A filmben nagy szerepet kap a főzés és a blogírás, méghozzá egy éven keresztül, rendszeresen - én ebből csak az utóbbi iránt éreztem kezdődő pislákoló vonzalmat... :) Ugyanis, amit a filmben nem mutatnak, az a főzés utáni mosogatás, ami nálam az egész procedúra kritikus pontja... És ez valahogy nem akar változni, pedig alapjában véve semmi bajom nincs vele, mégis valami érthetetlen okból kifolyólag 3 napig gyűl a mosatlan, mire végre nekiveselkedek, és félóra sikálás után már fáj a hátam és rámtör az elvágyódás...
Lehet, hogy nekem is keresnem kellene valami rendszeres hobbit a munka mellé, és lelkesen írogatni róla, és akkor megváltozna az életem még pozitívabb irányba és nem arra ébrednék fel éjjel, hogy a sötétben méregetem gyerekkori szobámat, hogy ebben a vizsgálóban biztos nem lehet EKG-t készíteni a most betolt betegnek, úgyhogy akkor elég lesz most a vénabiztosítás és tolhatják tovább a beteget, de a cókmókját ne felejtsék a széken (amire mellesleg az én ruháim vannak felaggatva...).:)
Súgjatok hát valami tippet, milyen hobbira adjam a fejem, amiről még akár rendszeresen írogatni is lehet (és nem jár napi 15 percnél több mosogatással... :) ), és le tudom szerelni vele azokat az embereket, akik a bejegyzéseimre vágynak... :)
1 megjegyzés:
Nekem speciel a sütés tetszik. Sőt hajlandó vagyok az egészből 2 procedúrát teljesen átvallani a feladataidból, és az egyikbe besegíteni. (besegítés a sütésben, de álválalom az elkészült cucc felfalását :)) és a mosogatást).
Én a következő hobbikat művelem, már ha hobbinak nevezhető: szerelés (családom és barátaim járművei), kertészkedés, sütés, elektromos kütyük karbantartása (számítógép, DiscMan...)
Nem tudom, hogy ezekkel hozzájárultam e az ihlet keltésben.
Az előbb járt nálam a Múzsa. Szólok neki, hogy menjen vissza és adjon egy jó nagy, kiadós csókot szép homlokodra.
Megjegyzés küldése