szerda, május 16, 2007

Adrenalinban tocsogó....

életemben mostanában ritkán érzek késztetést (és találok rá időt), hogy újabb és újabb bejegyzéseket hozzak létre. Főleg, hogy tudom, hogy meggyötört agyacskámból semmi vidámra nem futja, a legjobb úton haladok, hogy állandóan a szabadidő és szakmai sikerek hiányán kesergő emberré váljak... a magánéletről, pedig, ami nincs, szó se essék... és ez így nagyon nem jó. Legalábbis nagyon nem szeretném, ha pont az egyedüli dolog veszne ki belőlem, ami még tetszik is bennem, vagyis, hogy képes vagyok és szeretek mosolyogni (sajna néha a legszomorúbb helyzetekben is, de ez már más tál tészta, ez már védekező mechanizmus)... szóval valami bődületesen nagy fordulatra van most szükségem: minimum, hogy kiderüljön, holnaptól 30 órából áll egy nap, amiből csak a 8 óra munka maradjon konstans, de az váljon végre azzá is, és akkor a fennmaradó időben nem aludnék bele az este 7 órás hírekbe, hogy aztán 11-től hajnali 3-ig ébren forgolódjak az ágyamban, régmúlt idők és közelmúltbeli szerencsétlenkedések emlékén töprengve, és másnap reggel megint összetörten és mongoloid szemekkel ébredjek, amik mögül oly borús a kilátás...

Hiszem és tudom, hogy szép az élet... olyan jó lenne végre át is érezni ezt, minden sejtecskémmel (na nem Rambóékkal, ők 5 napos böjtölés után megint jól vannak - legalábbis nagyon remélem...), szeretnék egyszer már maradéktalanul boldog lenni a bőrömben, nem a holnapon töprengeni, hogy jövő ilyenkor vajon hol leszek, mit tevékenykedek, és hogy végre mikor derül ki, hogy miért is vagyok a világon...

Kölyökkoromban azt hittem, azért lettem pont én, pont a szüleim gyereke, pont annyi év várakozás után, amennyit szegények bátyó és miattam végig kellett szenvedjenek, mert valami különleges terve van velem a Fennvalónak, mert valami nagyra vagyok hivatott...

Most már, hogy a világmegváltásról letettem, megelégednék egy nyugodt, csendesen boldog, teljesen átlagos élettel is, bízva abban, hogy amit teszek, azt legalább jól teszem...

Miért van mégis az a sanda gyanúm, hogy nem pont ebbe az irányba mutat az életem...?

Nincsenek megjegyzések: