kívánok én is minden kedves Olvasómnak!
Ez az első nap több, mint egy hete, amikor úgy érzem, hogy mostmár a gyógyulás útján lépkedek és nem a kórházi bennfekvéshez vezető göröngyös és meglehetősen rossz közérzettel övezett úton...
... és ha végre azt is megérem, hogy a pirítóskenyér helyett végre az ünnepi ételekből is tudok enni, akkor talán az élethez és kommunikációhoz való kedvem is jelentősen megugrik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése