... átrendeződnek az erővonalak és nemsokára vissza fogom sírni a relatív nyugodt, valamennyire átlátható, kissé túlzsúfolt életemet.
... néha azon gondolkozom, hogy önkéntesnek kellene jelentkezni, jobb lenne fejest ugrani a bizonytalanságba, mint várni, hogy mi történhet... a sokkterápia amúgy is jó a mindenféle vélt és valós félelmek leküzdésére...
... aztán rájövök, hogy sokkterápia vár a munkahelyemen is, ha ketten-hárman kell tartsuk a mi frontunkat, ügyeletekkel, több megye folyamatos konzíliumával, társszakmák nélkül gyakorlatilag...
Szeptemberre rettenthetetlen leszek.
Vagy közömbös.
1 megjegyzés:
Rettenthetetlen! Mi drukkolunk.
Megjegyzés küldése