... elült az osztály, a legkitartóbb emberek is abbahagyták a tévézést, hiába na, holnap megint koránkelés a vérvételek és első kör vérnyomásmérés miatt.... lassan mindenki álomba merül, elfáradtak a hosszú, eseménytelen hétvégi napba, a számtalan lassan telő percbe, néhány kiolvasott bulvár folyóiratba... azért érdekes ismeretségek is születtek, a 40-es férfi együtt nevetgélt a 70 éves hölggyel a folyósón felállított tévé előtt, néha csak úgy visszahangzott tőlük a folyósó, időnként kedvem támadt volna csatlakozni hozzájuk...
... lassan én is takarodót fújok, az utóbbi pár évben megtanultam már, hogy addig kell elmenni aludni, ameddig mindenki az első jóízű álmát alussza, utána kezdődik a küzdelem a félelmekkel, szorongásokkal, betegségekkel... a szemeim már úgyis kezdenek nyuszi jelleget ölteni a meredt monitor-, cikk- és kórrajz bámulástól, amit csak a gyakran beiktatott evésszünetek és az osztályokon körbeszaladások szakítottak meg...
... magamban pedig reménykedek, hogy a ma meghozott aprócska döntéseim helytállóak voltak, vagy legalábbis nagyjából megfeleltek az evidenciákon alapuló adatoknak... :)
Hát akkor szép álmokat mindannyiunknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése