Nno...

... fejfájástól gyötörve rápillantottam a blogomra, s hát látom, hogy több, mint egy hete nem írtam... ami önmagában ugyebár nem tragédia, de még csak bajnak sem minősül, hacsak az nem, hogy továbbra is repül az idő, sehogy sem akar kicsit lelassulni és bevárni, ameddig utolérem - magam... :)

Mostanában kezdek kicsit technikásodni, iG**gle-lel indul a nap (ez itt nem a reklám helye, sajnos semmi részesedést nem kapok érte, ezért is vannak a csillagok;) ), csak rápillantok a teendőlistára, és nyithatom is meg a legakutabb dokumentumokat. Gondoltam, hogy ha már ennyire belejöttem, újítok kicsit a blogon is, felbűvölöm azokat a e-naplókat, amelyekkel igyekszem a körülményekhez képest napirenden maradni. Persze első nekifutásra nem sikerült, na de még próbálkozom valamikor, amikor ismét napvilágnál teszem le a munkát.:)

Pár napja pedig egy önként választott rabszolgahajcsár figyeli, hogy milyen dokumentumokat nyitok meg a gépen, mennyit dolgozok és mennyit álmodozom a monitor előtt. Létezik ugyanis (legalább) egy program, amelyik képes ezt megtenni, szorgalmasan számolja a munkával töltött perceket, akár célokat is kitűzhetek. Azt hiszem, kicsit lejjebb adok az optimizmusomból és a jelenleg kitűzött napi 8 órát leredukálom, ugyanis csak az excel fájlok és statisztika programok előtt töltött időt számolja munkának a szőrösszívű, a géptől távol töltött korrepetálást, munkamegbeszéléseket már nem... és egy újabb stresszfaktorra már tényleg nincs szükségem...

Máris vészjóslóan pillog a monitor, érzi, hogy ez nem excel fájl, és ebből az emberiségnek semmi haszna nem származik... Gyorsan pontot is teszek a bejegyzés végére, mielőtt kiderülne, hogy 15 perc "egyéb" tevékenység után a program a billentyűzeten keresztül apró kis áramütésekkel stimulálja a munkavágyat...