.. támadt a nagyfőnökömnek, mégpedig az, hogy az lenne a legjobb, ha Pesten szakvizsgáznék... ezt mondjuk én nem tartom annyira jó ötletnek, mert tudom, hogy szívatással fog kezdődni, hogy na lássuk, mit tudnak ezek az emberek a mi szakterületünkről (amit mi ugye pont nem csinálunk... ). Úgyis megtanultam volna valamilyen szinten, de így most akkor erre kell fektessem a nagyobb hangsúlyt a számomra sokkal izgalmasabb és komplexebb témák helyett... majd ha egyszer nekifogok tanulni, mert ma is még minden egyéb fontosabb (még holnap is, szombattal bezáróan).
... viszont akkor így jelezni fogom, hogy akkor kénytelen leszek elmenni 2 hétre Pestre, hogy lássák az arcocskámat, hallják a hangocskámat, befoghassanak rabszolgának, de legalább szerezzek némi helyismeretet, hogy egyáltalán melyik épületbe és melyik ajtón kell majd bemenni a szakvizsgára vezető hodu utu rea....
... csak tudnám miért bonyolodik el mindig az életem - amit egyébként olyan nagyon jól el tudnék képzelni egy 10 személyes szigeten, az általam kiválasztott 10 emberrel, mobil nélkül, korlátozott hozzáférésű internettel (email nuku).
... na de nem panaszkodom (azaz csak egy egészen pöttyet), az utóbbi másfél év tényleg relatív nyugodtra sikerült hőn szeretett kisfőnököm mellett, aki ad a véleményemre és aki végre spontán kijelentette, hogy áprilistól nagyon fogok hiányozni... :) Gondolom kevésbé az üde személyiségem, és annál jóval inkább a plussz egy ember, aki a betegeket felveszi és menedzseli, na de már ez is valami. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése