válság van. leginkább írói, szakmai, időnként magánéleti.
ezekről viszont nincs kedvem írni, mert ha egyszer írásban is megfogalmazom, akkor már tényleg majdhogynem kézzelfoghatóvá is válik.
elkezdtem kiirtani azokat a dolgokat, amik felidegesítenek. erőteljesen megszűröm a fb-on érkező információáramlást, nem követek tovább néhány blogot. ha idegesít egy helyzet a munkahelyemen, akkor keresek ürügyet, ami miatt felállhassak, és más menedéket keressek magamnak. értékelni kezdtem a szobámat a meghitt magányával.
a megnövekedett felelősségre igyekszem nem gondolni, még kevésbé tudomásul venni, és mindenkit próbálok elhallgattatni, aki ezt próbálja ismételten eszembe juttatni. a sors iróniája, hogy egyesek évekig-évtizedekig küzdenek azért, ami kéretlenül szakad a nyakamba mostanában, én viszont csak a nyomasztó érzést érzem, hogy többet már nem lehetek felhőtlen és boldog, ameddig ezeket a feladatokat át nem akaszthatom valaki más nyakába.
most idegesítenek az emberek. eddig csak az egészségesek, most épp a betegek is.
kérek egy lakatlan szigetet.
...
holnapra talán megint jobb lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése