Ma gyönyörű napsütésre ébredtem és legnagyobb örömömre ki is jutottam a természetbe, egy kis terepfutásnak álcázott természetjárásra.
Még ízlelgetem a terepfutást, a már megszokott és kedvelt aszfalt és rekortán pálya és kiszámítható elfáradás után ez most elég új, a váratlanul érkező emelkedők és hirtelen véget érő lejtők folyamatosan némi feszültségben tartanak, ki fogom-e bírni, túl fogom-e élni... Persze bármikor megállhatok vagy belesétálhatok, nem hajt senki, de tény, hogy jobban elfáradok.
A látvány, a madárcsicsergés és az összehasonlíthatatlanul frissebb levegő azért kárpótol a futás közbeni-utáni vörös fejért. :)
1 megjegyzés:
de veled tartanék egy kis tavaszi futásra!😊
Megjegyzés küldése