmámban kellene még inkább elmerülni...
... ma pedig az ölembe hullott, és most nagyon örülök neki.:)
.... mégiscsak működik, hogy amire sokat gondolunk, az előbb-utóbb bekövetkezik... ?
... elkezdek ismét koncentrálni a könyvtárosi állásra egy 200 fős településen, a gyerekkönyv részlegen....
PS: tegnap pedig megérkezett a Svájcból megrendelt szakkönyvem is (ami viszont tényleg a szakmámba vág), ami majdnem 2x annyiba került, mint az ölembe pottyant ajándék, és amiért nem sajnáltam kiadni a pénzt.
Már csak időt kell valahol vásároljak, ami alatt ezeket a gyönyörűségeket forgathatom.
... ma pedig az ölembe hullott, és most nagyon örülök neki.:)
.... mégiscsak működik, hogy amire sokat gondolunk, az előbb-utóbb bekövetkezik... ?
... elkezdek ismét koncentrálni a könyvtárosi állásra egy 200 fős településen, a gyerekkönyv részlegen....
PS: tegnap pedig megérkezett a Svájcból megrendelt szakkönyvem is (ami viszont tényleg a szakmámba vág), ami majdnem 2x annyiba került, mint az ölembe pottyant ajándék, és amiért nem sajnáltam kiadni a pénzt.
Már csak időt kell valahol vásároljak, ami alatt ezeket a gyönyörűségeket forgathatom.
csütörtök, november 03, 2016
mire eldöntöm
... hogy most már tényleg lefekszem, mert nem bírok koncentrálni és csak fölöslegesen kínozom magam, egyszer csak kiderül, hogy túllendültem a holtponton. Aztán éjfélkor végre lekapcsolom a lámpát, hajnalban pedig ismét felér egy tortúrával kikászálódni az ágyból.
Ördögi kör. Irigylem Csipkerózsikát. Én is csak aludni akarok.
Ördögi kör. Irigylem Csipkerózsikát. Én is csak aludni akarok.
kedd, november 01, 2016
szolgálati közlemény
... ma beállítottam a megjegyzésmoderálást (aminek történetesen épp Marcipán lett a gyanútlan áldozata), mert úgy gondoltam, hogy ezzel továbbra is inkognito tudok maradni, ami eddig majdnem tökéletesen ment moderálás nélkül is... Aztán úgy döntöttem, hogy mégsem élek ezzel a lehetőséggel (csak ha nagyon muszáj lesz) és bízom benne, hogy ti is tiszteletben tartjátok, hogy szeretnék megmaradni Csereboginak, egy embernek a sok közül, aki időnként blogbejegyzéseket pötyög, de nem szeretné, hogy a blogját a hétköznapjaihoz lehessen kötni. Köszönöm!
észrevétlenül
... kúszott be egy pipacsos háttérkép a mobilomra, majd a számítógépem háttérképe is ugyanaz lett, most pedig rájöttem, hogy a blogomra is ráférne egy kis pipacsosítás. :) hátha ide is csempész egy kis vidámságot.
hétfő, október 31, 2016
ma sem
... voltam motivált.
... holnap ezt bizonyára nagyon fogom bánni.
... hogy lehet valakibe motivációt csempészni olyan dolgok iránt, amit nem önként vállalt, mégis meg kell lenniük záros/zűrös határidőn belül?
... holnap ezt bizonyára nagyon fogom bánni.
... hogy lehet valakibe motivációt csempészni olyan dolgok iránt, amit nem önként vállalt, mégis meg kell lenniük záros/zűrös határidőn belül?
vasárnap, október 30, 2016
újratervezés....
... mostmár a hálózatra sem enged be a gépem otthonról, hogy zárókat írhassak vasárnap esténként.
... még szerencse, hogy van egy nagy halom cikk, amit a napokban muszáj lesz elolvasni és lekötheti az így felszabadult energiáimat.
... még szerencse, hogy van egy nagy halom cikk, amit a napokban muszáj lesz elolvasni és lekötheti az így felszabadult energiáimat.
péntek, október 28, 2016
tekinthetnénk...
... izgalmas kihívásnak is, ha nem épp szakmai rémálmaim legrosszabbika válna most valóra: terhes nőt megpróbálni gyógyítani, amikor igazából nem az a kérdés, hogy mi lesz a babával, hanem hogy az anyukát sikerül-e ebből a nehéz helyzetből kimenekíteni.
... kihívás helyett minden problémás betegem 1-1 kő a mellkasomon. Lassan nem kapok levegőt.
... kihívás helyett minden problémás betegem 1-1 kő a mellkasomon. Lassan nem kapok levegőt.
szerda, október 19, 2016
upsz...
... most, hogy kicsit alaposabban átrágtam magam a bérjegyzékemen, észrevettem, hogy az én bérem is csökkent az emelés során... 5-7 fluktuáló ügyelet mellett nem tűnt fel először... apránként nekem is leesnek a dolgok. Én azért továbbra is örülök az emelésnek, mert így a nálam régebb óta szakorvosok is örülhetnek. :)
vasárnap, október 16, 2016
Emlékeztető
... Túra esetén a BAL térdemre tegyem fel a térdrögzítőt, mert nyakig sárosan már kifejezetten nehéz korrigálni az oldalt...
... Továbbá a térdpanaszok hatására a jövőre tekintettel (ízületi amortizáció) ideje tényleg komolyan fontolóra venni a korábbi versenysúlyomra visszatérést.
... Továbbá a térdpanaszok hatására a jövőre tekintettel (ízületi amortizáció) ideje tényleg komolyan fontolóra venni a korábbi versenysúlyomra visszatérést.
posted from Bloggeroid
péntek, október 14, 2016
amúgy...
válság van. leginkább írói, szakmai, időnként magánéleti.
ezekről viszont nincs kedvem írni, mert ha egyszer írásban is megfogalmazom, akkor már tényleg majdhogynem kézzelfoghatóvá is válik.
elkezdtem kiirtani azokat a dolgokat, amik felidegesítenek. erőteljesen megszűröm a fb-on érkező információáramlást, nem követek tovább néhány blogot. ha idegesít egy helyzet a munkahelyemen, akkor keresek ürügyet, ami miatt felállhassak, és más menedéket keressek magamnak. értékelni kezdtem a szobámat a meghitt magányával.
a megnövekedett felelősségre igyekszem nem gondolni, még kevésbé tudomásul venni, és mindenkit próbálok elhallgattatni, aki ezt próbálja ismételten eszembe juttatni. a sors iróniája, hogy egyesek évekig-évtizedekig küzdenek azért, ami kéretlenül szakad a nyakamba mostanában, én viszont csak a nyomasztó érzést érzem, hogy többet már nem lehetek felhőtlen és boldog, ameddig ezeket a feladatokat át nem akaszthatom valaki más nyakába.
most idegesítenek az emberek. eddig csak az egészségesek, most épp a betegek is.
kérek egy lakatlan szigetet.
...
holnapra talán megint jobb lesz.
ezekről viszont nincs kedvem írni, mert ha egyszer írásban is megfogalmazom, akkor már tényleg majdhogynem kézzelfoghatóvá is válik.
elkezdtem kiirtani azokat a dolgokat, amik felidegesítenek. erőteljesen megszűröm a fb-on érkező információáramlást, nem követek tovább néhány blogot. ha idegesít egy helyzet a munkahelyemen, akkor keresek ürügyet, ami miatt felállhassak, és más menedéket keressek magamnak. értékelni kezdtem a szobámat a meghitt magányával.
a megnövekedett felelősségre igyekszem nem gondolni, még kevésbé tudomásul venni, és mindenkit próbálok elhallgattatni, aki ezt próbálja ismételten eszembe juttatni. a sors iróniája, hogy egyesek évekig-évtizedekig küzdenek azért, ami kéretlenül szakad a nyakamba mostanában, én viszont csak a nyomasztó érzést érzem, hogy többet már nem lehetek felhőtlen és boldog, ameddig ezeket a feladatokat át nem akaszthatom valaki más nyakába.
most idegesítenek az emberek. eddig csak az egészségesek, most épp a betegek is.
kérek egy lakatlan szigetet.
...
holnapra talán megint jobb lesz.
vasárnap, október 09, 2016
Legújabb szerzeményem :)
A szintén százszorszépes Ip@d tok és egyben notesz és mobiltartó. :)
Hát lehetett neki ellenállni...?
szombat, október 01, 2016
péntek, szeptember 30, 2016
ha egyszer...
.... elszánom magam egy harmadik szakvizsgára, az a pszichiátria lesz. Mindannyiunknak hasznos lenne: a betegeknek és nekem egyaránt. Néhány jól megválasztott szó csodákra lehet képes - remélem ma este is működni fog (és a gyógyszer is, amit a Kolléga javaslatára indítottunk pár napja - én a kettőben leginkább együtt hiszek)...
kedd, szeptember 27, 2016
szomorú
... ma a legkevesebbet panaszkodó a szakrendelésen egy vesedaganatos, többszöri áttétes betegem volt.
kedd, szeptember 20, 2016
jó lesz ez...
... csak kicsit folyik az orrom, csak kicsit tüsszögök, és csak egészen kicsit ráz a hideg reggel óta. Ezek mellett nagyon jólesett ma szakrendelni, remélem, csak minden második beteget fertőztem meg, mert fogalmam sincs, mit és hogy sikerült összeszedni.
... lehetne rosszabb is: az egyik barátnőm ráadásul még folyamatosan émelyeg is 2 napja - még szerencse, hogy csak telefonon beszéltünk az utóbbi 2 hétben.
jól vagyok, jól vagyok, jól vagyok.
... lehetne rosszabb is: az egyik barátnőm ráadásul még folyamatosan émelyeg is 2 napja - még szerencse, hogy csak telefonon beszéltünk az utóbbi 2 hétben.
jól vagyok, jól vagyok, jól vagyok.
kedd, szeptember 13, 2016
minden eseményből...
... amit a fehér köpeny másik oldalán élek meg, arról tanulok, hogy én lehetőleg milyen fehér köpenyes legyek...
vasárnap, szeptember 04, 2016
Nagyon rosszul...
... Viselem, ha a családom bármely tagja be kell tegye a lábát egészségügyi intézménybe. Hát még ha ott is kell töltsön néhány napot. A torkom folyamatosan elszorul, amikor erre gondolok. :((
A tudás rosszabb, mint a nemtudás.
Vagy legalábbis kétségbeesettebbé tesz, még ha tudom is, hogy nem lesz semmi baj. :(
Van értelme úgy az egész jómunkásemberéletemnek, hogy mindeközben csak a szeretteim sorsát nem tudom befolyásolni ...? :(
A tudás rosszabb, mint a nemtudás.
Vagy legalábbis kétségbeesettebbé tesz, még ha tudom is, hogy nem lesz semmi baj. :(
Van értelme úgy az egész jómunkásemberéletemnek, hogy mindeközben csak a szeretteim sorsát nem tudom befolyásolni ...? :(
posted from Bloggeroid
szombat, augusztus 27, 2016
Az emaileket...
... Is le kellett volna tiltsam, mert penteken delelott elobb az egyik betegem irt egy leesni keszulo ujjrol, majd a Nagyfonok, hogy az oktoberi hataridos cikket sokkal hamarabb varjak... Amibol a rameso resszel meg sehol sem tartok... Attol meg kicsit megprobalok szabadsagosdit jatszani es kialudni magam. Azert tegnap eros fejfajassal fekudtem le es ebben a stressz faktornak szerintem nem kis szerepe volt...
posted from Bloggeroid
csütörtök, augusztus 25, 2016
soha nincs vége...
... azt hiszem abban a pillanatban lesz vége a világnak, amikor a feladatos listámon kipipálom az utolsó feladatot....
szerda, augusztus 24, 2016
számok
... nagyon nagyon számolom az órákat... még egy szakrendelés (28-30 beteggel), egy ügyelet, 3 kérelem, 5-6 záró, kb 40 cikk letöltése a netről, átolvasása és feldolgozása cikkíráshoz (na jó ez utóbbi reménytelen) és üt az óra, szabadulok!!! :) 5 egész napig (és ami marad a péntekből).
Pénteken reggel 8-kor a mobilomat kikapcsolom.
Emailben elérhető vagyok.
De azért inkább senki se keressen. :)
Pénteken reggel 8-kor a mobilomat kikapcsolom.
Emailben elérhető vagyok.
De azért inkább senki se keressen. :)
hétfő, augusztus 22, 2016
kis lépések
... először az ultrahangos zselét vettem meg kb 1 hónapja, aztán tegnap az első önálló ultrahang vizsgálatot is megejtettem egy türelmes betegemen (mobilra letöltött könyvvel a zsebemben, az adott régiót ki is nyomtatva). :) Nem mondom, hogy tudtam mindenről, hogy épp micsoda az amit látok, ha egyáltalán ott van, de a nagy dolgokat azért sikerült azonosítani. Mostmár csak a hajdanán rettegett anatómiakönyv bizonyos részeinek újratanulása alvással töltött órák helyett, párszáz hasonló vizsgálat elvégzése és már tudni is fogom alapszinten a technikát.
Menni fog.
Menni fog.
vasárnap, augusztus 21, 2016
már csak...
... 5-öt kell aludni, 3-at ügyelni és 2-t szakrendelni, és kezdődhet a szabadság második felvonás, 5 egész nap a munkahelytől távol. :)
... már csak mindezeket túl kell még valahogy élni.
