... hogy a Húsvét-szigeteki híres kavicsok eltörpülnek mellette, ezért nem is tettem be ide a képüket.:) Ugyanis az elmúlt heti "verseny az idővel" rémálom, úgy tűnik, hogy végetért, a heti 7 napban napi 10-12 óra táblázattöltögetésnek búcsút inthetek, nem mintha befejeződött volna ilyesfajta tevékenységem, de legalább a következő táblázat befejezését nem kötötték határidőhöz... vagy csak elfelejtették közölni velem...
Szóval péntek du. 5 óra óta megint derűs vagyok és optimista, és csak ritkán mutatkozik meg az elmúlt egy hét neuronromboló hatása. Tegnap délután például sikerült egy jól megfontolt mozdulattal letörölni a pendrive-omról az elmúlt 4 hónap fontosabb munkáit, már legalább 3 hete terveztem, hogy kiírom DVD-re, de a megvalósítás váratott magára ma reggelig. Az apróbbacska sokkhatás és lelki szemeim előtt lepergő eddigi életem után ugyanis úgy döntöttem, tovább nem halogatom a dolgot... Szerencsére az őrangyalom megint résen volt (szerintem külön veszélyességi pótlékot kap amiatt, hogy pont rám kell vigyáznia) és gondja volt arra, hogy a kritikus pillanatokban 5 négyzetméteres körzetben legyen egy emberke, aki történetesen még ért is az ilyen letörölt könyvtárak visszacsalogatásához (mint kiderült, nem én vagyok az első a történelemben, akinek sikerült ezt a bravúrt végrehajtania, tehát volt akin gyakorolnia az életmentő manővereket).
Másfél óra türelmes várakozás után végül megmenekült a munkám, és vettem az égi figyelmeztetést is, mostmár csak abban reménykedek, hogy a megírt DVD-t sikerül megvédenem töréstől, tűztől, karcolástól és egyéb természeti csapásoktól...
Néha az az érzésem, hogy a legnagyobb veszélyt a munkámra nézve a saját magam puszta léte jelenti... És sajnos úgy tűnik, orvosságot erre még nem fejlesztettek ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése