csütörtök, április 29, 2010

meglepetés előadáson...

... lámpaláz ellen kiváló megoldás, ha előtte éjjel dolgozol, a munkamentes periódusokat beszélgetéssel töltöd, majd délben 3 óra édesded alvás után készülni kell, lehetőleg vasalást nem igénylő ruhákat összeválogatni és mire odajutsz, hogy felkérnek megtartani a nyitó előadást, már olyan álmos vagy, hogy az adrenalinszint meg sem rezdül, hisz az ehhez szükséges energiát a szem nyitvatartása már rég felemésztette...

... és hogy miért meglepetés előadás...? mert elég nagy meglepetés volt, amikor gyanútlanul megnyitottam két hete a programot, tudásra szomjazva, ehelyett rögtön az első téma mellett a saját nevemet láttam - úgy, hogy engem előtte elfelejtettek értesíteni...

... valahogy ezt is át lehet vészelni - kíváncsian várom a következő csapást...

kedd, április 20, 2010

Elkupaktalanodtam... :)

2 éve gyűjtöm lelkesen a kupakokat, először csak amiatt, mert észrevettem, hogy a főbérlőmnek is volt egy szép kis gyűjteménye (furcsálltam is egy kicsit), utána pedig már azért is, mert kiderült, hogy ezzel alkalomadtán jót is lehet cselekedni... ugyanis léteznek olyan akciók, amikor jótékony célra felajánlják, hogy ennyi meg annyi kupakért cserébe beteg gyerekek, nonprofit szervezetek megsatöbbi valamennyi pénzt kapnak. Hát én már lassan két éve vártam ilyen felajánlásra, Pesten egyszer láttam is ilyesmit a Westendben, de úgy látszik "vidéken" ez annyira nem divat, vagy csak nem a megfelelő helyeken fordulok elő... és meg... és össze meg vissza... :)

Az utóbbi időben már elég gyakran célozgattak arra, hogy lehet, hogy nem ártana kidobni a színes kis mütyűröket, mert így is elég nagy a káosz itthon, na de mielőtt erre rászántam volna magam, most szombaton munkába menet szerencsére észrevettem a klinikán azt a kis dobozt, amiben egy leukémiás kislánynak gyűlnek a kupakok...

Tegnap tehát könnyű szívvel megváltam gyűjteményemtől, azért egy utolsó fotót készítettem róla (az öngyújtó csak viszonyítási alap és nem annak a jele, hogy rossz útra tértem volna...;) ).


... és lassan kezdhetem elölről a gyűjtést, mert az üres palackok száma is kezd ismét megemelkedni a lakásban... :)

péntek, április 16, 2010

... még egy...

... erőtlen integetés, egy könnyes félmosoly, és ki is gördült a busz a pályaudvarról, hogy messze vigye tőlem Anyut, ismét egyedül maradva ebben a közepesen böhöm(ke) városban... ismét vissza kell szokjak arra, hogy reggel nem készül el a kávé, ha én nem teszem oda, a szendvicset is magamnak kell összedobáljam, és nem dorgál meg senki, hogy a papírhegyekkel fedett asztalkát még mindig nem takarítottam le...

... ahogy telnek az évek, egyre nehezebben búcsúzom szeretteimtől... de hátha eljön még az idő, amikor a könnyeket meg tudom spórolni a kitörő öröm számára...

... most mindenesetre nagyon egyedül érzem magam... :(

vasárnap, április 11, 2010

Azt sejtettem ugyan...

... hogy nem múlhat el meglepetések nélkül ez a nap, de ez a sok csetlés-botlás, nyekergés, "fekete-fehér-igen-nem" játék (csak épp pártnevekkel), percenként 5-ször elhangzó "kampánycsend" szó, az ennek ellenére virtuálisan -de ténylegesen- hömpölygő információ áradat az interneten, amelyet laptopján a választási bizottság is fanyar mosollyal olvas, miközben a kampánycsend további fenntartását szorgalmazza (vagy nem, embertől függően), a bezárt, szomjazó és fagyoskodó emberek, kifogyott kávé- és üdítőautomaták...
... ennek fele is elég volna, hogy emlékezetes maradjon ez a nap... :)
... és végre a kampánycsendsértő adatok miatt a szájízem sem lesz olyan keserű - és nem feltétlenül a jelenleg is kortyolgatott bodzalé miatt...
... kár, hogy holnap ismét 12 óra tömör élvezet vár rám, ezért nem tudom kivárni a hivatalos eredmény megszületését, de mindenkinek érdeke, hogy holnap kisimult vonásokkal és jólfésült idegekkel kezdődjön a nap számomra - konkrét választási eredményektől függetlenül is... :)

péntek, április 09, 2010

Úgy tűnik...

... hogy a várva várt áttörés nem érkezett meg a blogírásomban, maradok hát a szokásos témáknál (ÉN és a magam nagy nyomorúsága...:) ) és ha még adódik valami izgalmasabb téma, ami el tudja terelni a figyelmet átmenetileg az előbb felsorolt két igencsak fontos jelenségről... :) A gyakoriság is marad természetesen a régi, ezen a téren sem kell tartani újítástól... :)
Lalinak pedig köszönöm a hobbi/téma tippeket, de sajnos valahogy egyiket sem sikerült beilleszteni a html kódomba (remélem az informatikusok most nem ráncolják a homlokukat a szóhasználatom helytelenségén... ;) ), úgyhogy a hobbikeresés folytatódik, a nagy kaland még várat magára. :) Illetve kaland az van bőven, csak nem hiszem, hogy a "minden héten egy beteggel történő negyedik típusú találkozás bemutatása" lenne a megoldás a Hozzátok fűződő viszonyom ápolására.:)

Nna, majd csak kialakul... vagy nem... de az biztos... :)

hétfő, április 05, 2010

Blogíráshoz kedvcsináló

MA este megnéztünk egy filmet, ami kissé meghozta a kedvemet a blogíráshoz. Remélem egyúttal ihletet is jelent, mert régóta már csak a mellettem elsuhanó múzsa szelét érzem homlokomon, csókot egy szálat sem...



A filmben nagy szerepet kap a főzés és a blogírás, méghozzá egy éven keresztül, rendszeresen - én ebből csak az utóbbi iránt éreztem kezdődő pislákoló vonzalmat... :) Ugyanis, amit a filmben nem mutatnak, az a főzés utáni mosogatás, ami nálam az egész procedúra kritikus pontja... És ez valahogy nem akar változni, pedig alapjában véve semmi bajom nincs vele, mégis valami érthetetlen okból kifolyólag 3 napig gyűl a mosatlan, mire végre nekiveselkedek, és félóra sikálás után már fáj a hátam és rámtör az elvágyódás...

Lehet, hogy nekem is keresnem kellene valami rendszeres hobbit a munka mellé, és lelkesen írogatni róla, és akkor megváltozna az életem még pozitívabb irányba és nem arra ébrednék fel éjjel, hogy a sötétben méregetem gyerekkori szobámat, hogy ebben a vizsgálóban biztos nem lehet EKG-t készíteni a most betolt betegnek, úgyhogy akkor elég lesz most a vénabiztosítás és tolhatják tovább a beteget, de a cókmókját ne felejtsék a széken (amire mellesleg az én ruháim vannak felaggatva...).:)

Súgjatok hát valami tippet, milyen hobbira adjam a fejem, amiről még akár rendszeresen írogatni is lehet (és nem jár napi 15 percnél több mosogatással... :) ), és le tudom szerelni vele azokat az embereket, akik a bejegyzéseimre vágynak... :)

vasárnap, április 04, 2010

Boldog Húsvétot...

.. kívánok én is Mindenkinek, és mivel a köremailemből lemaradt a kép, ide szúrom be. :)