... naívan azt hiszem, hogy még rengeteg időm van, és ezért belefér egy csomó minden, amin bosszankodhatok, türelmetlenkedhetek, stresszelhetek vagy amit megítélhetek... pedig valójában minden perc elpazarolt, amit ezekkel töltök és minden nap egy meg sem érdemelt ajándék, egy új kezdet, amikor szerethetek, nevethetek, örülhetek, és megtalálhatom magamban a hálát mindezekért.
Egy velem egykorú, 42 éves ismerősöm halt meg egy hete, két kisgyerek maradt édesanya nélkül. Elszorul a szívem, valahányszor eszembe jut ő és a családja...
Az ember könnyen megszokja a jót és utána olyan magától értetődőnek veszi a létezését...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése