... léptem be úgy a bloggerre, hogy jó lenne valami érdekeset írni. Valami igazán frappánsat, ami olvasás után még pár nappal is beugrik az embernek és az ideges-bosszús-ráncokat mosolygós-ráncokká alakítja.
De annyira fáradt vagyok a mai nap után, hogy az egyedüli összefüggő gondolatom egy pohár hideg narancslé, felpockolt lábak, a hátam mögött egy nagyra nőtt párna, besötétített szoba és egy Müller Péter könyv.... Ahhoz viszont még haza is kell jutni, ami az előző órákban tanusított felelősségteljes és roppantilag de összeszedett viselkedésem alapján nem lesz túl egyszerű feladat...
És ma még csak hétfő van...
3 megjegyzés:
Nekem azért tetszenek a más szándékkal írott bejegyzéseid is. Nem mondanám, hogy rendszeresen olvaslak, de alkalmanként kettőt-hármat meg szoktam nézni (legutóbb az amerikásat, illetve a pendrive-osat). Egyszer be is írtam kommentbe valami hasonlót, aztán láttam, hogy egy másik google-címem adatai jelennek meg automatikusan alul (be voltam jelentkezve). Felhasználót váltottam, a komment elszállt, s nem írtam újra. Lehet, most aktuálisabb is a dolog :)
Köszi a pozitív hozzáállásodat a blogomhoz és agyrémeimhez.:) Nekem nagyon ritkán jut időm más emberkék irományait olvasni, ezért mindig kellemesen meglepődöm, amikor kiderül, hogy néhányan (a családomon és közeli barátokon kívül) drága másodperceket áldoznak rám az életükből...:)
Így jó! Ami jó, ne piszkáld. És ne hagyd abba, még ne.
Megjegyzés küldése