Bámulatos dolog, mi mindent lehet otthon felejteni egy konferenciára/kongresszusra/projekt megbeszélésre utazáskor. Szerencsémre (?!) kétszer ugyanazt a dolgot általában nem felejtem otthon, ezért a zokni, pizsama, papucs, fogkefe, fogkrém, fésű, fürdőruha, kabát, kongresszusi poszter (!) remélhetőleg többször már nem marad ki a csomagból...
Most, hogy végre először minden együtt volt és teljesen megnyugodva mentem ki a reptérre, akkor ért az eddigi legnagyobb meglepetés: a repülőjegyem nem volt a megfelelő napra foglalva... hát ezért nem készültek németországi szállodás képek... :)
Még mindig születnek tanulságok, hogy mire kell odafigyelni az utazás során... ezúttal a következő: ha nem te foglalod a jegyet, az indulás napjára is érdemes egy pillantást vetni a foglalást visszaigazoló dokumentumon, nemcsak a repülő indulásának időpontjára...
szombat, május 31, 2014
nagy és kicsi
péntek, május 30, 2014
na igen...
... vannak olyan egészségügyi hírek, amiket egyszerűen nem jön, hogy elolvassak (valószínűleg nem is veszem rá magam...). Az egyik ilyen az, hogy július 1-től változik a terhesgondozás rendszere Magyarországon...
vasárnap, május 25, 2014
túléltem...
... de holnap reggel 4-kor lesz a reggeli... kellett ez nekem...? :(
Ja, amúgy ismét Vecsés, ismét hotel... mintha legutóbb nem ugyanez a szoba lett volna... akkor ugye számolhatom a sarkait...? :)
sajnos...
... elszámoltam a délelőtt elfogyasztott saláta tápláló hatásának felső maximumát, és most fogok éhen halni a vonaton 15 perccel az ideiglenes cél előtt (a végső cél egy szinte 13 órás németországi kiruccanás, útbaesek, jövök-megyek, mint a takarék... )
... úgyhogy szerintem itt többet már ne is keressetek.
... ha mégis valami csoda folytán... akkor sem biztos, hogy megéri keresni - most én is keresem önmagam.
szombat, május 24, 2014
péntek, május 23, 2014
tanulságos..
... ha nincs kint a szülinapod a fb-on, tényleg csak azon kevesek köszöntenek fel, akik igazi barátok...
... elgondolkoztató...
... elgondolkoztató...
szerda, május 21, 2014
jövő keddig
.. ismét tévétilalom. Le kell írjam, mert bár tegnap megfogadtam, de olyannyira megfeledkeztem róla, hogy ma megnéztem egy 3/4 rész Columbot... a vége előtt 10 perccel jutott csak eszembe a fogadalom, ezért gyorsan kikapcsoltam a tévét. Még szerencse, hogy ezt a részt (is) már láttam kb. 7-8-szor.... :)
kedd, május 20, 2014
vasárnap, május 18, 2014
Szépséges...
... Tegnap valaki közölte velem telefonon, hogy az egy hete egy konferencián készült fotómon, amit családom egy nevezetes tagja szivárogtatott ki, olyan szép vagyok, mint egy színésznő...
... Kicsit sajnos csökkenti a kijelentés súlyát, hogy az illető aránylag közeli rokon és ráadásul nőből van...
... De azért elmentem a bóklistámba, legyen, amit előráncigálni egy következő ruhapróbán... :)
szombat, május 17, 2014
jöhet(ne) már a nyár...
... én készültem. :)
(Ehhez képest ma be kellett kapcsoljam az elektromos fűtőtestet, mert több pulcsit már nem szeretnék magamra aggatni és nem is szeretném paplan alatt tölteni a napot... )
(Ehhez képest ma be kellett kapcsoljam az elektromos fűtőtestet, mert több pulcsit már nem szeretnék magamra aggatni és nem is szeretném paplan alatt tölteni a napot... )
csütörtök, május 15, 2014
na persze
... este 11-kor végül csak beengedett a hálózat a rendszerbe... csak tudnám, miért akartam még egyszer megpróbálni lefekvés előtt... így nem volt lelkem bár 3 záró megírása nélkül nyugovóra (?) térni... ez noooormális???
nem én tehetek róla...
... az Istenek nem akarják, hogy én ma este zárót írjak, nem engednek be a hálózatra... ezért holnap a betegek kénytelenek megvárni, ameddig délelőtt visszaérek az előadásról, amit olyanoknak tartok, akiket körülbelül kicsit sem érdekel az, amivel (részben) foglalkozunk (ami nem olyan nagy csoda, mert ez a része engem sem nagyon, ezért is olvasgatom inkább a saját blogomat a friss cikkek helyett ebben a témában...).
... de amúgy egész jó nap volt, mert a vihar miatt néhányan nem tudtak eljönni a szakrendelésre, így időben végeztem és volt időm kicsit az osztályon is körülnézni. :) hát nem csodálatos? :)
... de amúgy egész jó nap volt, mert a vihar miatt néhányan nem tudtak eljönni a szakrendelésre, így időben végeztem és volt időm kicsit az osztályon is körülnézni. :) hát nem csodálatos? :)
hétfő, május 12, 2014
...
A vasárnapi ruhapróba után (.. nem, nem vettem végül ruhát..) ma bérletet vettem a szomszéd fittness központba és részt is vettem egy spinningen. Kíváncsian várom, hogy holnap reggel meg tudok-e egyáltalán mozdulni, mert bár szinte végigtekertem az órát (azért igyekeztem nem hősködni és figyelembe venni, hogy akár izomelhalás is lehet a vége, ha erőmön felül tekerek), de még így is alig tudtam lejönni a negyedikről lépcsőn, annyira remegtek nyújtás után az izmaim...
vasárnap, május 11, 2014
várom a levelet...
... na nem a Pa-Dö-Dő félét, hanem azt, amelyikben a sárga csekket szokták küldeni a fényképész hajlammal megáldott rendőrbácsik... ugyanis a hétvégén konferencián voltunk, én vittem a társaságot Szöszikével, és hát be kell vallanom, hogy időnként el is bizonytalanodtam, melyik úton hánnyal lehet menni, mert hol meglepően jó volt az út (annak ellenére, hogy nem autópálya volt), hol pedig meglepően rossz, hullámvasút jelleggel (kis amplitúdójú, de nagy frekvenciájú hullámokkal - mondtam, hogy vizsgára kellene készülgessek... ;) ), illetve településen belül is olyan nehéz néha azt az 50-et tartani... pedig igyekeztem...
... és még egy hibát biztos elkövettem, mert visszafele kb. 60 km-rel az érkezési cél előtt megálltam tankolni pár liter benzint, biztos, ami biztos, mert egyik fóbiám, hogy üzemanyag nélkül maradok... megálláskor gondosan lekapcsoltam a lámpát is, amit utána elfelejtettem visszakapcsolni és már csak végcél környékén vettem észre (pont azért, mert még világos nappal volt), hogy lámpa nélkül közlekedek. Nem emlékszem, hogy városon kívül láttam volna rendőrautót, de amilyen jól tudják álcázni magukat, én azon sem csodálkoznék, ha ezek ellenére azért Szöszikét megjegyeztek volna maguknak...
... ennyi izgalom csak azért, mert egyszer csak elegem lett a tömegközlekedésből... de azért már nem adnám vissza Szöszikét... :)
... és még egy hibát biztos elkövettem, mert visszafele kb. 60 km-rel az érkezési cél előtt megálltam tankolni pár liter benzint, biztos, ami biztos, mert egyik fóbiám, hogy üzemanyag nélkül maradok... megálláskor gondosan lekapcsoltam a lámpát is, amit utána elfelejtettem visszakapcsolni és már csak végcél környékén vettem észre (pont azért, mert még világos nappal volt), hogy lámpa nélkül közlekedek. Nem emlékszem, hogy városon kívül láttam volna rendőrautót, de amilyen jól tudják álcázni magukat, én azon sem csodálkoznék, ha ezek ellenére azért Szöszikét megjegyeztek volna maguknak...
... ennyi izgalom csak azért, mert egyszer csak elegem lett a tömegközlekedésből... de azért már nem adnám vissza Szöszikét... :)
szombat, május 10, 2014
egy éves
... alig-alig hiszem, de túléltem az első évet, mert ennyi telt el azóta, hogy május 8.-án kijöttem a szakvizsga elméleti részéről és másnaptól már rögtön élhettem is a szakvizsga adta fantasztikus lehetőségekkel...
... ha annyi 10 centesem lenne, ahányszor azóta felmerült bennem, hogy sürgősen el kellene hagyni ezt a pályát, akkor abból kb. ki tudnám fizetni egy 5 napos nyugat-európai nyaralás szállásköltségét (napi átlag 5-tel számolva, mert időnként szombaton, ha épp nem ügyelek, akkor van, hogy megfeledkezem róla...), persze csakis booking-on foglalva... :D
Hát akkor: éljenk! :)
... ha annyi 10 centesem lenne, ahányszor azóta felmerült bennem, hogy sürgősen el kellene hagyni ezt a pályát, akkor abból kb. ki tudnám fizetni egy 5 napos nyugat-európai nyaralás szállásköltségét (napi átlag 5-tel számolva, mert időnként szombaton, ha épp nem ügyelek, akkor van, hogy megfeledkezem róla...), persze csakis booking-on foglalva... :D
Hát akkor: élje
hétfő, május 05, 2014
csipetnyi káosz
.. ma azzal indítottam a reggelt, hogy életemben másodszor (először kb 4 éve) otthon felejtettem a pecsétemet... ami azért volt kissé zavaró, mert ma épp szakrendeltem is, ezért ha máskor nem is létszükséglet, de ilyenkor mondhatni nélkülözhetetlen a vizsgálatkérők és receptek miatt. Úgyhogy rögtön reggeli megbeszélés után fogtam magam és kocsikáztam egyet, még szerencse, hogy szépen sütött a nap, jó zene szólt, így még élveztem is egy picit ...
... a folytatás sem volt különb, csupa életemben soha nem látott beteg, ellenben jó sokan. 2-kor már nagyon szerettem volna más ember bőrébe bújni (persze csakis olyanéba, akit én választok, mert vannak azért olyanok is, akikkel semmi pénzért nem cserélnék). Délutáni vizit után még kiderült, hogy a főnököm holnaptól ismét szabadságra megy, ezért, mivel a másik kolléga addigra már rég szélnek eredt, megint nekem adta át a fél osztályt, holnaptól ismét enyém a dicsőség, hogy minden kórtermet levizitelhetek. Halkan megjegyezném, hogy a múlt hónapban először ugyan a történelemben, de minden kollégánál több betegem volt az osztályon- ezek után ne csodálkozzatok, ha félrebeszélek és időnként svédül/norvégul/dánul akarok tanulni...
... a nap fénypontjaként pedig én, a házigazdák gyöngye, hazaérkezésünk után pár percre lecsuktam a szemem (keresztbe feküdve az ágyon) és kb. egy órát aludtam, miközben a barátnőm csendben kuporogva olvasgatott az ágy másik sarkában...
vasárnap, május 04, 2014
boldog Anyák napját
draga anyukamnak es mindenki mas anyanak is! :-)
mert nem feledkeztem meg, csak csendben kicsit irigykedek... :-
lazulunk... :)
Ma az egyetemi szobatársnőmmel moziban voltunk, a Rio 2-t néztük meg 3D-ben. Szerintem mi többet nevettünk, mint a bennünket körülvevő kb 60 gyerek és szüleik. :)
Visszatért az egyetemi évek alatt érzett gondtalanság - egész holnap reggelig, amikor pótszakrendeléssel indítok...
Visszatért az egyetemi évek alatt érzett gondtalanság - egész holnap reggelig, amikor pótszakrendeléssel indítok...
szombat, május 03, 2014
a fodrásznál...
... ma végre eljutottam fodrászhoz is (kb 3 hónap után először), életemben még ennyi ideig nem vágták, szárították és fésülték a hajamat... ennek ellenére anyum, amikor meglátta a Skype-on, nem igazán volt megelégedve az eredménnyel, mert szerinte "olyan freskóra való lett a fejem", egyáltalán nem látszik, hogy levágattam és senkinek ne mondjam, hogy fodrásznál voltam és ezért pénzt adtam ki, valamint hogy legalább egy kis hullámot tetethettem volna bele (amikor épp, hogy egyenesre szárította a lány a hajamat, mert itt-ott van benne némi kanyarulat...)...
... hát ezek a bókok születtek így hirtelen...
... na de úgyis már várom, hogy még életemben a Mennyországba kerüljek és a kritika alapján ezt még akár freskón is megörökítheti valaki... :)
... hát ezek a bókok születtek így hirtelen...
... na de úgyis már várom, hogy még életemben a Mennyországba kerüljek és a kritika alapján ezt még akár freskón is megörökítheti valaki... :)
csütörtök, május 01, 2014
előadói +
A tegnapi tantermi előadásom fergeteges sikert aratott: az 5 darab résztvevő hallgatóból (megjegyezném, hogy kb. 4 angol gyakorlatos csoport van, egyenként 18-20 hallgatóval) egy emberke az előadás után odajött és azt mondta, hogy az eddigi előadások közül, amiken részt vett (gondolom ebből a tantárgyból és ha jól sejtem, lehetett az három darab is maximum) az én előadásom volt a legjobb...
Egy másik emberke (egyenesen Japánból), aki egyébként apám lehetne a korát tekintve (az antropometriát figyelembe véve már nem annyira :) ), és konkrétan az én csoportomba jár, óra után szintén odajött és elkérte az előadást, ma pedig még a fáradtságot is vette, és kikereste a netről az emailcímemet, és emailben is elkérte a diákat (és azt írta, hogy jó előadást tartottam).
Ezért már megéri oktatni...
... de azért az álommunkahelyek közé csak nem került be a tanári pálya...
... el sem hiszem, hogy volt idő (bár tényleg nagyon rég volt), amikor tanítónő akartam lenni... :)
Egy másik emberke (egyenesen Japánból), aki egyébként apám lehetne a korát tekintve (az antropometriát figyelembe véve már nem annyira :) ), és konkrétan az én csoportomba jár, óra után szintén odajött és elkérte az előadást, ma pedig még a fáradtságot is vette, és kikereste a netről az emailcímemet, és emailben is elkérte a diákat (és azt írta, hogy jó előadást tartottam).
Ezért már megéri oktatni...
... de azért az álommunkahelyek közé csak nem került be a tanári pálya...
... el sem hiszem, hogy volt idő (bár tényleg nagyon rég volt), amikor tanítónő akartam lenni... :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)