... kicsit felnőttesebben ünnepelve: ezelőtt párszáz évvel még krétával rajzolgattunk az aszfaltra miközben fagylaltot ettünk, most csendben borozgattunk és elmélkedtünk az élet dolgairól... :)
... így sem volt rossz, bár a zuhé miatt a háttérzene (valami majmos gyerekszám volt elég hosszú időn keresztül) gyorsan abbamaradt és így itt is a felnőttesebb kézilabdameccs maradt zenei aláfestésnek.
... azért még mindig nagyranőtt gyereknek érzem magam.
Az év 365 napján, nemcsak ma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése