csütörtök, szeptember 30, 2010

hát akkor...

... pályázat rám eső része letudva (remélem a többi érintett fél is magáénak érzi a feladatot), szokás szerint ez sem zajlott stresszmentesen (persze akkor nem is az én pályafutásom egy apróbb(?) újbekezdése lenne), na de kezdődhet a reménykedés pár héten keresztül, mert úgy érzem, most nagyon jót tenne egy kis környezetváltozás. :)
... az olasz temperamentum amúgy is jót szokott tenni a lelkivilágomnak. :)

szerda, szeptember 29, 2010

... és a szerencsés nyertes...

... nem más, mint... (dobpergés, konfetti megsatöbbi): Firenze. :)

... úgyhogy már csak meg kell pályázzam és eredményhirdetés után remélhetőleg foghatok neki olaszul tanulni... abba, hogy mi lesz, ha mégsem, egyelőre nem akarok belegondolni - "ej, ráérünk arra még"... és egyébként is pozitív energiák, hozzáállás, stb stb, most csak úgy vonzzzzzani akarom magamhoz a jó dolgokat (ez az utóbbi időben egész jól sikerült is egyébként, szóval jó úton haladok, bármerre is kacsázzak időnként).
... ha térképen ábrázolnám eddigi pályafutásom színtereit, előbb vagy utóbb valószínűleg rájönnék, hogy a Dél-Afrikai köztársaság lesz a végállomás (a Déli Sarkra nem megyek, mert ott már túl hideg van az én lelki világomnak), ilyen irányba mutatnak a vektoraim... visszahajlítani a vektort eddig még nem sikerült, meglátjuk, mit hoz a jövő, Afrikát, vagy marad a jó öreg európai kontinens... :D


(ezt Sopronban fényképeztem, nem gondoltam, hogy ennyire aktuális lesz pár napon belül :) )

kedd, szeptember 28, 2010

egyszerűen...

... képtelen vagyok dönteni, hogy egy ösztöndíj keretében (amit még meg kell pályáznom) Londont, Berlint vagy Firenzét válasszam... szakmailag mindhárom jó, csak más szempontokból, ismerősök szempontjából már vannak egyenetlenségek, a használt nyelvek is szolgáltatnak pro-t és kontrát, szóval itt ülök ebben a trilemmában, a szüleimmel és Sz.-el folytatott beszélgetés alapján sem sokkal okosabban, hiába na, nem tudnak dönteni helyettem - sajnos... Bátyó persze egyből Londont ajánlotta, pedig azt először kiejtettem, szóval egy kicsit ismét visszakerült a képbe...

... remélem éjszaka megálmodom, merre vezet tovább az út, és reggelre biztos leszek benne, mert holnapi határidőt kaptam (bár valószínűleg mindhárom irány jó lenne - épp ezért olyan nehéz a választás, hiszen olyan jó lenne a legjobbat választani mindenféle szempontból).

... és remélhetőleg 1 év múlva már saját tapasztalatból mondhatom, hogy ahol Isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot...

vasárnap, szeptember 26, 2010

múlt heti kedvencem...

Most sikerült megnézni a múlt heti X-et (az eheti még várat magára, a kongresszus miatt felgyűltek a meg nem nézett részek :) ), és az adás végére megkerült az aktuális kedvenc. :)



Egy-egy ilyen előadás hallatán mindig úgy érzem, hogy a fele királyságomat és a kumulatív impakt faktoromat odaadnám egy ilyesfajta tehetségért (még akkor is, ha soha nem vállalnék nyilvános fellépéseket, de hát mennyivel jobban hangzana ez a fürdőszobámban... :) ).
Művészi tehetség híján maradnak a kevesebb néző előtt (átlagéletkor 55 év ++, minusz nemigen) tartott 10-15 perces elálmosító monológok, és a remény, hogy egyszer ezektől is megszabadulok és tartós névtelenségbe és nyilvános némaságba süppedhetek. De erre már csak novemberben van némi esély, hiszen októberre már van egy még véletlenül sem önként vállalt feladat.

És a már múltba vesző kongresszusról talán majd a héten pötyögök pár sort... vagy legalább a városról teszek fel képeket, mert csodaszép volt. :)

csütörtök, szeptember 23, 2010

pakol... pakol...

... egész délután és este pakolásztam, az olvasgatás rovására, és mivel amúgy is halálom a csomagolás, amit még csak tetéz az, hogy rövid időn belül csupa nagyon okos ember vesz körül és rajtam megint kitör a nekem szegezett kérdésektől való félelem, nem mondhatnám, hogy a hangulatom túl fényes...

... csak már lennék túl ezen a kongresszuson (is), hogy végre foglalkozhassak fontosabb dolgokkal...

... és éjjel 1-kor most hirtelen megszólal mellettem a tévében irodalmi román nyelven, akcentus nélkül egy gyöngéd női hang egy reklámban, és most valahogy jól esik, jobban, mint a következő napok angol nyelvű előadásai, amikből le kell hámozni a nemzeti hovatartozást és kiszűrni a mondanivalót, és várhatóan néha rákényszerülni, hogy kiejtsek én is 1-1 kérdésre adott válasz során olyan szavakat, amiket eddig csak olvastam, hallani még soha nem volt szerencsém...

... érdekes napok jönnek...

péntek, szeptember 17, 2010

kínlódunk...

... a barátnőm nagyszerű ötlettől és segíteni akarástól vezérelve indított egy kismama fórumot, erdélyi magyar (és nem csak) kismamáknak, hogy mindenki megoszthassa egymással a tapasztalatait (plussz örömét, bánatát, büszkeségét), ezáltal megkönnyítve azoknak a dolgát, akik először szembesülnek az adott problémával...
... sajnos itt nemigen bontakozhatok ki, ugyanis halvány gőzöm sincs a fogzás, etetés, szobatisztaságra nevelés meg egyéb turpisságokról, ezért nem tudok sok mindennel hozzájárulni a fórum sikeréhez, de ha már 2-3 lelkesen pötyögő kismama, kispapa(!), védőnő és bárki, akit érdekel a téma, eltalál oda a blogomról, máris látom némi hasznát a csereb(l)oginak. :)

... kicsit megcsappant a barátnőm kezdeti lelkesedése, mert két kis lurkó mellett öl bele rengeteg energiát a fórum életre keltésére és életben tartásába, szorítok neki, hogy ne aludjon ki a láng, ne adja fel...

... szóval légyszi látogassatok el oda, csacsogjatok, osszátok meg tapasztalataitokat másokkal is.

... én bízom benne, hogy ebből még nagyszerű dolgok születnek. :)

hétfő, szeptember 13, 2010

hétvégi kikapcsol(ód)ás...

... mondhatni címszavakban: találkozón voltam Tokajban, ilyennek képzelek el egy igazi felüdülést, barátok között, esti borozgatással, youtubicán vidám videók nézegetésével, késő estébe nyúló beszélgetésekkel, kilátóval (egyből kettővel), szőlőcsipegetéssel igazi szőlőtőkéről (ahonnan én jöttem, ez nemigen fordul elő), borkóstolással egy pincészetben (ez még kevésbé :) ), vacsorára parázson sütött miccs (na lássuk, van-e valaki az olvasóim között, aki nem tudja, mi az :) ), reggel 10:30-kor kelés, csendes kávézgatás, tömeges kiadós reggeli az asztal körül... :)
... és egy tündéri kisfiú (a társaságból az egyik házaspáré), aki szerencsére gyakrabban nevetett, mint sírt, épp akkor kezdett magabiztosabban járni, 2 nap alatt is szemmel láthatóan nagyot fejlődött (a végén már a kanapéra felmászni és átmászni is megtanult) és szerencsére csak visszafogottan üvöltözött, amikor hajnali 6-7-kor már szülei figyelmét követelte. :)
... jó lenne, ha gyakrabban szólnának valami hasonlóról a hétvégék... üsse kő, még egy ilyen cseppség is beleférne, egyelőre csak 48 órára, pár hónapos kísérő pihenővel, aztán majd ki tudja, nagyon megnyerőek tudnak lenni... :D

vasárnap, szeptember 05, 2010

a mai tévénézés során...

... merthogy döntően egész nap aktívan és passzívan ezt csináltam (időnként a tévének hátat fordítva, a gépnél dolgozva, de folyamatos hangingerek által kísérve) Jamie Oliver nagy egészségshow-ja olyan mély benyomást gyakorolt rám, hogy délután nekifogtam főzni és elhatároztam, hogy kicsit jobban odafigyelek az étkezésre. Szegény szüleim is ezt próbálják tudatosítani bennem jó ideje, de annyival egyszerűbb és időkímélőbb szendvicsen élni, néha-néha megtűzdelve egy kis interneten megrendelt pizzával, hogy nehéz a napi 1 meleg ennivalót (ami lehetőleg nem mikróban felolvasztott csodaétel, hanem friss hozzávalókból készült) és a napi többszöri gyümölcsevést tartani... igazából a kéthetente beiktatott hétvégi főzőcskézések azok, amik leginkább megközelítik ezt a fajta tudatos táplálkozást. Már csak 14x gyakoribbá kellene tenni (vagy legalább 7x, kétnapi adagot főzve), és akkor törhetném az agyamat, hogy emellé milyen rendszeres testmozgást vezessek be az ép testhez vezető úton... a lelki oldalról most inkább ne is beszéljünk, koncentráljunk egyszerre csak egy dologra, aztán szép lassan haladjunk a tökéletesség felé... :)

... úgyhogy most egyszerű, finom, gyorsan és olcsón elkészíthető receptek után kutatok a neten (max. 45-50 percet szánva a főzőcskére naponta), mert nem élhetek állandóan bolognai spagettin és mexikói chilis babon... :) Szóljatok, ha tudtok ilyen kaliberű recepteket. :)

... a mozgás pedig külön bejegyzés lesz... majd ... egyszer...

csütörtök, szeptember 02, 2010

egy pipa, két pipa, száz pipa, hej... :)

... vizsga kipipálva, emlékezetes marad, gumicukorka hegyek, maxi milka csoki, pizzatúladagolás és narancslé, éjszaka 11-kor új vasaló tanulmányozása, adrenalin a köbön, majd a vizsga után estig csengő telefon és egyéb égő kommunikációs csatornák, így a nap végére már végképp nem maradt energiám örülni annak, hogy egy fontos állomásnak búcsút inthettem, folytatódhat a nagy utazás, de kicsivel közelebb került a cél... talán mindkét cél, mert végülis a vizsgatémák már a szakmámba vágnak, és hátha átíródik a rövidtávú, hirtelen felduzzasztott memóriámból valamicske a tartós emlékezetembe is... :)...

... de az talán már túl szép lenne a summa cum laude mellé... :)