hétfő, június 23, 2014

staféta

... az ember lánya lassan felnő, kitanul valami szakmát, aztán kirepül otthonról, ide-oda mászkál a világban, mindeközben persze a szülők folyamatosan imádkoznak és aggódnak érte. Aztán eljön az az idő, amikor a szülők repülnek ki otthonról időről időre és akkor az ember lányán a sor, hogy aggódjon és imádkozzon értük, hogy minden rendben legyen a kiruccanás során... és hogy a térerő is legyen velü(n)k, hogy a kommunikáció ne akadozzon. ... indul az izgulás és szorítás, hogy felejthetetlenül szép és jelentősebb izgalmaktól mentes legyen a következő két hét a szüleimnek - hisz olyan régen vártak már erre az útra. :)

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én még ott tartok, hogy a fiamnak sem adtam szárnyakat....várnak még rám izgalmak rendesen :D (remélem)Eszter (Egy)

Sárga Cserebogi írta...

Eszter (Egy), én még ott tartok, hogy csak reménykedek abban, hogy egyszer majd ott tartok, ahol te most tartasz... :)

Névtelen írta...

:) azt elhiszem! na de én már betöltöttem az ötödik ikszet is....ezt azért nem annyira várod ugye? :) Eszter (egy)

Sárga Cserebogi írta...

... minden x-nek megvan a maga szépsége, és minél több ilyen x-et szeretnék megérni... :) de csak akkor, ha ezt szerető emberek között tehetem meg...