Egyszerűen nem tehetem meg, hogy feledésbe merüljön az a nap, egészen pontosan egy csütörtöki, amikor oly sok minden történt, szerencsére főleg jó dolgok. És mivel most fogok csak neki a saját cikkemmel foglalkozni - ha még emlékeztek rá, múlt hét kedd volt a multimátum az "eredmények" részre, addigra össze is jött valami 10 oldalas förmedvény, persze azóta kiderült, hogy foghatok neki elölről az egésznek, mert a koncccepción csiszoltunk menetközben -, szóval ezért most csak rövid leszek és vázlatos:
- reggel két hét teljes absztinencia után először hallgattam megint a buszon zenét a világot nélkülem is megjárt zenekütyümön. Nem mondom, hogy kibírhatatlan nélküle az élet, hiszen helyette olvashattam szépirodalmat vagy orvosi cikkeket a buszon, na de azért néha annyira jólesik csodás zenei aláfestéssel bambulni kifele az ablakon...
- a szülinapja volt annak az embernek, aki miatt végül mégsem lettem egyke - nevezetesen a bátyámnak.:)
- a prof gratulált, ugyanis elfogadták végre a cikket, amelynek oltárán oly sok neuronom botlott meg és esett el... persze ez még nem az én elsőszerzős cikkem, azon most kínlódok, amikor épp van egy kis időm a sok prioritást NEM élvező feladat közben.
- a szüleim finom húslevessel vártak otthon, a csirkecubókok mennyei ízét így 4 órával szűkös mai ebédem után inkább nem részletezném...
- kaptam egy kis görgős táskát apumtól Mikulásra, ez lesz az egyik védjegyem, ha majd felbukkanok itt-ott, konferenciákon. A felavatás épp Mikuláskor lesz egy fiataloknak szánt tudományos fórumon. Feltéve, ha elfogadják a kivonatot, amit rekordidő alatt dobtam össze a konyhában, miközben anyum keresztrejtvényt fejtett... :)
- igaz is, aznap küldtem el a jelentkezésemet erre az előbb említett fórumra, miután a prof rábólintott a kivonatra.
Elfogytak a kötőjelek a gépemen, de elfogyott a felsorolnivaló is, úgyhogy most itt a vége, fuss el véle, vár az Út és vár az Élet, de előbb még egy picike munka. És annak az elhatározásnak a megtervezése, hogyan tudnám jobban kihasználni röpke kis életemet arra, hogy tényleges éljek is, hisz oly rövid és annyira kiszámíthatatlan, hogy mit hoz a holnap - erre sajnos mások tragédiája kellett újból ráébresszen...
Ez nekem intő jel, de ti ne várjatok a saját jeletekre, hanem addig is ÉLJETEK!
3 megjegyzés:
probalkozunk ;) es gratula
az életben is fontos az impakt faktor?
Tudod, Betond, "vannak vidékek", ahol fontos az impakt faktor, vannak, ahol kevésbé, és vannak olyanok is, ahol emberöltők telnek el anélkül, hogy bárki is a szájára venné ezt a kifejezést... És arra, hogy kinek mi fontos az életében, és külső megfigyelő szerint valójában mi kellene ez a fontos "dolog" legyen, arra szerencsére nem nekem kell modellt illesztenem. :) És meg sem próbálnám...
Megjegyzés küldése