lemerül

... kimerítő dolog ez a folytonos kommunikáció: reggel magammal, hogy ne aludjak vissza, délelőtt az elégedett és elégedetlen betegekkel, valamint az elégedett és elégedetlen nővérekkel, délután az elégedett és elégedetlen kollégákkal, munka után a szüleimmel, akik csak reménykednek, hogy aznap épp elégedett leszek, majd Sz.-el, aki még egyszer végighallgatja a szüleimnek is előadott napi elégedettségi/elégedetlenségi jelentést, majd online beszélgetés egy-két félig-meddig elégedett barátnővel, a maradék energiámmal még átfutom az aznapi elégedett és elégedetlen híreket, és mire nekifognék egy kicsit dolgozni és tanulni, már csak az aznapi millió inkább csak elégedetlen szó zakatol a fejemben (az elégedetteknek valahogy gyorsabb a felezési idejük...), majd teljesen kimerülve a napi fáradalmaktól gyorsan lefekszem.... elégedetlenül, mert ma sem tanultam semmit.


Utószó:
... már csak négyet kell aludni, hogy a kiskapun kicsit eliszkoljak ebből a zsongásból.... :)