... mekkora itt a csend. Mind várom, hogy írjon már valaki, aztán naponta egyszer rádöbbenek, hogy az a valaki én kellene legyek... :) De hát nagy úr a lustaság, na meg az internettelenség és Albinótlanság. Ezek után senki se csodálkozzon, hogy itt megállt az idő, holott a valós életben ez kevésbé mondható el.:) Most is csak azért szántam rá magam a pötyögésre, mert 7 órakor szellemi tevékenységet kell folytassak, elvileg magas szinten, amire alaposan készülnöm is kellene, na de olyan soknak tűnik ez a hátralevő két óra, muszáj eltölteni valamivel, hogy végül 20 perc alatt adrenalinban fürödve oldjam meg azt, amire egy fél nap is kevés, ha igazán felelősségteljesen és alaposan akarja az ember(lánya) elvégezni. :)
De hát a lényeg, hogy létezem és léteztek, süt a nap, kárognak a varjak az ablak előtt és egyébként is szép az élet, bárki bármit is állít... :) Bár ezt az életérzést kicsit negatívan befolyásolja hangosan meg-megkorduló gyomrom, na de valahol még meg kell lennie a zsemlének, ami már körbeutazta a fél világot, szántam már ebédnek és vacsorának, valamint ma reggelinek és még mindig nem érte utol a végzete...
Na szóval akkor hol is tartottam a bejegyzés előtt...? Hoppá, a munka... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése