Pár napja egyik este nagyon elkeseredtem, amikor újabb hibámra derítettem fényt egy önként vállalt feladat kapcsán, amivel másoknak szerettem volna segíteni (néha az az érzésem, hogy több bajt okoz nekem az egész kutatósdi mint amennyi hasznom telik benne...) Elment a kedvem (sokadszorra) a kutatástól és az önbizalmam végleg negatív tartományba került... szerencsémre rögtön kaptam is egy jótanácsot, ami fényt deríthet arra, hol csúszok szét, mitől vagyok mostanában képtelen koncentrálni - és hogy ez csak belőlem fakad, vagy vannak itt még külső tényezők is...
Mától fogva minden tevékenységemet röviden leírom, hogy tudatosuljon, mikor épp mivel foglalkozom, mi az, amiből faragni kellene és mi az, amire kicsit több időt szakítani... Délután 2:30-kor indult a naplóírás, miután hazaértem a munkából, és most pár hétig szorgalmasan próbálok jegyzetelni, hogy rájöjjek a dinamikámra (remélem nem az lesz a vége, hogy átláthatatlan és korrigálhatatlan káosz és punktum...).
És bármilyen hihetetlen is, egész jól haladtam a feladatokkal, írtam román, angol és magyar hivatalos emaileket, statisztikáztam kb 2,5 órát a világkongresszusra, amire 3 héttel absztrakt leadás előtt szólt fő-főnököm, hogy kellene jelentkezni (és 1 hét már eltelt, mire ma végre nekifogtam), beszélgettem a családdal, bevásároltam és még a szemétlevivésre és mosogatásra is jutott idő (ez utóbbi kettőn szoktam rendszerint spórolni az idővel :) )
Most pedig még beírom, hogy 15 perc blogírás napi teljesítmény kiértékeléssel együtt és már lehet is lefeküdni - csak hogy lássátok, milyen komolyan veszem...
PS: a következő napok eredményeit pedig már csak magamban boncolgatom, talán majd a végső következtetésre szánok még egy bejegyzést - ha nem igényel túl sok időt és happy end lesz a végkifejlet. :)
hétfő, augusztus 29, 2011
vasárnap, augusztus 28, 2011
... újabb szerzeményem... :)
... tudom, hogy nem túl felnőttes, de nem tudtam neki ellenállni és addig lelkesedtem érte, ameddig megkaptam ajándékba Sz.-től.. :) ... egyébként a 2 GB-os SD memóriakártyáról is szólhatna ez a bejegyzés, ugyanis pénteken Cinque Terre utolsó előtti települése előtt fotózás közben egyszercsak betelt az 1 GB-os kártyám és egyszerűen nem hagyhattam, hogy Vernazza és Monterosso megörökítetlen maradjon - még ha utána a képek csak a gépemen foglalják is a helyet (amire szintén született megoldás, külső HD, jelentős modernizálódáson estem át az utóbbi időben...)
... csak a lelkem és agyam halad visszafele a korban, a kütyü arzenálom lassan teljesen naprakész... :)
szombat, augusztus 20, 2011
vízi-tüzi - de végül inkább csak fagy
Gondoltam, hogy azért megnézem az augusztus 20.-i esti pesti tüzijátékot is, mint a régi szép időkben odahaza, a szüleimmel és tesóval, a nagyszobában a tévé előtt gyülekezve, a sötétben ülve... hát a sötétséggel itt sem volt baj, legnagyobb meglepetésemre még az m1 online adta is (biztos ami biztos, fél órával korábban már bekapcsoltam, nehogy lemaradjak, a lottósorsolás végig szépen ment is a háttérben, a férfi műsorvezető fanyar(?) humorával (?) ötvözve, úgyhogy időnként inkább a tubicán keresgéltem zenét)... végül aztán kihúzták az összes nyerő számot, megtudhattam, hogy hány lottózó embert tettek boldoggá ezen a hétvégén, és végre elbúcsúztak a műsorvezetők és elkezdődött a tüzijáték...
... csak épp a félórából a netemnek és a valószínűleg kissé leterhelt hálózatnak köszönhetően kb 5 percet sikerült megnéznem, vékonyra szeletelt darabokban, azt sem túl jó felbontásban, na de arra rájöttem tiszta magamtól, hogy az ország területén élő különféle nemzetek zenéjét is beleszőtték - bár kínai motívumokat épp nem hallottam, de lehet, hogy simán csak lemaradtam, mert az 5 perces "vágott verzióba" minden nem fért bele... :)
Biztos nagy élmény volt élőben, ott a tömegben, a gyönyörűen kivilágított Budapesttel a háttérben, jó lett volna ott lenni, de megint rossz a teleportálóm... de ha a nagyszobánkban láttam volna a tévében, most annak is legalább annyira örülnék...
... csak épp a félórából a netemnek és a valószínűleg kissé leterhelt hálózatnak köszönhetően kb 5 percet sikerült megnéznem, vékonyra szeletelt darabokban, azt sem túl jó felbontásban, na de arra rájöttem tiszta magamtól, hogy az ország területén élő különféle nemzetek zenéjét is beleszőtték - bár kínai motívumokat épp nem hallottam, de lehet, hogy simán csak lemaradtam, mert az 5 perces "vágott verzióba" minden nem fért bele... :)
Biztos nagy élmény volt élőben, ott a tömegben, a gyönyörűen kivilágított Budapesttel a háttérben, jó lett volna ott lenni, de megint rossz a teleportálóm... de ha a nagyszobánkban láttam volna a tévében, most annak is legalább annyira örülnék...
mise angolul vs. mise olaszul
... ma végre sikerült eljutni az angol nyelvű misére, amit szombatonként 5-től tartanak a Dómban. Próbálkoztam már eddig is, de hol az történt, hogy belefeledkeztem a munkába, hol a templomba való készülődésbe (bármilyen lazák is az olaszok, de nem tolerálják az ujjatlan pólókat, térd fölött végződő rövidnadrágot vagy szoknyát, ezért meg kell válogatni, hogy miben indul neki az ember, ha nem akarja a misét hazafele menet a kütyüjén befogott rádióban hallgatni...), volt olyan is, hogy negyedórán keresztül próbáltam sikertelenül (a dugóhúzóval) újabb lyukat készíteni a nadrágszíjamon, mert megint elkezdtem húzni a szárát a földön...
Na de ma végre sikerült.
A pozitívum, hogy végre értettem teljesen, miről szól a prédikáció (ez az olasz misék esetében kb 20-25%-ra tehető általában, mert sehogy sem akarnak orvosi témájú példázatot szerkotálni a kedvemért, annak a szókincse számomra jóval inkább ismert, mint az irgalom, kegyelem, áldás, bűn és büntetés és ezek szinonimái - és ellentétei).
A negatívum, hogy annyira nem volt érdekes, az olasz miséken legalább megvolt az az érzés, hogy egyébként biztos nagyon jó volt, kár, hogy nem értettem, de hátha a tudatalattim lefordította magának. Hát most a vallásokról beszélt a pap, az "egy igaz vallásról" és a többi kialakulása körüli szépséghibákról, felhozva példának pár olyan ember nevét, akiket szerintem igazán nem kellett volna belekeverni a történetbe (mert már kicsit olyan pletykaíze lett a prédikációnak). Másik negatívum (ez 1 kivételével az összes templomban előfordult, ahol eddig itt jártam), hogy nem énekelnek, elmondják prózában az énekeket és áldozás alatt néma csend. Ehhez képest pl. Amerikában olyan felüdülés volt együtt énekelni a többiekkel, jó kis gitáros - szintetizátoros - hegedűs kíséretű vallásos dalokat, amik 1-2 mise alatt bemásztak az ember fülébe (és időnként most is meghallgatom őket a tubicán, hogy visszahozza a sivatagot, a kaktuszokat és az Új Világ érzetét a lelkembe :) ). Hát itt semmi ilyesmi, pedig biztos errefele is vannak énekeskönyvek és énekek (ha már az én icike picike szülővárosomban is tudnak énekelni az emberek, orgona nélkül is, ha a kántor épp szabadnapos, és annak is ereje van).
Egyébként pedig eléggé meglepődtem: úgy tűnik, csupa bűntelen angol anyanyelvű turista jár Firenzébe (vagy csak azok mernek elmenni misére), mert szinte mindenki kiment áldozni még a felszólítás ellenére (!) is, hogy csak azok járuljanak az Úr asztalához, akiknek nincs semmilyen nagyobb bűnük... bevallom, én már elfelejtettem, mit is érthet a pap nagyobb bűn alatt, így inkább nem kockáztattam, van 1-2 dolog a listámon, de előbb biztos ami biztos kikeresem, hogy melyik milyen kategóriába esik az Egyház szerint... nem hiányzik még egy feketepont...
Na de ma végre sikerült.
A pozitívum, hogy végre értettem teljesen, miről szól a prédikáció (ez az olasz misék esetében kb 20-25%-ra tehető általában, mert sehogy sem akarnak orvosi témájú példázatot szerkotálni a kedvemért, annak a szókincse számomra jóval inkább ismert, mint az irgalom, kegyelem, áldás, bűn és büntetés és ezek szinonimái - és ellentétei).
A negatívum, hogy annyira nem volt érdekes, az olasz miséken legalább megvolt az az érzés, hogy egyébként biztos nagyon jó volt, kár, hogy nem értettem, de hátha a tudatalattim lefordította magának. Hát most a vallásokról beszélt a pap, az "egy igaz vallásról" és a többi kialakulása körüli szépséghibákról, felhozva példának pár olyan ember nevét, akiket szerintem igazán nem kellett volna belekeverni a történetbe (mert már kicsit olyan pletykaíze lett a prédikációnak). Másik negatívum (ez 1 kivételével az összes templomban előfordult, ahol eddig itt jártam), hogy nem énekelnek, elmondják prózában az énekeket és áldozás alatt néma csend. Ehhez képest pl. Amerikában olyan felüdülés volt együtt énekelni a többiekkel, jó kis gitáros - szintetizátoros - hegedűs kíséretű vallásos dalokat, amik 1-2 mise alatt bemásztak az ember fülébe (és időnként most is meghallgatom őket a tubicán, hogy visszahozza a sivatagot, a kaktuszokat és az Új Világ érzetét a lelkembe :) ). Hát itt semmi ilyesmi, pedig biztos errefele is vannak énekeskönyvek és énekek (ha már az én icike picike szülővárosomban is tudnak énekelni az emberek, orgona nélkül is, ha a kántor épp szabadnapos, és annak is ereje van).
Egyébként pedig eléggé meglepődtem: úgy tűnik, csupa bűntelen angol anyanyelvű turista jár Firenzébe (vagy csak azok mernek elmenni misére), mert szinte mindenki kiment áldozni még a felszólítás ellenére (!) is, hogy csak azok járuljanak az Úr asztalához, akiknek nincs semmilyen nagyobb bűnük... bevallom, én már elfelejtettem, mit is érthet a pap nagyobb bűn alatt, így inkább nem kockáztattam, van 1-2 dolog a listámon, de előbb biztos ami biztos kikeresem, hogy melyik milyen kategóriába esik az Egyház szerint... nem hiányzik még egy feketepont...
hétfő, augusztus 15, 2011
Mesék apunak Firenzéről 8.
Drága apukám, apró kis szünet után érkezik a következő mese, aminek során fény fog derülni arra, hogy miért is volt/van részem hivatalosan is egy ilyen hosszú, 5 napos hétvégében - amit majd szerdától megszakít egy 2 napos hét közepe... :) Csak hogy nehogy véletlenül azt hidd, a lányod rossz utakra tévedt és kivett pár napot, hogy körbecsavarogja a vidéket (ami egyébként nem is lenne rossz, de az a jövő hétre van szánva, méghozzá társaságban :) )
Augusztusban Olaszországban megáll az élet, kihalnak az utcák... legalábbis a városok perifériáján, ahol még a turista sem jár (a helyi látványosságok szokás szerint zsúfolva, egymás hegyén-hátán a sok tükörreflexes Nikonos nagyon fiatal, közepes és idős ember, mindenféle színárnyalatban)... Ugyancsak itt a periférián (ahol jelenleg én is lakom), az üzletekben lehúzzák a rólót, kiírják széles mosolyokkal tűzdelve, hogy elmentünk nyaralni, ne keressetek, az üzlet augusztus 1-szeptember 4 között zárva... na jó, vannak egyesek, akik csak 2 hétre húzzák le a rólót, de nekik valószínűleg van egy kínai vagy román munkatársuk, akit be lehet fogni erre az időszakra (is). És a bennszülött olasz levonul a tengerpartra, ahol szerencsére van egy kis nyaralója, és egy hónapig ki sem teszi onnan a lábát, max reggel a strandra, este pedig a strandról be a nyaralóba. Egyébként ugyanez a helyzet bármilyen munkaszüneti napon és hétvégén is. :) Ezért lehet egyből látni, ki az olasz és ki nem: csokibarna már április végén és a legnagyobb melegben is legalább bokáig, de inkább térdig érő csizmát visel egy laza sállal a nyaka körül. 35-40 fokban is. Mert lojális a csizmához (lásd haza- és félszigetszeretet)... vagy ki tudja... :)
A kórházakban természetesen nem lehet egy hónapra lehúzni a redőnyt, mert csak... úgyhogy itt kitalálták, hogy heti 5 nap helyett csak 4 hétköznap dolgoznak, és láss csodát, nem a szerdát (kedvenc napom), nem a csütörtököt, hanem valamiért pont a pénteket választották szabadnapnak (így jobban belegondolva én pl a hétfőt tölteném otthon :) ). Szóval ezért nem voltam én pénteken dolgozni, mert nem találtam volna senkit (legalábbis azon a klinikán, ahova én járok - de gyanítom, hogy a többiekkel is ugyanez a helyzet, ha mégsem, irgalom-kegyelem... :) ).
Ugyanakkor augusztus 15 a mélyen vallásos Olaszországban hivatalos ünnep, tehát magától értetődően munkaszüneti nap is. Nagyboldogasszony napját, vagyis Mária mennybemenetelét ünneplik (l'Assunzione di Maria) ezen a napon, de a szokásnak régebbi gyökerei vannak, még Augustus császár rendelte el az "augusztusi pihenést" ("feriae Augusti"), innen is a hétköznapi elnevezése ennek a periódusnak: Ferragosto. A cél pedig az volt, hogy mindenki kipihenje a korábbi hetek, hónapok megfeszített munkáját, ezért ilyenkor mindenki elment 1-2-3 hétre szabadságra, még a hivatalok is bezártak 1-2 hétre (ez a hagyomány valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag máig fennmaradt), és mindenki csak evett, ivott, mulatozott, azaz pihent és egyes városban időnként felvonult. Persze csakis vallásos alapon... vagy legalábbis részben. :)
Nem is értettem sokáig, miért kérdezi mindenki a klinikán, hogy mit fogok Ferragosto-kor csinálni, megyek-e a tengerre. Aztán a gúúgel(heimer izidor) megint csodát művelt és megvilágosított. :) Hát természetesen nem mentem a tengerre, egyedül kevésbé élvezetes, mint társaságban, így gondoltam, kihasználom a rengeteg szabadságot és befejezem az épp aktuális cikk legnehezebb részét - a következtetések levonását... azt most inkább nem részletezem, hogy kitört rajtam közben a generalizált zabszem szindróma és egyéb súlyos betegségek, pl. napi másfél liter folyadékfogyasztás, mert pótcselekvésként végre megittam annyi ásványvizet, amennyit a betegeken szigorúan számonkérek (legalábbis télen, mert nyáron azért ennél többet :D ). (... és így természetesen nem olyan tempóban haladtam, ahogy eredetileg elterveztem, na de ez már másik történet..)
És holnap szintén nem fogok munkába menni, pedig akkor papírforma szerint akár mehetnék is- csak épp nem fog senki bemenni dolgozni (gondolom azért, hogy kipihenjék a Ferragosto-t :) ), üres lesz az ambulancia, én pedig szívesebben ülök a szobámban, minthogy álldogáljak az üres kórházi folyósón.... így hát még egy napom marad, amit a kutatás és statisztika oltárára tehetek (szirup csendben jobbra el)...
... de holnap estétől kezdődik ismét a társasági élet, 3 lány érkezik otthonról és legalább esténként én is csatlakozom majd hozzájuk - figyeljétek a firenzei híreket, mert lehet, hogy benne leszünk... :)
Augusztusban Olaszországban megáll az élet, kihalnak az utcák... legalábbis a városok perifériáján, ahol még a turista sem jár (a helyi látványosságok szokás szerint zsúfolva, egymás hegyén-hátán a sok tükörreflexes Nikonos nagyon fiatal, közepes és idős ember, mindenféle színárnyalatban)... Ugyancsak itt a periférián (ahol jelenleg én is lakom), az üzletekben lehúzzák a rólót, kiírják széles mosolyokkal tűzdelve, hogy elmentünk nyaralni, ne keressetek, az üzlet augusztus 1-szeptember 4 között zárva... na jó, vannak egyesek, akik csak 2 hétre húzzák le a rólót, de nekik valószínűleg van egy kínai vagy román munkatársuk, akit be lehet fogni erre az időszakra (is). És a bennszülött olasz levonul a tengerpartra, ahol szerencsére van egy kis nyaralója, és egy hónapig ki sem teszi onnan a lábát, max reggel a strandra, este pedig a strandról be a nyaralóba. Egyébként ugyanez a helyzet bármilyen munkaszüneti napon és hétvégén is. :) Ezért lehet egyből látni, ki az olasz és ki nem: csokibarna már április végén és a legnagyobb melegben is legalább bokáig, de inkább térdig érő csizmát visel egy laza sállal a nyaka körül. 35-40 fokban is. Mert lojális a csizmához (lásd haza- és félszigetszeretet)... vagy ki tudja... :)
A kórházakban természetesen nem lehet egy hónapra lehúzni a redőnyt, mert csak... úgyhogy itt kitalálták, hogy heti 5 nap helyett csak 4 hétköznap dolgoznak, és láss csodát, nem a szerdát (kedvenc napom), nem a csütörtököt, hanem valamiért pont a pénteket választották szabadnapnak (így jobban belegondolva én pl a hétfőt tölteném otthon :) ). Szóval ezért nem voltam én pénteken dolgozni, mert nem találtam volna senkit (legalábbis azon a klinikán, ahova én járok - de gyanítom, hogy a többiekkel is ugyanez a helyzet, ha mégsem, irgalom-kegyelem... :) ).
Ugyanakkor augusztus 15 a mélyen vallásos Olaszországban hivatalos ünnep, tehát magától értetődően munkaszüneti nap is. Nagyboldogasszony napját, vagyis Mária mennybemenetelét ünneplik (l'Assunzione di Maria) ezen a napon, de a szokásnak régebbi gyökerei vannak, még Augustus császár rendelte el az "augusztusi pihenést" ("feriae Augusti"), innen is a hétköznapi elnevezése ennek a periódusnak: Ferragosto. A cél pedig az volt, hogy mindenki kipihenje a korábbi hetek, hónapok megfeszített munkáját, ezért ilyenkor mindenki elment 1-2-3 hétre szabadságra, még a hivatalok is bezártak 1-2 hétre (ez a hagyomány valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag máig fennmaradt), és mindenki csak evett, ivott, mulatozott, azaz pihent és egyes városban időnként felvonult. Persze csakis vallásos alapon... vagy legalábbis részben. :)
Nem is értettem sokáig, miért kérdezi mindenki a klinikán, hogy mit fogok Ferragosto-kor csinálni, megyek-e a tengerre. Aztán a gúúgel(heimer izidor) megint csodát művelt és megvilágosított. :) Hát természetesen nem mentem a tengerre, egyedül kevésbé élvezetes, mint társaságban, így gondoltam, kihasználom a rengeteg szabadságot és befejezem az épp aktuális cikk legnehezebb részét - a következtetések levonását... azt most inkább nem részletezem, hogy kitört rajtam közben a generalizált zabszem szindróma és egyéb súlyos betegségek, pl. napi másfél liter folyadékfogyasztás, mert pótcselekvésként végre megittam annyi ásványvizet, amennyit a betegeken szigorúan számonkérek (legalábbis télen, mert nyáron azért ennél többet :D ). (... és így természetesen nem olyan tempóban haladtam, ahogy eredetileg elterveztem, na de ez már másik történet..)
És holnap szintén nem fogok munkába menni, pedig akkor papírforma szerint akár mehetnék is- csak épp nem fog senki bemenni dolgozni (gondolom azért, hogy kipihenjék a Ferragosto-t :) ), üres lesz az ambulancia, én pedig szívesebben ülök a szobámban, minthogy álldogáljak az üres kórházi folyósón.... így hát még egy napom marad, amit a kutatás és statisztika oltárára tehetek (szirup csendben jobbra el)...
... de holnap estétől kezdődik ismét a társasági élet, 3 lány érkezik otthonról és legalább esténként én is csatlakozom majd hozzájuk - figyeljétek a firenzei híreket, mert lehet, hogy benne leszünk... :)
szombat, augusztus 13, 2011
.. az élet maga...
Shinjitől kaptam az Ice Age 4. animációs film trailerének linkjét, nagyon aranyos, nézzétek meg, mert garantáltan mindenkit mosolyra derít. Sz.-el meg is beszéltük, hogy ki kivel tud azonosulni a filmben: ő a lajhárt választotta (az is egy fenomenális karakter egyébként), én viszont a mókusra esküszöm, mert én is bármennyire igyekszem, a vége mindig úgyis egy hatalmas pofára esés, majd ismét kezdődik az egész elölről...
... vágyálom...
... egy olyan éjszakára vágyom, amikor egyszercsak megszabadulok minden háttérben motoszkáló gondolattól, a befejezetlen vagy elkezdésre váró feladatok kísérteteitől, kikristályosodik minden, a tudatom egy dolog körül (rajta és benne) fókuszálódik - és hajnalra befejezem a cikk " eredmények és megbeszélés" részét...
... bárcsak egy ilyen éjszaka lenne ez a mai is... bár kicsit rontja az esélyeket, hogy este 8 óta egyfolytában ásítozom...
... bárcsak egy ilyen éjszaka lenne ez a mai is... bár kicsit rontja az esélyeket, hogy este 8 óta egyfolytában ásítozom...
péntek, augusztus 12, 2011
...éhezem... :(
... a napokban kaptam egy iráni lányt szobatársnak, aki egyelőre csak átköltözött egy másik szobából ide, majd hazamegy és csak októberre jön vissza, szóval túl sokat nem fogunk találkozni. Mint kiderült, még kb. 2-4 évig lesz itt Firenzében, itt végzi ugyanis az építészeti egyetemet, most van túl az első éven, ennek megfelelően hosszú távra rendezkedett be, 4 napig hordták a csomagokat a többi firenzei irániaiakkal egyik lakásból a másikba... az egyik barátja (gondolom "A" barát), ma itt is maradt az utolsó kör csomaggal együtt, elfoglalták a konyhát és jóféle iráni-angol zenehallgatás közben kb. 3 órája folyamatos evőeszköz csattogtatás és mosogatás zöreje hallatszik...
... hát hogy menjek én így ki elkészíteni a vajas-sajtos-szalámis zsemlémet egy kis olajbogyóval és paradicsommal... ? már megettem mindent, amit az asztalomon találtam (É. által itthagyott otthoni mézespogácsát, mandulás cantuccinit), de érzem, hogy az éhségemet csak az a bizonyos szendvics tudná enyhíteni...
... így még a munka sem megy igazán (na jó, az máskor is elég döcögős, de most legalább van mire fogni...:) )
... hát hogy menjek én így ki elkészíteni a vajas-sajtos-szalámis zsemlémet egy kis olajbogyóval és paradicsommal... ? már megettem mindent, amit az asztalomon találtam (É. által itthagyott otthoni mézespogácsát, mandulás cantuccinit), de érzem, hogy az éhségemet csak az a bizonyos szendvics tudná enyhíteni...
... így még a munka sem megy igazán (na jó, az máskor is elég döcögős, de most legalább van mire fogni...:) )
szerda, augusztus 10, 2011
:(
... szépen csendben alattomosan érik majd el rövid időn belül, hogy ismét megszűnjön otthon a lehetőség, a magyaroknak magyar nyelven felvételizni és hallgatni az orvosi egyetemen legalább az előadásokat (mert a gyakorlatok eddig is az állam nyelvén zajlottak)...
Elkeserítő, hogy az Európai Unióban ez még mindig megtörténhet. Ilyenkor hol vannak? :(
Elkeserítő, hogy az Európai Unióban ez még mindig megtörténhet. Ilyenkor hol vannak? :(
kedd, augusztus 09, 2011
kérdés este 11-kor
... megjött az internet, bye bye munka...
... lehet, hogy jobban tenném, ha nem fizetnék be jövő hónapra a netre...?
... lehet, hogy jobban tenném, ha nem fizetnék be jövő hónapra a netre...?
bosszantványos napok
Szombat óta gyakorlatilag nem volt netem, leszámítva a tegnapi egy óráig tartó kegyelmet, úgyhogy hétvégén internet elvonási tünetekkel küzdöttem, szombat este már nekifogtam jógázni (hogy visszanyerjem az utóbbi időben meglehetősen szétzilált elmém felett az uralmat plussz lelki béke és miegymás), amitől persze a tüneteimhez generalizált izomláz is társul azóta (pedig a kezdőknek szánt leckét választottam jóhiszeműen), könyvet olvastam, statisztikai problémákat fejtegettem, elolvastam egy kurzust, amit már 1,5 éve el kellett volna...
... és mivel nem lehet tudni, milyen hosszú életű lesz megint az internet szerény lakomban, ezért jobb, ha most belelendülök a munkába, ameddig még segítségül hívhatom, ha elakadok...
PS: boldog szülinapot a családban uralkodó másik Oroszlánnak is :)
... és mivel nem lehet tudni, milyen hosszú életű lesz megint az internet szerény lakomban, ezért jobb, ha most belelendülök a munkába, ameddig még segítségül hívhatom, ha elakadok...
PS: boldog szülinapot a családban uralkodó másik Oroszlánnak is :)
péntek, augusztus 05, 2011
kedd, augusztus 02, 2011
egy nehéz nap...
... Albinó makrancos (tele a ... memóriája az SPSS-el és már nem bírja rendesen futtatni), ennélfogva a gazdája még az átlagosnál is hisztisebb és ezek után még egy agresszív katica is megtámadta a laptop fényénél, jól ráhozva a frászt, mert hisz a sötétben minden tehén fekete még a legszelídebb földi teremtmény is képes ijesztőnek tűnni, ha a semmiből hirtelen nekiszökik az ember nyakának...
... és a mennyezetről egy éhes szúnyogszempár figyel rám... éjjel is meglátogatott, az előbb is tett egy tiszteletkört nálam...
... és még messze nincs vége a napnak, hisz a tudománynak sajnos nincs annyi alvásra szüksége, mint nekem... :(((
... és a mennyezetről egy éhes szúnyogszempár figyel rám... éjjel is meglátogatott, az előbb is tett egy tiszteletkört nálam...
... és még messze nincs vége a napnak, hisz a tudománynak sajnos nincs annyi alvásra szüksége, mint nekem... :(((
hétfő, augusztus 01, 2011
egy kis ízelítő...
... a mai napból. :) Tényleg nagyon ferde a ferde, a fotókon és videón még nem is jön ki annyira...
Egyébként vannak Pisában a ferde tornyon kívül is szép és emlékezetes épületek, ma volt egy kis időm ezek egy részét is szemügyre venni (de ma csakazértsem ígérek semmit, jövő héten azonban lehet, hogy szakítok egy kis időt az É. látogatása során felgyűjtött fotóim publikálására...). Egy kis ideig É. megint visszahozta az egyetemi évek könnyed hangulatát, végeérhetetlen bolondozásait, a közös vicces emlékeket, amik szép számban felgyűltek az 5 év együttélés során a bentlakásban, de mostmár azért a beszélgetéseinkbe néha sötétebb tónusokat is varázsolt az Élet...
Egy másik mai emlékezetes dolog, hogy most először merészkedtem be a szemközti pizzázóba pizzát rendelni elvitelre.:) Eddig az olasz nyelvtudás hiánya miatt inkább nem kockáztattam meg, de ma végre összeszedtem a bátorságomat - mondjuk mosolyogtak kicsit a pincérek, de nem tudtam eldönteni, hogy az olaszom, vagy természetes szépségem miatt... na jó, ha jobban belegondolok, mégiscsak el tudom dönteni... :)
PS: ma volt anyukám szülinapja, Isten éltessen sokáig! :)
Egyébként vannak Pisában a ferde tornyon kívül is szép és emlékezetes épületek, ma volt egy kis időm ezek egy részét is szemügyre venni (de ma csakazértsem ígérek semmit, jövő héten azonban lehet, hogy szakítok egy kis időt az É. látogatása során felgyűjtött fotóim publikálására...). Egy kis ideig É. megint visszahozta az egyetemi évek könnyed hangulatát, végeérhetetlen bolondozásait, a közös vicces emlékeket, amik szép számban felgyűltek az 5 év együttélés során a bentlakásban, de mostmár azért a beszélgetéseinkbe néha sötétebb tónusokat is varázsolt az Élet...
Egy másik mai emlékezetes dolog, hogy most először merészkedtem be a szemközti pizzázóba pizzát rendelni elvitelre.:) Eddig az olasz nyelvtudás hiánya miatt inkább nem kockáztattam meg, de ma végre összeszedtem a bátorságomat - mondjuk mosolyogtak kicsit a pincérek, de nem tudtam eldönteni, hogy az olaszom, vagy természetes szépségem miatt... na jó, ha jobban belegondolok, mégiscsak el tudom dönteni... :)
PS: ma volt anyukám szülinapja, Isten éltessen sokáig! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)