... ma délután 32 embert oltottunk be kettesben az asszisztensnővel, ő a papírmunka egy részét intézte, én az oltást és a maradék papírmunkát... mostanra oxigénhiányos állapotba jutottam, zsong a fejemben az a párszázezer szó, amit összesen elmondtam, röpke kórelőzmény, allergiák, amit a mellékhatásokról tudni kell... és mindez 32-szer... remélem holnap nem fogom saját rekordomat megdönteni (ameddig a füzetben visszamenőleg megnéztem, ma jöttek a legtöbben, délelőtt is nagy volt a tumultus, de az én tiszteletemre a délutáni műszakba 5 emberkével még többen ellátogattak).
... és most megint elő kellene venni a munkát (mert hát a szórakozás része megvolt a napnak, legyen már valami látszata is...), célkitűzéseket írni a dolgozatomhoz, de azt hiszem, a fejemre húzom a paplant, lágy zenét teszek Albinóra, hogy kimossa a fejemből ezt a szó-zuhatagot, végre ismét csend legyen körülöttem, és bennem, és visszamerészkedjenek hozzám a gondolataim...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése