szerda, május 28, 2008

Még bírtam volna...

... pár napig a hallgatást, de azért a heti egy bejegyzést jó lenne tartani. És ki tudja, hogy alakul a hét további része, a nyugalom egyelőre nem garantált. Persze tudom, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít, de most mindenki tegye a szívére a kezét és mondja ki ezt hangosan - hazugságvizsgálóra kötve. :) És az eredményt kérem az email címemre küldeni az alábbi adatokkal: életkor, nem, foglalkozás, iskolában töltött évek száma, egy főre eső jövedelem, legközelebbi nyaralás várható időpontja évben kifejezve, és kerekítek én olyan statisztikai elemzést köré, hogy foghatok neki kivasalni a nyári kosztümömet a Nobel-díj átadáshoz... :) amennyi gyakorlatom van benne, pár napig biztos el fog tartani, ameddig a tévés közvetítéshez elengedhetetlen mértékű simaságot varázsolok a szövetbe...

Na de amiért valójában nekifogtam ennek a bejegyzésnek: mélységes felháborodásomat szeretném kifejezni a reklámszakmában dolgozók iránt, akik szilárd meggyőződésem szerint nap mint nap orruknál fogva vezetik a jónépet. Jelen esetben engem is, ez az egészben a legfelháborítóbb. Pár napja ugyanis érdekes linkre lettem figyelmes az egyik hírportálon: "hogyan szédítsünk férfiakat", vagy valami ehhez nagyon hasonló szövegen akadt meg a tekintetem. Nosza papír és ceruza elő, elvégre hasznos információkat rejthet ez az oldal minden ember (s hát még a lánya) számára és egy bűvös katt... hogy egy pillanat múlva az egyik szalámikat és és egyéb hústermékeket gyártó cég honlapján találjam magam, amelyen a legizgalmasabb hírnek a frankfurti leves receptje bizonyult. Hát igen, woodoo babák, ősi praktikák, hajszálcsavargatás, szellemidézés, macskakarom és egérfarok, bodorított szempillák hangulata szertehuss és ott maradtam a receptekkel. Amiket ezek után csakazértsem olvastam el. Nehogy már meg kelljen tanuljak főzni, ha valakit meg akarok szédíteni.

Vagy tényleg ez lenne a titok nyitja...? Varázsoljam elő a buszon hazafele menet a frankfurti leves összes kellékét az elemmel működő hordozható rezsóval együtt a hátizsákomból és fogjak neki kotyvasztani...?

Egész biztosan nincs ennél könnyebb út...?

3 megjegyzés:

Éosz írta...

Ha-ha-ha......

Betond írta...

Előbb haza kell csalogatnod az illetőt. Arról a következő levélben vagy link mögött írnak. Gyorsan iratkozz fel, nehogy lemaradj!

Ha nagyon nincs senki, nekem csinálhatsz egy jó korhely levest. :D

Cserebogi írta...

hmm, korhely.. erről csak egy kocsma jut eszembe hirtelen, recept egy szál se... ez most akkor baj...? :) de elég jól főznek ott... :D

ha egyszer megtanulok főzni, az első, akit elbűvölök a tudományommal, apum lesz. tartozom neki ennyivel azért a jópár évvel ezelőtti tojáslevesért... :)