Jókívánságok :)

Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.

Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Puját asszony ölébe.

Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.

Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.

Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.

Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.

Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót -
Isten adjon minden jót!

(Bartal Klári)

Részletes számadás idén sem lesz, csak csendes hálaadás, hogy ez az év relatíve szerencsésen eltelt, még nem menekültem el a saját életemből, nem adtam fel, amikor nagyon nagy volt a kísértés, sikerült befejezni olyan feladatokat is, amik a saját szempontomból fontosak, nem hiába drukkoltak naponta szeretteim... :)

És hogy hogyan néz ki 2010 annak alapján, hogy mivel töltöm az év első napját? Feltehetően sokszor fogok korán kelni, torokfájósan, enyhe hőemelkedéssel ügyelni az új évben, ugyanis ez vár rám holnap...

Hát akkor Isten hozott 2010! :)

Boldog Karácsonyt

kívánok én is minden kedves Olvasómnak!

Ez az első nap több, mint egy hete, amikor úgy érzem, hogy mostmár a gyógyulás útján lépkedek és nem a kórházi bennfekvéshez vezető göröngyös és meglehetősen rossz közérzettel övezett úton...

... és ha végre azt is megérem, hogy a pirítóskenyér helyett végre az ünnepi ételekből is tudok enni, akkor talán az élethez és kommunikációhoz való kedvem is jelentősen megugrik.

Hétvégi sikertörténet...

... avagy milyen állat a muffin? :)





Az enyém az átlagnál laposabb, de az ízére igazán nem lehetett panasz.:)

Önkéntelenül...

... is egy aprócska fogadalom fogalmazódott meg bennem még így Szilveszter előtt, amikor ma megtaláltam a hűtőben a pár hete ottfelejtett tökfőzeléket... ezentúl 48 órán belül köteles vagyok elmosogatni, mert különben... hát a büntetést még ki kell találjam magam számára (bár már az is elég nagy, hogy ezek után úgyis csak én fogom elmosogatni az életre kelt maradékot tartalmazó edényt...).

... talán ha írásban megfogalmazom a fogadalmat, nagyobb eséllyel is fogom tudatosítani... és remélhetőleg be is tartani... :)

... nevezzük akár főpróbának Szilveszterre... :)

Apró sikerek és élmények...

... és bámulatosan jóleső érzéssel tudok visszagondolni az utóbbi két napra. :) Tegnap gyakorlatot váltottam (százegynéhány oltás beadását követően...), és bár számomra ismeretlen helyre mentem, előzetesen elfelejtett bejelentés után (tehát gyakorlatilag senki sem tudta, hogy érkezem), szerencsémre belebotlottam egy erdélyi származású lányba, aki egy egész hétig volt idén a szobatársam, és aki bemutatott az ott dolgozó emberkéknek és segített kibogozni, hogy ki lesz ebben a hónapban a gyakorlatvezetőm, akinek az utasításait engedelmesen kell követnem. És máris sokkal derűsebben indult a nap, mint ahogy az ilyen helycserék esetén szokott... ezek után kiderült, hogy kissé különc gyakorlatvezetőmnek erdélyi a felesége, és már magyarázkodnom sem kellett, hogy miért nem ismerem ezt az épületet és hogyan tanultam meg ilyen meglepően jól magyarul.:) És mivel még került két látásból ismerős emberke az osztályon, a teljes elhagyatottság és kiszolgáltatottság érzése sem tudott eluralkodni rajtam.:) Még sötétedés előtt lejáró munkanapom végén sikerült meghosszabbítanom a könyvtári belépőmet is (mindössze egyetlen aprócska kitérővel egy igazolásért), a nap méltó befejezéseként pedig egy 4 hónapja nyúzott-halasztott cikket röptettem egy folyóiratba... :)

... ma a pozitív élménysorozat folytatásaként életemben először élő (altatott) embert intubáltam némi asszisztenciával, természetesen a kezdők szerencséje és egy türelmes oktató kellett hozzá, de én így is nagyon tudtam neki örülni.:)
... és annak is, hogy egyéb invazívkodást is elkövettem, de végre nem rettegtem attól, hogy fájdalmat okozhatok vele, ha nem sikerül egyből (persze azért megkönnyebbülés volt, hogy mégis sikerült)...

... talán csak jó irányba haladok a tapasztalatszerzés útján és remélhetőleg nem az adrenalin raktáraim teljes kimerülése okozza ezt a meglepő nyugalmat és örömfelhőt... :)

...42...

... a hétvégét pedig némaságba burkolózva óhajtom tölteni... el kell telnie kis időnek, ameddig regenerálódik az oxigén nélkül maradt szürkeállomány, és a hangszalagok ismét hajlandóak engedelmeskedni...

Rekordkísérlet...

... ma délután 32 embert oltottunk be kettesben az asszisztensnővel, ő a papírmunka egy részét intézte, én az oltást és a maradék papírmunkát... mostanra oxigénhiányos állapotba jutottam, zsong a fejemben az a párszázezer szó, amit összesen elmondtam, röpke kórelőzmény, allergiák, amit a mellékhatásokról tudni kell... és mindez 32-szer... remélem holnap nem fogom saját rekordomat megdönteni (ameddig a füzetben visszamenőleg megnéztem, ma jöttek a legtöbben, délelőtt is nagy volt a tumultus, de az én tiszteletemre a délutáni műszakba 5 emberkével még többen ellátogattak).

... és most megint elő kellene venni a munkát (mert hát a szórakozás része megvolt a napnak, legyen már valami látszata is...), célkitűzéseket írni a dolgozatomhoz, de azt hiszem, a fejemre húzom a paplant, lágy zenét teszek Albinóra, hogy kimossa a fejemből ezt a szó-zuhatagot, végre ismét csend legyen körülöttem, és bennem, és visszamerészkedjenek hozzám a gondolataim...