... már csak mindezeket túl kell még valahogy élni.
szerda, augusztus 17, 2016
5D mozi
... új élmény, gyorsan meg kell örökíteni. :) fúj a szél, ráz a szék, időnként valami az arcodba spriccel, matatnak a lábad alatt, nem árt kapaszkodni és nem árt nem közvetlenül egy túlméretezett kínai kaja után belevágni, mert már a kb 8 perces film felénél részben arra kell koncentrálnod, hogy a csirkefalatokat lefele tereld és ne engedd a mozit megpillantani. :)
... amúgy érdekes élmény volt. 1-2 filmet még biztosan kipróbálok.
... amúgy érdekes élmény volt. 1-2 filmet még biztosan kipróbálok.
vasárnap, augusztus 14, 2016
csoda történt...
... a tegnap az unokatesóm és felesége nálam aludtak és mivel felpiszkálta, hogy nálam csak analóg csatornák jönnek be, fogta magát és beállította a tv-men a digitális csatornákat is... :) 2011 óta nem sikerült nekem ezzel a kérdéssel foglalkozni, bár néhányszor már eszembe jutott, hogy bemegyek a szolgáltatóhoz és rákérdezek, hogy hogy lehetne megoldani, hogy én is lássam a prospektusban szereplő, elvileg mindenkinek a tv csomagjában jelenlevő millió HD csatornát... :)
... az is igaz, hogy még az 50 analóg is képes hátráltatni a munkámat, kicsit izgulok, mi lesz majd most, ennyi új adóval. Bár a reménytelen helyzetet nehéz tovább fokozni...
... az HBO-ra azért egész biztos nem fogok előfizetni... :)
... az is igaz, hogy még az 50 analóg is képes hátráltatni a munkámat, kicsit izgulok, mi lesz majd most, ennyi új adóval. Bár a reménytelen helyzetet nehéz tovább fokozni...
... az HBO-ra azért egész biztos nem fogok előfizetni... :)
szombat, augusztus 13, 2016
kérdés...
... ti hogy küzditek le magatokat és fogtok neki valaminek, amit legszívesebben az örökkévalóságig halogatnátok...?
... egyre több dologgal vagyok így az életemben... kezdve a reggeli ébredéstől, a munkába menet, záróírás, ambuláns kartonok leletezése, méltányossági kérelmek írásának érintésével, a cikkírásban tetőpontjára hágva...
... még a takarításban, főzésben, mosogatásban és VASALÁSBAN!!! is ezerszer nagyobb örömömet lelném (ha lenne ilyesmire időm)...
I.want.to.break.free.
... egyre több dologgal vagyok így az életemben... kezdve a reggeli ébredéstől, a munkába menet, záróírás, ambuláns kartonok leletezése, méltányossági kérelmek írásának érintésével, a cikkírásban tetőpontjára hágva...
... még a takarításban, főzésben, mosogatásban és VASALÁSBAN!!! is ezerszer nagyobb örömömet lelném (ha lenne ilyesmire időm)...
I.want.to.break.free.
csütörtök, augusztus 11, 2016
koránkelősdi
... holnap 7-re megyek dolgozni, hogy megbeszéljük az osztályok átszervezését (a többi érintett ember ügyelet vagy munkarend miatt már bent lesz), szombaton viszont azért kell 7-re menjek, hogy leváltsak valakit ügyeletből korábban, hogy mehessen magánszakrendelni...
... mikor kapom vissza ezt a 30+ 60 percet az életemből?
... kicsit zsugoribban kellene bánjak a perceimmel...
... mikor kapom vissza ezt a 30+ 60 percet az életemből?
... kicsit zsugoribban kellene bánjak a perceimmel...
statisztika
... holnap jár le a bérletem, maradt még 3 kihasználatlan alkalom, mivel ezen a héten tekerés helyett inkább alvással töltöttem a délutánjaimat és estéimet.... :) 5 alkalom kb. 11-12 nap alatt nem olyan rossz eredmény magamhoz képest... :)
RÁADÁS: ma spinning előtt félénken megkérdeztem, hogy meg lehet-e hosszabbítani a bérletet, és egyből két héttel hosszabbították, mert ők annyival szokták... én csak egy hétre emlékeztem.
így azért látok némi esélyt, hogy sikerül kipipálni a maradék kis kockákat... :)
és akkor jöhet a 30 alkalmas flabelos bérlet, amit szintén nemrég vettem akciósan és még el sem kezdtem használni...
RÁADÁS: ma spinning előtt félénken megkérdeztem, hogy meg lehet-e hosszabbítani a bérletet, és egyből két héttel hosszabbították, mert ők annyival szokták... én csak egy hétre emlékeztem.
így azért látok némi esélyt, hogy sikerül kipipálni a maradék kis kockákat... :)
és akkor jöhet a 30 alkalmas flabelos bérlet, amit szintén nemrég vettem akciósan és még el sem kezdtem használni...
hétfő, augusztus 08, 2016
régi-új hobbi
... munka után délután 6-kor kicsit ledőlni, 21:30-kor spontán felébredni, majd egy órával később ismét visszafeküdni aludni.
... és még csak hétfő van.
... és még csak hétfő van.
vasárnap, augusztus 07, 2016
... minél több fura, ritka és nem típusos dolgot látok...
... annál butábbnak és tapasztalatlanabbnak érzem magam...
... hát hogy akarnak így még több felelősséget a nyakamba akasztani?
... és miért nem választottam magamnak valami szilárd protokollokon alapuló medicinát, ami nem pusztítja ilyen iramban az agysejtjeimet?
... hát hogy akarnak így még több felelősséget a nyakamba akasztani?
... és miért nem választottam magamnak valami szilárd protokollokon alapuló medicinát, ami nem pusztítja ilyen iramban az agysejtjeimet?
csütörtök, augusztus 04, 2016
folyamatosan...
... kevesebb munkáért és még kevesebb felelősségért könyörgök, a Fennvaló viszont vélhetően vicces kedvében van, mert ennek a fordítottja van kilátásba helyezve. Hiába mondja a Nagyfőnök, hogy én vagyok a saját magam egyedüli ellensége, és hogy ideje beletanulni egy újabb feladatba, azt hiszem az eddigiek közül ettől félek a legjobban és nem akarom és nem és nem... és mivel nemet is mondtam, akkor ugye, hogy nem is kell elvállalni? :(
... mindezen töprengéseim közben pedig szorgalmasan tekerek, már csak 4 kis üres kocka maradt hátra a bérletemen... ügyeletek és családi találkozók miatt valószínűleg azért most sem fogok átlépni a saját árnyékomon, pedig nem jártam olyan messze... :)
... a frissen vett hülye mérlegemet pedig beállítottam egy olyan pozícióba, ahol a legkevesebbet mutatja (a lakás különböző pontjain kb 2,5 kg eltérést képes jelezni, és hát az én lelkecském szempontjából azért ez nagyon nem mindegy...) és csak azokon a napokon mérem meg magam, amikor úgy érzem, hogy nemcsak az élet kis, hanem a közepes méretű csapásait is képes vagyok elviselni...
Hát most éppen így vagyok.
... mindezen töprengéseim közben pedig szorgalmasan tekerek, már csak 4 kis üres kocka maradt hátra a bérletemen... ügyeletek és családi találkozók miatt valószínűleg azért most sem fogok átlépni a saját árnyékomon, pedig nem jártam olyan messze... :)
... a frissen vett hülye mérlegemet pedig beállítottam egy olyan pozícióba, ahol a legkevesebbet mutatja (a lakás különböző pontjain kb 2,5 kg eltérést képes jelezni, és hát az én lelkecském szempontjából azért ez nagyon nem mindegy...) és csak azokon a napokon mérem meg magam, amikor úgy érzem, hogy nemcsak az élet kis, hanem a közepes méretű csapásait is képes vagyok elviselni...
Hát most éppen így vagyok.
vasárnap, július 31, 2016
...egy méhecske is elég...
...hogy a gondosan eltervezett éjszakámat újratervezhessem, és az új ágyból visszaköltözzek a régibe... Na de csak erre az éjszakára... Talán...
posted from Bloggeroid
szombat, július 30, 2016
...
...ma egy csodaszép és hihetetlenül nyugodt kisbaba keresztelőjén voltam, aki harmadik gyermeke a velem egyidős anyukájának (aki szintén orvos). Azóta emailek, kérelmek és egyéb hasonló apró teendők között fel-felvillan bennem, hogy bármennyire is határozottan előre fele halad a szakmai előmenetelem (ami nem is annyira az én döntésem, csak a maximalista főnököm és számos szigorú határidő eredménye), igazán nem bánnám, ha a következő évek már nem csak erről szólnának. :( Ha agyilag nem is állok még teljesen készen, de már annyi kütyü körülvesz, hogy velük és némi emberi segítséggel csak menne nekem is életbentartani egy ilyen kis csöpp élőlényt (pl emlékeztetők etetéshez, oltásokhoz, kivenni a gyereket a kocsiból...) ...
posted from Bloggeroid
péntek, július 29, 2016
na igen....
... hivatalosan elvileg péntekenként 13:30-ig tart a közalkalmazotti munkaidő, ehhez képest délután 4-kor még viziteltem, zárókat intéztem, recepteket írtam (mint ahogy az eddigi munkáséletem majdnem minden péntekén).
Este 7:50-kor (10 perccel zárás előtt) értünk a barátnőmmel az egyik kávézóhoz, ahol egy kávét szerettünk volna beszerezni a beszélgetésünk mellé, mire közölték, hogy már elmosták a kávéfőző gépet, így már nem tudnak kiszolgálni....
Egy pillanatra felmerült bennem a gondolat, hogy ezentúl én is kikapcsolom a számítógépet a szakrendelésen 2:50-kor, az osztályon 3:30-kor és közlöm a még várakozókkal, hogy a nap további részében sajnos már nem tudok foglalkozni velük.
Így én is rengeteg, akár magánéletre is fordítható órát tudnék megspórolni...
Lehet, hogy lassan ideje stílust váltani...?
Este 7:50-kor (10 perccel zárás előtt) értünk a barátnőmmel az egyik kávézóhoz, ahol egy kávét szerettünk volna beszerezni a beszélgetésünk mellé, mire közölték, hogy már elmosták a kávéfőző gépet, így már nem tudnak kiszolgálni....
Egy pillanatra felmerült bennem a gondolat, hogy ezentúl én is kikapcsolom a számítógépet a szakrendelésen 2:50-kor, az osztályon 3:30-kor és közlöm a még várakozókkal, hogy a nap további részében sajnos már nem tudok foglalkozni velük.
Így én is rengeteg, akár magánéletre is fordítható órát tudnék megspórolni...
Lehet, hogy lassan ideje stílust váltani...?
csütörtök, július 28, 2016
Sportélet bekapcs :)
...amikor még olyan terveim voltak, hogy az idei egyszem esküvőre formába rázom magam, elkövettem a szokásos hibát és vettem egy két hónapig érvényes 10 alkalmas fitness bérletet... Az esküvő lejárt, kilók számában ugyan változás nem kísérte, de a ruhatáram 3 csodaszép, 1 számmal nagyobb nyári ruhácskával bővült... A bérlet maradék 7 órájára pedig van még kereken 15 napom... Lehet tippelni, hány alkalom fog kihasználatlan maradni...
A százszorszépes naptáramban pedig egész jól (és végtelenül optimistán) beírogattam a terveimet...
A százszorszépes naptáramban pedig egész jól (és végtelenül optimistán) beírogattam a terveimet...
posted from Bloggeroid
hétfő, július 25, 2016
kábé
így érzem magam most:
via GIPHY
... kicsi vagyok, lüke vagyok, alapjában véve jót akarok, és legfőképpmunkanélküli maradéktalanul boldog és időmilliomos szeretnék lenni, de a dolgok mindig olyan másképp alakulnak.
... igen, nekem is volt egy ilyen korszakom, amikor Sailor Moont néztem és én is meg szerettem volna váltani a világot....
(ezt a bejegyzést vélhetően később törölni fogom, úgy nézzétek... :) ).
via GIPHY
... kicsi vagyok, lüke vagyok, alapjában véve jót akarok, és legfőképp
... igen, nekem is volt egy ilyen korszakom, amikor Sailor Moont néztem és én is meg szerettem volna váltani a világot....
(ezt a bejegyzést vélhetően később törölni fogom, úgy nézzétek... :) ).
vasárnap, július 24, 2016
... lehet benne némi igazság...
.... hogy ha valamire többet gondolsz a kelleténél és netalán ezt még írásba is öntöd, akkor előbb-utóbb bekövetkezik.
A munkahelyemen a második legfontosabb ember mondott fel pénteken.
Ő volt az egyik, akiről írtam, hogy eléggé lóg a levegőben, hogy egyszer csak a könnyebb lét reményében feladja a küzdelmet és továbbáll. Hát most ez készül bekövetkezni, bár még semmi sem végleges, de nem tartom valószínűnek, hogy ez már lényegesen változzon....
... bele sem merek gondolni, mit jelent, ha mindez ősztől életbe is lép (párszáz plussz újabb beteg, plussz oktatási feladatok... és még ki tudja...).
Hiába volt eddig a cél, hogy csak a nyarat kell valahogy kibírni, mostmár az év további részét sem látom túl vidámnak.
A munkahelyemen a második legfontosabb ember mondott fel pénteken.
Ő volt az egyik, akiről írtam, hogy eléggé lóg a levegőben, hogy egyszer csak a könnyebb lét reményében feladja a küzdelmet és továbbáll. Hát most ez készül bekövetkezni, bár még semmi sem végleges, de nem tartom valószínűnek, hogy ez már lényegesen változzon....
... bele sem merek gondolni, mit jelent, ha mindez ősztől életbe is lép (párszáz plussz újabb beteg, plussz oktatási feladatok... és még ki tudja...).
Hiába volt eddig a cél, hogy csak a nyarat kell valahogy kibírni, mostmár az év további részét sem látom túl vidámnak.
csütörtök, július 21, 2016
H, mint hős...
...vagy L, mint lúzer... Még nem tudtam eldönteni, melyik kategóriába esek... Az utóbbinak azért nagyobb az esélye, ha veszem a fáradtságot és végiggondolom az utóbbi pár napot...
posted from Bloggeroid
szerda, július 20, 2016
Jobb, ha nem nyúlok...
...semmihez. Ma például sikerült eltűntetni az évek óta meglevő csengőhangot a telefonomról. Csak ott lett gyanús a dolog, hogy lett néhány nem fogadott hívásom anélkül, hogy hallottam volna a mobilt csengeni...
posted from Bloggeroid
kedd, július 19, 2016
...így jár...
... Aki délután munka után (és cikkírás helyett) alszik... Most nézegetem az órát, a reggeli ébredés és holnapi pótszakrendelés pedig már most tudom, hogy nagyon fog fájni...
posted from Bloggeroid
épp elég
... egy átlagos hétfői munkanap a szabadság után, és máris dugába dől a napi egy bejegyzés elhatározás, másra kell tartalékolni az energiát. :)
... nem tudom máshol hogy élnek túl az egészségügyben, nálunk kezd egyre kilátástalanabbá válni a helyzet, 1-2 felmondás függ a levegőben, 1 már konkretizálódott (igaz ez utóbbi nem orvos, de ugyanolyan fontos láncszem a rendszerben - mindenki egyformán fontos, amikor már minden vonalon ilyen szintű emberhiány van), egyesek készülnek nem vállalni plussz ügyeletet a kötelezhető 2 mellett, ami a többieknek jelent majd még több benti éjszakát (augusztusban 7 ügyelet vár már most is...). Az utánpótlás pedig cseppet sem megfogható konkrétum, amire alapozni, vagy amiben legalább reménykedni lehetne.
Ma szakrendelés után muszáj volt egy órára lefeküdnöm, mert zúgott a fejem.
És közben nekem most még cikkeket is kellene írnom...
... nem tudom máshol hogy élnek túl az egészségügyben, nálunk kezd egyre kilátástalanabbá válni a helyzet, 1-2 felmondás függ a levegőben, 1 már konkretizálódott (igaz ez utóbbi nem orvos, de ugyanolyan fontos láncszem a rendszerben - mindenki egyformán fontos, amikor már minden vonalon ilyen szintű emberhiány van), egyesek készülnek nem vállalni plussz ügyeletet a kötelezhető 2 mellett, ami a többieknek jelent majd még több benti éjszakát (augusztusban 7 ügyelet vár már most is...). Az utánpótlás pedig cseppet sem megfogható konkrétum, amire alapozni, vagy amiben legalább reménykedni lehetne.
Ma szakrendelés után muszáj volt egy órára lefeküdnöm, mert zúgott a fejem.
És közben nekem most még cikkeket is kellene írnom...
vasárnap, július 17, 2016
Hetedik nap...
...és egyben az utolsó (legalábbis egy darabig), szintén címszavakban: felületes alvás egész éjjel, majd 9:30-ig pakolászás, lakás rendben hagyása, Starbucksos fehér csokis kávé porból, utazás előtt vastagon 50+ naptejjel bekenés, hogy ne égjek le vezetés közben, majdnem végig sűrű sötét fellegek, izzadásmentesség, kellemesen nem túl forgalmas horvát autópályák, kellemetlenül sok horvát cigány a pihenőkön, akik két helyen is majdnem kinézték a saját készítésű szendvicseket a kezünkből, magyar utakon már lényegesen lassabb haladás de sikeres célbaérés, majd merész döntéssel irány a kézműves sörök itteni Mekkája, még egy jó kis beszélgetés a poharak mellett és hát ezúttal ennyi volt. :(
Jövőre minimum 10 napot kell tervezzünk, mert mire megismertük kicsit a helyet, már vége is lett a nyaralásnak.
Azért nagyon jó volt, nem égtem le a napon, valamint pihentető is volt, most lett néhány (kb kettő) napig kitartó energiám. :)
Jövőre minimum 10 napot kell tervezzünk, mert mire megismertük kicsit a helyet, már vége is lett a nyaralásnak.
Azért nagyon jó volt, nem égtem le a napon, valamint pihentető is volt, most lett néhány (kb kettő) napig kitartó energiám. :)
posted from Bloggeroid
szombat, július 16, 2016
Hatodik nap...
Címszavakban: éjfélig könyvolvasás után (viszont be is fejeztem, rég volt ilyen, hogy volt annyi időm, hogy 1-2 nap alatt kivégezzek egy könyvet :) ) reggeli 9:30-kor ébredés, reggelihez bevásárlás, majd reggeli után irány a strand, némi szakirodalom olvasás a mesterséges frissen vásárolt árnyékomban, utána idén először kis felszíni búvárkodás (láttam élő rákot is a tengerfenéken, nemcsak az E. által talált rák-tetem látványával maradok), majd a feltámadó szél és felhők mögé bújt nap miatt némi vacogás után visszatérés a szállásunkra, szendvicskészítés a visszaútra, majd csomagolászás, hogy holnap viszonylag korán indulhassunk, és most próbálom elhessegetni magamtól a gondolatot, hogy már csak egy nap a világ, hétfőtől ismét csatasorba kell állni és belemélyedni a munkába (plussz két határidős cikkírásba...).
A ma este és a holnapi nap viszont még egészen az enyém. :)
A ma este és a holnapi nap viszont még egészen az enyém. :)
péntek, július 15, 2016
Ötödik nap...
Címszavakban: reggel szembesülés a nizzai eseményekkel, ezután koradélutánig hírek olvasása, majd a kifejezetten szeles és felhős idő miatt csak tengerparti séta tervezése (ami majdnem 9 km-esre sikerült tekintettel arra, hogy nem pont a tenger partján sikerült szállást foglalnom), majd a közeli étteremben életem legrosszabb "pasta"-ja (most is hányinger kerülget, ha rágondolok, inkább valamilyeb bizarr levesnek imponált), majd újabb 1/3 könyv olvasás (és közben kitartó küzdelem a hányingerrel), vissza Szöszikével a tengerpartra naplementét nézni 20:48-kor, ami szerencsére be is következett, majd a szálláson szembesülni, hogy Törökországban is zajlanak az események. :(
Komolyan mondom, hogy legyen már végre világbéke és mindenki viselkedjen is ennek megfelelően!!! :(
Komolyan mondom, hogy legyen már végre világbéke és mindenki viselkedjen is ennek megfelelően!!! :(
posted from Bloggeroid
csütörtök, július 14, 2016
Negyedik nap...
