És ott van még két beszámoló, amit jó lenne megírni, hiszen szép emlék volt Olaszország és Krakkó is, tele mókával, kacagással, helyi vonatkozású lakomákkal, templomokkal és sok gyaloglással... :) Úgyis hamarosan már nem marad más, mint az emlékezés azokra az évekre, amikor még fiatal voltam, és relatív szabad, amikor még nem hétvégi ügyeletek közé szorítva éltem... és elég volt 6.50-kor kelni naponta...
Na de már most elkezdhetek gyakorolni a közeljövőre, hiszen a nagyvilágban és a saját gazdasági helyzetemben is hirtelen bekövetkező recesszió miatt egyelőre úgysem tervezek újabb utakat, nagyobb torlódás tehát már nem várható beszámolók terén.:)
Persze a jó hírekről sem illik megfeledkezni: Albinó visszakerült hozzám több, mint egy hónapos fővároslátogatás után, egyelőre működik, remélem, hogy megtartja ezt a kedves szokását. A zenekütyümért folytatott harcban pedig a szüleim körülbelül a hatodik fordulóban bevitték a döntő találatot és rátették a kezüket, majd a zsebük belső felületét, így mostmár végre megnyugodhatok, lesz még párezer közös-kütyüs-kilóméter.:)
Remélem, hogy a tanulságot a tudatalattimba is beírtam, egyelőre naponta kb. 5-ször ellenőrzöm minden zsebemet és a táskámat... ha ez így is maradna, talán egyszerűbbé válna az életem - és a szeretteimé...
1 megjegyzés:
:)))))
Megjegyzés küldése