Egyenesen fenomenális dolog úgy csokis kekszet eszegetni éjfél előtt (előadás készítés közben), hogy nem kell attól tartsak, hogy ismét csikarni kezd a pocakom utána... most pár napig megtapasztaltam, hogy milyen emésztési problémákkal élni, azóta elkezdtem értékelni a kitűnő étvágyamat (ami Babó születése óta egyébként még meg is triplázódott) és azt, hogy gyakorlatilag bármit meg tudok enni, amit szeretnék (persze ez nem azt jelenti, hogy nincsenek a tiltólistámon ételek, de csak a fejemben és nem a tápcsatornámban levő korlátok miatt...).
Ma hallgattam egy előadást, aminek a záró mondatai között szerepelt, hogy mindenkiben van valami olyan tudás, ami egyedi és amit meg kell osztania a közönségével - én még kutatgatom, hogy mi lehet az enyém, addig be kell érnetek az ilyen apró szösszenetekkel... 😁 De amúgy majdnem kedvem támadt, hogy növeljem a szociális média jelenlétemet. De aztán mégsem. 😅
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése