kedd, április 28, 2015
újabb feladat a láthatáron...
... amit olyan jó lenne visszautasítani, de annyira nem mutatna jó az önéletrajzban, hogy ellentmondok az európai társaság alapítójának... pedig tényleg nem bánnám, ha elfeledkeznének rólam az ilyen feladatok osztogatásakor...
... egyéb elfoglaltságaimra (mondjuk a napi 12 óra munkára) nem lehet hivatkozni...?
... tényleg nem értem, honnan veszik az energiát a többiek ott nyugaton, hogy munka után még tudománykodjanak... bár valószínűleg sok energiát megspórolnak azzal, hogy anyanyelvi szinten tudnak angolul és nem keresgélik a legmegfelelőbb kötőszavakat ...
péntek, április 24, 2015
rekord
... péntek este 8-ig bent ültem a klinikán...
... mindig elfelejtem, amit apu tanácsolt: a munkahely nem kocsma, hogy az ember egész nap ott üljön.
milyen igaza van.
... mindig elfelejtem, amit apu tanácsolt: a munkahely nem kocsma, hogy az ember egész nap ott üljön.
milyen igaza van.
kedd, április 21, 2015
reklám
... hetek óta első alkalom, hogy este zuhanyzás után nem viszketek testszerte... éljenek a dermatokozmetikumok. :)
... úgy látszik kezd a bőröm (is) dekompenzálódni az itteni környezettől.
vasárnap, április 19, 2015
Tizenhat
Pomodoro (nekem a 25 percesek kedvesek, 5 perces szünetekkel), záros határidő, emiatt emeltebb motiváció és legalább az államvizsga rám eső része letudva. :) rájöttem, hogy szívesebben tettem, mintha ambuláns kartonokat kellett volna átnézzek (amúgy kellett volna...kellene...)...
Lehet hogy hosszútávon mégiscsak a biostatisztika irányába kellene elmozdulni... ?
és most...
... pomodoro applikáció mobilon bekapcs, internet elnémít és folytatódik az államvizsga írás- tegnap egész jól bevált a dolog, statisztika rész lefuttatva, táblázatokba öntve, ma már csak interpretálni kell és végkövetkeztetéseket levonni. Egy hosszabb szünetben pedig még porszívózni sem ártana...
... és ma még ambuláns kartonokat is szeretnék matatni... :)
... lehet, hogy ma kicsit túlzottan optimista vagyok...? :)
péntek, április 17, 2015
A pocsék napokat
Mint pl.a mai, jobb is nem megörökíteni... Az egyedüli jó a két fiatal betegem, akiket ügyelet után még gyorsan megnéztem (mielőtt 14:30-kor leléptem a klinikáról) és viszonylag jól vannak azokhoz az izgalmakhoz képest, amiken együtt átmentünk.
Sírtam is... Rájöttem, hogy pont úgy sírok, mint anyukám, akit szerencsére csak nagyon ritkán láttam sírni. Szeretnék a szüleim lelkierejével és alapvető optimizmusával bírni... Még az is lehet, hogy valahol bennem is megvan, csak elnyomja ez a környezet...
Egyre nehezebben tudok jó képet vágni a dolgokhoz és ezt már fel is róják egyesek...
Valamit most már biztosan változtatni kell.
Sírtam is... Rájöttem, hogy pont úgy sírok, mint anyukám, akit szerencsére csak nagyon ritkán láttam sírni. Szeretnék a szüleim lelkierejével és alapvető optimizmusával bírni... Még az is lehet, hogy valahol bennem is megvan, csak elnyomja ez a környezet...
Egyre nehezebben tudok jó képet vágni a dolgokhoz és ezt már fel is róják egyesek...
Valamit most már biztosan változtatni kell.
posted from Bloggeroid
csütörtök, április 16, 2015
:) és :(
... volt a héten egy jó napom, amikor a szakrendelés végén azzal az érzéssel kapcsoltam ki a számítógépet, hogy örülök, hogy végül mégiscsak orvos lettem, normális betegekkel foglalkozhattam, nem türelmetlenkedtek a folyosón, szépen időre érkeztek és a meglepően kevés 20 ambuláns betegből legalább 19-nek tudtam, mi a baja, és ezért valamilyen szinten segíteni is lehetett rajtuk, az osztályos betegeim is aranyosak voltak és ha jól emlékszem, már délután 5 után kicsivel be is fejeztem az osztályos vizitet... ilyen egy rendkívüli, jó nap az életemben...
... ma estére már megint olyan fáradt vagyok, hogy majdnem sírnom kell, ha arra gondolok, hogy még 7 zárót meg kell írjak, és holnap ügyelet után még 3 komplikált beteget meg kell nézzek, fél 12-kor pedig már Szöszikém nyári gumijait kell intézzem... már látom, hogy rohanás lesz az egész nap és ráadásul estig be kellene fejezzek egy statisztikát és interpretálást.
... és a blogírás alatt is csak úgy száguld az idő... és az orvosi szobán túl zakatol az élet.
vasárnap, április 05, 2015
... és miközben...
... én itt ügyeletben sorra szülöm a méltányossági kérelmeket a betegeim számára (hogy a lehető legjobb gyógyszert kaphassák, amit a nagy többség már nem tudna magának megengedni), addig volt évfolyamtársaim sorra szülik az igazi gyerekeket és teszik ki a nagycsaládos képeket a fb-ra. Hát ezért sem szeretem a fb-ot.
... aprócska öröm az ürömben, hogy azért egész jól haladtam a kérelemírással. :)
... sajna a statisztikázás és záróírások tömkelege még hátravan...
... aprócska öröm az ürömben, hogy azért egész jól haladtam a kérelemírással. :)
... sajna a statisztikázás és záróírások tömkelege még hátravan...
szombat, április 04, 2015
felkészültem..
... jöhet a Húsvét, ma 20 perc alatt bevásároltam, hogy félig-meddig reprodukáljam az otthoni Húsvét vasárnapi reggeliket (kakaó, kalács, szeletelt sonka, sajt), és az előbb a főtt tojást is sikerült lekapnom a tűzhelyről, úgyhogy ha nem felejtek semmit itthon, akkor holnap ünnepi hangulatban fogyaszthatom a reggelit - ügyeletben.
... már csak a teleportálást kellene valahogy megoldani, hogy a pihenőben az asztal körül a családom is ott ülhessen... :(
... már csak a teleportálást kellene valahogy megoldani, hogy a pihenőben az asztal körül a családom is ott ülhessen... :(
csütörtök, április 02, 2015
viszket a tenyerem...
... amióta Rotigotin felmondásról szóló bejegyzését olvastam... olyan végtelenül egyszerűnek tűnik...
... pedig csak egy kicsivel kevesebb beteget szeretnék... már azzal is beérném, ha csak 1,2 ember munkáját kellene ellássam...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)