hétfő, december 19, 2005

Tulkok gyöngye...

Ha a nyakam nem lenne, már rég elhagytam volna a fejemet... a szórakozottságom lassan már közmondásos és néha már nem tudom, sírjak vagy nevessek az egészen.
Ma is például megígértem valakinek SMS-ben, hogy elküldök valami képeket és angol előtt nagy buzgóan, Alizt sűrűn szídva másoltam át egy CD-re a tervezett könyvtárat, még el is késtem miatta alaposan... Erre amikor kinyitom a könyvtárat, kiderül, hogy teljesen más képeket másoltam fel a nagy rohanásban... a bátyóék lakását ábrázolják és tudom, hogy az illető nem lenne különösebben elragadtatva tőlük, főleg azért, mert a szilveszteri helyszín bemutatását várta tőlem... Hát ennyit rólam... azt már nem is tudom, említsem-e meg, hogy a szombaton megírt blogrészletet elfelejtettem elhozni magammal, hogy feltöltsem a netre és a 3 nappal ezelőtti élmények kezdenek elhalványulni, nem is tudom érdemes-e még foglalkozni az üggyel....

És persze itt a Karácsony... idén először egyelőre még semmi hangulatom nincs hozzá, ajándékokon még nem is gondolkoztam (khmm, az angyalka nem gondolkozott...:) ), és nagyon időm sincs foglalkozni a dologgal. Pedig olyan jó lenne idén is valamit kiokoskodni, aminek örvendenek is, hasznos is, de mégsem 2 pár zokni...
De hagyom, hogy most is kószálás közben szálljon meg az ihlet, régóta rájöttem már, hogy tervezni szinte teljesen fölösleges, úgyis pont az az egyetlen dolog nincs/fogyott el/nem is hallottak róla, amit én keresek. Marad tehát a készletek felleltározása és a csekélyke pénzem optimális beosztása.

Tegnap este Főtulokságom úgy döntött, hogy megnéz egy horror-filmet, mert hát nagylány vagyok már, teljesen tisztában azzal a ténnyel, hogy ez csak egy film, némi számítógépes effektus és bármilyen hasonlóság a valósággal vagy a plafonbámulással töltött órák alatt felmerülő gondolatokkal csak a véletlen műve... de az amúgy is mostanában megbolygatott lelkecském egy idő után kezdett reklamálni annak a hülye (hogy erősebb szót ne használjak) macskának a látványától, aminek a nyávogása egy újabb szereplő halálát eredményezte... lüke japik, nagyon tudják az emberek idegeit cincálni, japi könyv alapján japi házban japi szörnyekkel (és gyermekkel) megtöltött filmet egy ideig nem akarok látni. Ha meghoztam volna valakinek a kedvét, a 'The Grudge' nevű filmet keresse és aztán magára vessen... a vége abszolút arra utal, hogy ennek második része is lesz, mert hát a hősnő úgysem halhat meg az utolsó pillanatban a hullaházban, kedvese holttestének azonosítása közben, ha azelőtt fél nappal túlélte azt, hogy magára gyújtotta a házat... Lényeg a lényeg, éjjel 12-kor úgy döntöttünk testületileg, hogy egy filmet muszáj még megnézzünk lefekvés előtt, ami kicsit könnyedebb hangulatával oldja a feszültséget... A 'Great Expectation'-nek sikerült is, igaz, hogy picit túlreagáltuk azt a jelenetet, amikor az elején a szökevény Robert de Niro váratlanul előbukkan a víz alól...
Tanulság: ennél lényegesen stabilabb lelkiállapot kell nekem egy horrorfilm bevállalásához, és a Blair Witch Project-et épp ezért bizonytalan időpontra elnapolom...

A végszó most figyelemösszpontosítás hiányában elmarad.

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Nagyon élvezem az olvasgatásod, néha picit magamra ismerek (mint itt épp), szóval jó ez így, csak ne éppen tanulnom kéne... Gondoltam, beköszönök, hátha ezzel lezárom végre mára a blogolvasást. Jó éjszakát!