Címszavakban: viharos tenger, fekete felhők, hátraarc, irány egy másik tengerparti városka, szabad hely nélküli parkolókkal és fura, eddig soha nem látott táblákkal, séta a városban, kiadós ebéd és desszert, visszafele épp csak, de kitartó GPS (új nevén: Gizi :) ), igazi horvát vacsora a szállásadóknál, csupa némettel egy asztalnál, akik ugyan kb negyedannyi iskolával, de kb 15-20x drágább autóval rendelkeznek nálam...
posted from Bloggeroid
Mai mondat(om) :)
...a napnyugta is ugyanolyan szép, mint a napfelkelte, csak legalább jóval később kezdődik... :)
posted from Bloggeroid
szerda, július 13, 2016
Harmadik nap...
Címszavakban: parkolókeresés utáni városnézés (miután kiderült, hogy a neten kinézett legnagyobb parkolóhelyre mi már nem férünk be), séta a tengerparton pár yachttal a háttérben, 10 darab csevapcsicsa és sültekkel teli tál ebédre, művészek által lakott, kétszer már majdnem kipusztult kis hegyi település meglátogatása (a kipusztulás veszély azok után már nem csoda, hogy milyen autóút vezetett oda, Szöszike kifejezetten porosodott, én pedig erősen vörösödtem útközben), gyönyörű utcácskák, szép kézműves termékek, finom latte macchiato egy kávézóban, enyhe váratlan eső és elrepült kávéházi napernyő, visszafele meglepetés autópálya látogatás (szerencsére itt kapurendszer van, így nem utólag küldik a csekket...), dupla szivárvány az eső után, majd hosszú beszélgetés tesómbarátnővel, még mindig zuhogó eső és villámlás, hamarosan pedig alvás. :)
posted from Bloggeroid
kedd, július 12, 2016
Második nap...
Címszavakban: gyaloglás (mert nem tudtam, hogy a strandhoz közel mennyire könnyű parkolni), szép tisztavizű és kellemes hőmérsékletű tenger, terebélyes fenyőfa árnyékában olvasás (egyharmada a könyvnek kipipálva - szokatlan, hogy ennyi időm van ilyesmire:) ) és bóbiskolás, némi lubickolás, versenyt vízivás, 4 nem fogadott hívás ismeretlen számokról, vélhetően részben az egyetemről, autóval Kaufland és mesterséges árnyék vásárlás, utána email nézegetés és pár szívhezkapás záros határidők miatt, egy svéd beteg gyógyszerelésének megbeszélése, önéletrajz heggesztés elkezdése (szintén záros, szintén határidős, szintén mai postás) majd abbahagyása, és most sötét rózsaszínes vállakkal lefekvééés!!! :)
posted from Bloggeroid
hétfő, július 11, 2016
Nyári szabadság első felvonás...
... Megkezdve.
Volt leálló - felújított biztosítási rendszerek miatt kb 70-80 km-es plussz út, majd az így beszerzett zöldkártya senkit sem hozott lázba (a hiányát viszont nem mertem megkockáztatni), volt még ráadásul kb 520 km-es vezetés nagymelegben, bal váll leégés biztonsági öv mentén, tengerparti városba betévedés és kievickélés, zaccos feketekávé fogyasztás üdvözlóitalként, kicsit túl barátkozós panziótulajdonosok (vagy csak én szoktam el ettől és lettem túl finnyás), uborkaízű és finom sárgadinne vegyesen, langyos Jägermeister, most viszont korai lefekvés, mert ragadnak le a szemeim.
Eseménydús nap volt. :)
Volt leálló - felújított biztosítási rendszerek miatt kb 70-80 km-es plussz út, majd az így beszerzett zöldkártya senkit sem hozott lázba (a hiányát viszont nem mertem megkockáztatni), volt még ráadásul kb 520 km-es vezetés nagymelegben, bal váll leégés biztonsági öv mentén, tengerparti városba betévedés és kievickélés, zaccos feketekávé fogyasztás üdvözlóitalként, kicsit túl barátkozós panziótulajdonosok (vagy csak én szoktam el ettől és lettem túl finnyás), uborkaízű és finom sárgadinne vegyesen, langyos Jägermeister, most viszont korai lefekvés, mert ragadnak le a szemeim.
Eseménydús nap volt. :)
posted from Bloggeroid
vasárnap, július 10, 2016
Hát persze...
Hogy indulás előtt egy nappal bolondult meg a mosógép és ejtette fogságba a ruhákat...
Innentől fogva békére és nyugalomra vágyom. :)
Lehet szorítani. :)
Innentől fogva békére és nyugalomra vágyom. :)
Lehet szorítani. :)
posted from Bloggeroid
szombat, július 09, 2016
Ideje lenne megtanulnom..
.. Hogy alkohol akarmilyen (kis) merteku fogyasztasat kovetoen NE nyissam ki a szamat es mondjam el a velemenyemet a kornyezetemnek. Plane nem publikus helyen....
posted from Bloggeroid
péntek, július 08, 2016
akáció...
... azt hiszem ez a nap a leggyötrelmesebb.
Főleg, mert most még hatékonynak kellene lenni, haladni, munkálkodni, behozni az évszázados lemaradásokat, de már nincs energia, ennek a napnak minden egyes perce a maradék csepp energiámat fokozatosan szívja el, reggelre nem marad más, csak a vágy, hogy a fejemre húzzam a takarót és átaludjam 2016 hátralevő részét. És egy olyan világban ébredjek fel, ahol mindenki már teljesen egészséges és maradéktalanul boldog.
Főleg, mert most még hatékonynak kellene lenni, haladni, munkálkodni, behozni az évszázados lemaradásokat, de már nincs energia, ennek a napnak minden egyes perce a maradék csepp energiámat fokozatosan szívja el, reggelre nem marad más, csak a vágy, hogy a fejemre húzzam a takarót és átaludjam 2016 hátralevő részét. És egy olyan világban ébredjek fel, ahol mindenki már teljesen egészséges és maradéktalanul boldog.
csütörtök, július 07, 2016
Ma úsztam..
... 26 fokos vízben. Legalább 12 hosszt... Az időt nem árulom el (nem volt közel a világrekordhoz... )
Ellenben: nem fulladtam meg és nem fagytam meg. Ezt már eredmény. :)
Ellenben: nem fulladtam meg és nem fagytam meg. Ezt már eredmény. :)
posted from Bloggeroid
szerda, július 06, 2016
káció...
... még egy szakrendelős nap, utána egy ügyelet és végre kezdődhet a jól megérdemelt pihenés. :)
... egy egész hétig csak napot akarok, tengert, sokáig és sokat alvást, napernyő alatt olvasgatást, némi úszkálást, sok rántott halat, lenémított telefont. Nem baj, ha nincs internet, de azért még jobb lenne, ha azért az lenne. :)
... egy egész hétig csak napot akarok, tengert, sokáig és sokat alvást, napernyő alatt olvasgatást, némi úszkálást, sok rántott halat, lenémított telefont. Nem baj, ha nincs internet, de azért még jobb lenne, ha azért az lenne. :)
kedd, július 05, 2016
.. a másik oldal...
... a vizsgaidőszak végének nem csak a diákok örülnek (bár azért így visszagondolva a diákok talán kicsit jobban;) )...
... mondhatni kellemetlen, amikor szakrendelős napokon még 5-10 versenyző tudását is fel kell térképezni, időszakosan meglehetősen mély bugyrokból próbálva felszínre hozni a néhány nap alatt gyorstalpalón "megszerzett" tudományt.
... és mindeközben a 12-re rendelt beteg 08:00 órakor már az ajtó előtt üldögél és türelmetlenkedik.
... mondhatni kellemetlen, amikor szakrendelős napokon még 5-10 versenyző tudását is fel kell térképezni, időszakosan meglehetősen mély bugyrokból próbálva felszínre hozni a néhány nap alatt gyorstalpalón "megszerzett" tudományt.
... és mindeközben a 12-re rendelt beteg 08:00 órakor már az ajtó előtt üldögél és türelmetlenkedik.
hétfő, július 04, 2016
vakság..
... ma a parkolóban egy velem egy korosztálybeli (ergo mondhatni fiatal) apuka, aki nem mellesleg felső szomszéd, megjegyezte az autóból kikászálódásomat követően, hogy gyönyörű vagyok... mindezt kétszer is...
... tény, hogy ebben a nagymelegben előkerültek a nyári ruhácskák, de akkor is, meglepődtem a megnyilvánuláson.... mindig eszembe kell juttassam, hogy az emberek "csak" hűséget esküsznek (már ha egyáltalán), vakságot nem...
... amúgy érdekes, Olaszországban mindezt mulatságosnak és egy idő után természetesnek tartottam, itt kicsit zavaró, nem ehhez szoktam, itt csak a 65+ nők és férfiak szoktak méltatni, azt pedig már jól tudom kezelni. :)
... tény, hogy ebben a nagymelegben előkerültek a nyári ruhácskák, de akkor is, meglepődtem a megnyilvánuláson.... mindig eszembe kell juttassam, hogy az emberek "csak" hűséget esküsznek (már ha egyáltalán), vakságot nem...
... amúgy érdekes, Olaszországban mindezt mulatságosnak és egy idő után természetesnek tartottam, itt kicsit zavaró, nem ehhez szoktam, itt csak a 65+ nők és férfiak szoktak méltatni, azt pedig már jól tudom kezelni. :)
Valahol...
Valamiért nagyon szeretem Zséda- Létray Ákos duettjét. De nem tudnám megmagyarázni, miért. :) Pedig még csak fel sem vidít, vagy meg sem nyugtat, inkább enyhe mellkasi diszkomfortot okoz minden egyes meghallgatáskor ... de hát most már nem is kérdés, mazochista vagyok.
vasárnap, július 03, 2016
adjatok...
... egy napot és garantáltam el tudom tölteni teljesen haszontalanul... pedig mennyi tervvel indultam neki a mának...
... valamiért nem akarják elhinni rólam, mennyire nem vagyok szorgalmas és motivált... pedig ha látott volna ma valaki itthon tengni - lengni...
... ezek az üresjáratok maradnak ki az összes általam ismert nagy ember életéből és ezért (is) maradok én jólnevelt kisember. :)
De amúgy jó nekem így. :)
... valamiért nem akarják elhinni rólam, mennyire nem vagyok szorgalmas és motivált... pedig ha látott volna ma valaki itthon tengni - lengni...
... ezek az üresjáratok maradnak ki az összes általam ismert nagy ember életéből és ezért (is) maradok én jólnevelt kisember. :)
De amúgy jó nekem így. :)
szombat, július 02, 2016
csak igen kicsit...
... frusztrál, amikor a híres irodalomjegyzék szerkesztő program újabb, okosabb verziójával összebarátkozva (régebbről ismerjük egymást, csak egy korábbi verziója volt meg eddig), kb 2 órát bütykölve, elmentve egy szépen összeválogatott cikklistát kb. 800 elemmel, kiderül, hogy az így létrehozott file hibás, ne is próbálkozzak ismét megnyitni...
... kész szerencse, hogy tele van az életem ilyen fölösleges két órácskákkal és ez is simán belefér...
... ja nem is.
... kész szerencse, hogy tele van az életem ilyen fölösleges két órácskákkal és ez is simán belefér...
... ja nem is.
Tarzanos...
... azt hiszem beleszerettem a Tarzan legendája (2016) című amerikai film svéd főszereplőjébe, Alexander Skarsgård-be. Valószínűleg nemcsak az izmai látványa (ami amúgy nálam nem szempont), hanem az is hozzásegített, hogy nagyon tetszett a film összességében is, egyik legjobb, amit hónapok óta láttam (pedig Harry Potteréket is nemrég pipáltam ki)... :)
... természetesen anyum megjegyezte, hogy épp most olvasott a filmről nem túl előnyös kritikát, de hát ízlések és pofonok különbözőek, tőlem akkor sem vehetik el ezt a kellemes érzést. :)
... természetesen anyum megjegyezte, hogy épp most olvasott a filmről nem túl előnyös kritikát, de hát ízlések és pofonok különbözőek, tőlem akkor sem vehetik el ezt a kellemes érzést. :)
péntek, július 01, 2016
A mi napunk... :)
Július 1.-én, Semmelweis Ignác születése napján, néhány éve az egészségügyben munkaszüneti nap van, kivéve természetesen az épp aznap ügyeleteseket és műszakba beosztottakat.
Ha jól számolom, számomra az első valóban szabadnap volt ez a mai, mert sem nem ügyeltem, sem nem épp hétvégére esett...
Zavarban is voltam egész nap, mert valahogy olyan szombat érzésem támadt és nehezen tudtam lebeszélni magam róla (és rábeszélni magam elmenni a postára ügyeket intézni...). :)
Most pedig arra kell rendszeresen figyelmeztessem magam, hogy a hétvégi ügyeletről azért ne feledkezzek meg...
Ha jól számolom, számomra az első valóban szabadnap volt ez a mai, mert sem nem ügyeltem, sem nem épp hétvégére esett...
Zavarban is voltam egész nap, mert valahogy olyan szombat érzésem támadt és nehezen tudtam lebeszélni magam róla (és rábeszélni magam elmenni a postára ügyeket intézni...). :)
Most pedig arra kell rendszeresen figyelmeztessem magam, hogy a hétvégi ügyeletről azért ne feledkezzek meg...
posted from Bloggeroid
csütörtök, június 30, 2016
Ideje valami
Színt és jelölést találnom, amivel a szüleim jól megérdemelt kalandozásait követhetem. :)
... Csak mert mindig rácsodálkozom, hogy melyik nap épp mit csinálnak, pedig biztos előtte 1-2 nappal már bejelentették... Családi ügyekben lassan még a szokásosnál is kelekótyább leszek, gondolom a magánéleti időre már nem marad figyelem összpontosításra energia...
szerda, június 29, 2016
tegnapelőtt....
... elhatároztam, hogy naponta írok a blogra, még ha csak 1-2 szót vagy sort is...
... hát ennyit az elhatározásaimról...
... ugyanez érvényes a cikkírási fogadkozásaimra, kérelemírásaimra, leletezéseimre, stb stb..
... legfrissebb érdeklődési területem: hogyan szerezzünk magunknak akaraterőt, hogy legyőzzük saját magunkat.
... hát ennyit az elhatározásaimról...
... ugyanez érvényes a cikkírási fogadkozásaimra, kérelemírásaimra, leletezéseimre, stb stb..
... legfrissebb érdeklődési területem: hogyan szerezzünk magunknak akaraterőt, hogy legyőzzük saját magunkat.
hétfő, június 27, 2016
egyértelműen...
... van bennem egy adag önkínzó hajlam, ha a múlt hetem szabad óráit, valamint a szabad vasárnapomat is egy olyan pályázat megírására fordítottam, amire gyakorlatilag nincs esély elnyerni (kevés az elnyerhető pályázat száma, ellenben sok a fóka - akarom mondani sok az okos, motivált, céltudatos, szakmailag termékeny emberke :) ).
kedd, június 21, 2016
motiváció
... engem mindig az utolsó utáni pillanat motivál a legjobban...
... azt hiszem, már soha nem fogom ezt kinőni, hiába próbálom visszaszorítani a bennem dúló káoszt.
... azt hiszem, már soha nem fogom ezt kinőni, hiába próbálom visszaszorítani a bennem dúló káoszt.
hétfő, június 20, 2016
kicsit fájni fog...
... azt hiszem, ami jövő héttől ránk vár: az osztályvezető szabadságra megy egy hétre az egyik kollégával egy időben, ezért ketten maradunk, a szokásos betegmennyiségre.
... szerencsére most még egy pályázati anyagon agonizálással (beadjam - ne adjam- van-e egyáltalán esély, hogy begyűjtsek mindent, ami a beadáshoz szükséges) kötöm le a rettegésre fordítható energiáimat....
Az osztályvezető további 4 hetes szabadsága pedig még ez után következik (amit egyébként maximálisan megérdemel, mert egész mostanig gyakorlatilag folyamatosan dolgozott január 1 óta).
Jobban belegondolva - én nagyon utálom a nyarat.
... szerencsére most még egy pályázati anyagon agonizálással (beadjam - ne adjam- van-e egyáltalán esély, hogy begyűjtsek mindent, ami a beadáshoz szükséges) kötöm le a rettegésre fordítható energiáimat....
Az osztályvezető további 4 hetes szabadsága pedig még ez után következik (amit egyébként maximálisan megérdemel, mert egész mostanig gyakorlatilag folyamatosan dolgozott január 1 óta).
Jobban belegondolva - én nagyon utálom a nyarat.
csütörtök, június 16, 2016
a mai nap slágere :)
Ma reggel valahogy előkerült Michael Jackson "Heal the World" című száma munkába menet. Hihetetlenül megnyugtatott, pedig erre csak kevés zeneszám képes (és még kevesebb ember :D ).
Hazafele is ezt hallgattam, illetve aerobic után is (amikor épp készültem meghalni, ez az ugribugri az elmaradt spinning helyett teljesen leamortizált, mivel az izmok helyén nekem már csak kötőszövetesen átalakult zsírszövetem van...), szerintem úgy összesen ma 6-szor indítottam el ezt a zenét. :)
És most lefekvés előtt is meghallgatom, nektek is szeretettel küldöm. :)
Hazafele is ezt hallgattam, illetve aerobic után is (amikor épp készültem meghalni, ez az ugribugri az elmaradt spinning helyett teljesen leamortizált, mivel az izmok helyén nekem már csak kötőszövetesen átalakult zsírszövetem van...), szerintem úgy összesen ma 6-szor indítottam el ezt a zenét. :)
És most lefekvés előtt is meghallgatom, nektek is szeretettel küldöm. :)
kedd, június 14, 2016
mondtam már...
... hogy mennyire utálok cikket bírálni? és hogy mindig megfogadom, hogy ez volt az utolsó, és ezután persze mindig jön egy következő, ami aztán hetekig frusztrál, ha nem küldöm el időben a bírálatot - márpedig rendszerint utolsó nap vagy némi csúszással fog landolni.
.. az én cikkem pedig évek óta egy helyben toporog.
Nem csak mendemonda, hogy meg kellene tanulni nemet mondani. Egyik frusztrációból esek a másikba.
.. az én cikkem pedig évek óta egy helyben toporog.
Nem csak mendemonda, hogy meg kellene tanulni nemet mondani. Egyik frusztrációból esek a másikba.
szombat, június 11, 2016
A nap fénypontja
... Végre lerúghattam a cipőt...
... Akármilyen drágán volt akármilyen kényelmesnek meghirdetve, azért 5 perc viselés után én bizony szabályosan szenvedtem. Nem keveset és nem elég rövid ideig.
Jáj.
... Akármilyen drágán volt akármilyen kényelmesnek meghirdetve, azért 5 perc viselés után én bizony szabályosan szenvedtem. Nem keveset és nem elég rövid ideig.
Jáj.
posted from Bloggeroid
hétfő, június 06, 2016
néha én is szeretnék...
... írni kicsit a szakmámról, a betegekről, a szépségekről és nehézségekről. De mi icipici szakma vagyunk, majdnem mindenki ismer majdnem mindenkit, és nem szeretném, ha egy nap a Nagyfőnök idézné valamelyik fenomenális félreolvasásomat, vagy olvasná az újabbnál újabb bakikat, amiket még mindig elkövetek (... azért órákra még senkit nem felejtettem a vizsgálóban .... - mondom órákra....).
... talán majd egyszer. Vagy egy másik blogon. Vagy minek.
Tény, hogy sokat lehet a betegeimtől tanulni, leginkább nekem, amikor épp nyűglődnék a saját felnagyított bajaimon, és akkor kapok egy banánt, egy barackot meg két kis kocka csokit valakitől a kutyafuttában bekapott ebédem mellé, csak úgy. Akinek, bár nem igazán beszélünk róla, de mindketten az életéért küzdünk.
... talán majd egyszer. Vagy egy másik blogon. Vagy minek.
Tény, hogy sokat lehet a betegeimtől tanulni, leginkább nekem, amikor épp nyűglődnék a saját felnagyított bajaimon, és akkor kapok egy banánt, egy barackot meg két kis kocka csokit valakitől a kutyafuttában bekapott ebédem mellé, csak úgy. Akinek, bár nem igazán beszélünk róla, de mindketten az életéért küzdünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)