Amúgy a Mikulás is megmondta a tegnap a tévében (az igazi lappföldi, akinél manók dolgoznak és mostanában napi 30.000 postára adott levelet olvasnak), hogy a legjobb karácsonyi ajándék a családoddal, szeretteiddel, vagy barátaiddal együtt töltött idő. Ebben vagyok én rettenetesen rossz, mert mindig befurakodik a kényszer, hogy az elmaradt munkákkal is kellene valamikor haladni, és hát mikor máskor, ha munkaidő alatt egyszerűen ezekre már nem marad idő...
(ez az első dolog, amit 2020-ban változtatnom kell!!!)
Úgyhogy most fogom magam és beülök a szüleim mellé a tévé elé a laptoppal az ölömben és csak alig-alig írogatom a cikkemet, mert akár hiszitek, akár nem, azért haladtam vele, elnyomtam a 10 éves késztetést, hogy ne írjam egyáltalán, mert úgysem az jön ki belőle, amit szeretnék mivel a statisztika tudásom elégtelen ezen a téren és képtelen vagyok felzárkóztatni, olyan ember viszont nincs a környezetemben, aki tud segíteni...
Lesz ami lesz, olyan lesz, amilyent jelen tudásommal tudok írni (még egy kis segítségkérés azért szóba jön), mindennel együtt talán elég lesz valami apróbbacska impakt faktorú folyóiratba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése