... hogy mindig ezeken a napokon tör rám az érzés, hogy kicsi, kezdő és tapasztalatlan vagyok, és hogy még oly sok helyzetbe nem kerültem, ezért a válaszreakcióm is bizonytalan még néhanapján (hangsúly a napján)... még ha igyekszem is leplezni...
... és persze csak jót akarok, tudásomhoz mérten a legjobbat és legfőképp a betegnek... hogy ne tegyem még betegebbé... de ezt még annyira kevésnek érzem...
... kitaláltátok? ügyelek....
P.S.: azért olyan jólesett felderülni látni pár arcot, amikor megláttak a már ismert betegek... :)
2 megjegyzés:
gyakorlat teszi
vallalj dupla ennyi ugyeletet, ne fuss el elole, es lesz tapasztalat, meg kisujjbol jovo terapia.
amikor a sürgősségen dolgoztam, sokkal vészesebb esetek kerültek az utamba - csak akkor mindig kéznél volt valaki, aki leellenőrizte a döntésem helyességét és ránézett az EKG-ra... telefonon keresztül ez nem működik túl megnyugtatóan - legalábbis számomra nem... de a megoldást valószínűleg tényleg az jelenti, amit te is írtál - csak győzzem kötéllel - illetve cérnával... :)
Megjegyzés küldése