hétfő, július 25, 2016

kábé

így érzem magam most:

via GIPHY

... kicsi vagyok, lüke vagyok, alapjában véve jót akarok, és legfőképp munkanélküli maradéktalanul boldog és időmilliomos szeretnék lenni, de a dolgok mindig olyan másképp alakulnak.

... igen, nekem is volt egy ilyen korszakom, amikor Sailor Moont néztem és én is meg szerettem volna váltani a világot....

(ezt a bejegyzést vélhetően később törölni fogom, úgy nézzétek... :) ).

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

.............úgy néztem : - ))))

Betond írta...

Mesélj! Akár egy régi kommentben.

Odrayy írta...

??

Sárga Cserebogi írta...

... amikor gyomorfájdalommal ébredsz egy egész éjszakán keresztül tartó felszínes, forgolódós, fogcsikorgatós alvásból, és érzed, hogy nem lesz jó bemenni dolgozni, mert már az első emberrel találkozva jön, hogy egy lakatlan szigetre költözz, és egyszerűen képtelen vagy jó képet vágni a csacsogásokhoz, a szokásos millió kérdéshez, ráadásul a szabadságolások miatt még más ismeretlen emberek problémái is a nyomodba erednek...ezt még kipihentem is egyre rosszabbul viselném...