Péntektől 3 napig Szlovákiában voltunk hármasban, én egy képzésen, kicsi családom pedig elkísért, mert Babó még pár évig velem mozog, vagy együtt nem mozgunk. 😊
Nagyon jó volt, hogy az idegen helyen is el tudott aludni, és magához képest meglepően keveset forgolódott, így megúsztuk, hogy lepottyanjon a meglehetősen magas franciaágyról (a kiságyat egyelőre börtönnek éli meg).
Az is jó volt, amikor odafele, kezdetben még teljes sötétben vezetve a reggel majdnem 5 órai indulást követően, miközben Babó és apukája békésen aludtak a hátsó ülésen, én csendben elmélkedhettem a magam és világ interakcióján.
Tegnap visszafele pedig csodálatosan sütött a nap és igazi őszi hangulatot árasztott a táj (bár abban is van némi őszi hangulat, amikor végig esik az eső... 😊). A 3 nap végére azért kicsit elfogyott az energiám, úgyhogy tegnap már nem éreztem magamban erőt bármit is csinálni, ami nem alvás és a csemete életben tartásához szükséges alapvető cselekedet.
Ma voltunk végre babaúszáson, mert begyógyult a bibi Babó fején. Ma először csobbant a vízbe egy kis csúszdáról, karúszókkal, egyelőre nem látom rajta a felhőtlen örömöt, inkább szemrehányásnak fordíthatnám némely pillantását, miután felbukkan a feje a víz alól (időnként a saját ügyetlenségemnek hála), de nem sír és egyre ügyesebb (az ügyesség rész rám nem igazán vonatkozik, de egyelőre én sem sírok), így egyelőre folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése