... úgy érzem, hogy a pech-mutatóm megemelkedett az utóbbi hetekben... először a fényképezőgépem intett búcsút, aztán a hétvégén először a disszertációmban az irodalmi hivatkozások döntöttek úgy, hogy egyik pillanatról a másikra csakazértis kaotikus táncba kezdenek, szétverve a teljes írott szöveget és lehetetlenné téve a tartalomjegyzék automatikus generálását (egyesével történő kijavítás és elmentés után pedig újra megnyitáskor ugyanazt a szomorú látványt nyújtva...), majd hétfőn reggel 7 órakor Albinó őfelsége (laptop barátom és munkatársam) döntött úgy, hogy el sem indul, sem normál, sem safe üzemmódban, és végül, miután kb. a 25.-ik újraindítás után sikerült valahogy mégis beimádkozni magam a rendszerbe (még mindig reggel 7 és 8 között, munkába készülődve), akkor a tervezett manőverek kis részét engedte csak végrehajtani... a végeredmény persze az operációs rendszer és alapprogramok újratevése lett/lesz (ma már második felvonásban, esténként 9-11-ig elhúzódóan és még nincs vége...), de egy jóbarátnak hála már alakul a dolog (bár közben elveszett pár fontosabbacska file-om), és megint van netem... valamint a disszertációmat megint olyan szívfájdítóan eredeti (70-80%-ban kész) állapotában látom - szóval lehet rajta folytatni a munkát... (Valaki nagy tudós szelleme igazán írthatott volna bele valamit, ameddig én a géppel kínlódtam...)
... volt azért egy aprócska pozitívum is a héten: az 1 Gigás SD memóriakártyám, amiről azt hittem, hogy valahova biztos kidobtam véletlenül, félév után megkerült. Be még nem tettem Albinóba tesztelni, először hadd élvezzem ki, hogy pozitívum is volt mostanában. :) Na jó, volt még egy, az elvesztett pendriveom (amin életem és munkásságom van rajta - de legalábbis az utóbbi 4 év munkái) múlt héten 24 óra leforgása alatt megkerült (szórakozottságomnak köszönhetően ha nem is a hűtőbe raktam, de szinte valami hasonló...)...
... szóval szokás szerint kavarom magam körül az amúgy álló vizeket, hogy ne teljen el egy nap sem hirtelen megugró adrenalin-szintek nélkül... :)
2 megjegyzés:
áruld el, hol volt a pendrive? olyan kíváncsi lettem :)
azért nem volt olyan kalandos a dolog, csak épp véletlenül az egyik szoba kulcsának kinevezett dugihelyre (egy szekrény felső polca) tettem a kulcs helyett... amikor mentem ki a szobából, csodálkozva vettem észre, hogy a kulcs még mindig a kezemben van, pedig mintha egyszer már feltettem volna... visszatettem a kulcsot a helyére, és közben nem vettem észre, hogy a pendrive is ott lapul... így végül más emberke találta meg a kütyüt...
Megjegyzés küldése