... ma este 8-kor megszólalt a taps a környező épületekben, az egészségügyi dolgozóknak szurkolásként....
... én pedig elkezdtem sírni. nem örömömben.
Ez marad nekem, az egészségügy és esténként az egyedüllét. Esetleg Columbo, ha meg nem unom addig....
Néha nagyon gondolkozom, hogy ideje valami másba fogni, ami mellett nem pukkan szét végleg az az álmom, hogy egyszer mellém sodródik egy ember, aki velem akar megöregedni az összes rigolyám ellenére és minden vágya velem saját családot alapítani...
1 megjegyzés:
Ó, szegényem...! :-(
Megjegyzés küldése