... és bámulatosan jóleső érzéssel tudok visszagondolni az utóbbi két napra. :) Tegnap gyakorlatot váltottam (százegynéhány oltás beadását követően...), és bár számomra ismeretlen helyre mentem, előzetesen elfelejtett bejelentés után (tehát gyakorlatilag senki sem tudta, hogy érkezem), szerencsémre belebotlottam egy erdélyi származású lányba, aki egy egész hétig volt idén a szobatársam, és aki bemutatott az ott dolgozó emberkéknek és segített kibogozni, hogy ki lesz ebben a hónapban a gyakorlatvezetőm, akinek az utasításait engedelmesen kell követnem. És máris sokkal derűsebben indult a nap, mint ahogy az ilyen helycserék esetén szokott... ezek után kiderült, hogy kissé különc gyakorlatvezetőmnek erdélyi a felesége, és már magyarázkodnom sem kellett, hogy miért nem ismerem ezt az épületet és hogyan tanultam meg ilyen meglepően jól magyarul.:) És mivel még került két látásból ismerős emberke az osztályon, a teljes elhagyatottság és kiszolgáltatottság érzése sem tudott eluralkodni rajtam.:) Még sötétedés előtt lejáró munkanapom végén sikerült meghosszabbítanom a könyvtári belépőmet is (mindössze egyetlen aprócska kitérővel egy igazolásért), a nap méltó befejezéseként pedig egy 4 hónapja nyúzott-halasztott cikket röptettem egy folyóiratba... :)
... ma a pozitív élménysorozat folytatásaként életemben először élő (altatott) embert intubáltam némi asszisztenciával, természetesen a kezdők szerencséje és egy türelmes oktató kellett hozzá, de én így is nagyon tudtam neki örülni.:)
... és annak is, hogy egyéb invazívkodást is elkövettem, de végre nem rettegtem attól, hogy fájdalmat okozhatok vele, ha nem sikerül egyből (persze azért megkönnyebbülés volt, hogy mégis sikerült)...
... talán csak jó irányba haladok a tapasztalatszerzés útján és remélhetőleg nem az adrenalin raktáraim teljes kimerülése okozza ezt a meglepő nyugalmat és örömfelhőt... :)
2 megjegyzés:
Eddig halottakon gyakoroltál? Fúúúúj.
Nem, Betond, hanem próbabán, de az eléggé eltér a valóságtól...
Megjegyzés küldése