És valóban...

... kb. 8 órája ültem a számítógép előtt, a két szemem éppen két irányba készült elfolyni a meredt képernyőre bámulás és szemrebbenéstelen feszült koncentrálás következtében, az agyamban össze-vissza zsongtak a számolgatást, új változók generálását megkönnyítő egyszerű kis függvények, rég kitörölve már az emlékét, hogy egy mozit is lemondtam a munka kedvéért, amikor egyszer csak beugrott Dolly Roll fanyar hangja, amint nem túl lelkesen azt énekli, hogy "imádok élni". Előkerestem hát a youtubicán a számot, hogy az aktuális, nem túl vidám életérzés még intenzívebbé váljon, bekapcsoltam és megnéztem hozzá a "vetítést" is...
... és apránként a képek és a zene mégiscsak elkezdtek hatni, a feszültség alábbhagyott, és rájöttem, hogy függvényektől függetlenül mégiscsak "de jó, hogy élek", és bár ritkán ilyen ihaj-csuhaj ez az érzés, de azért alapjáraton elégedett lehetek az életemmel, sőt megkockáztatom, akár boldognak is érezhetném magam. :) (... persze nagyvonalúan eltekintve az elmúlt napok egy két kellemetlen meglepetésétől...).

És akkor a történet végére érkezzen a másik videó, amitől a mosoly is visszatért, apum hívta fel rá a figyelmet, amikor épp "A zene hangjaiból" nyikorogtam valamit a magam örömére. :))

Vannak olyan...

... nyúlós napok, amikor semmi sem akar igazán menni, orrbavágnak rég elfeledett munkák kapcsán most kiderülő hibák, lepasszolnak a felelős emberek és olyan személyektől kapsz rosszul eső megjegyzéseket, akik felé kikapcsolt védekezési rendszerrel fordultál, mert álmodban sem gondoltad volna... de aztán az ilyen napok végén is éjfélt üt az óra, és lehet egy darabig még gyötrődni, de titkon már azzal vígasztalja magát az ember, hogy némi alvás után már egy új napra ébred, azzal a boldog tudattal, hogy ezt is túlélte és csakazértis át fog evickélni a következő hasonló napon is, mert tudja már, hogy jönni fog, "mert jőni kell", de egyre felkészültebben fogadja... és ha fel is szaporodnak egy bizonyos periódusban a hupák, a természet törvényei szerint mindig hepék kell kövessék, csak türelmesen ki kell várni...
... és közben azért gyakorolni a hupatompítást... :)

Mese ajánló

Ameddig a saját mesémmel elkészülök, figyelmetekbe ajánlanék egy honlapot, ahol minden nap egy mesét olvashattok. Csakis felnőtteknek.:) Én is egy ismerőstől kaptam a linket, azóta járok vissza rendszeresen olvasgatni, kissé elvontak, de aktuálisak és kellően csattannak. A "modern párperces irodalom gyöngyszemei". :)

vasaló reloaded :)

... ha hisztitek, ha nem, a takarítási folyamat apróbb hibáit győzedelmesen túlélve, rendesen működött a vasaló, és nem rajta múlt, hogy az egy órás éjszakai vasalás során aránylag szalonképessé varázsolt fehér ingek mégsem töltötték be "megfontolt szakember" benyomást keltő hatásukat a kongresszuson...

... de az már egy másik mese, hóviharral, réptéri kényszerpihenőkkel, kiolvasztott repülővel, elkeveredett csomaggal, érdekes akcentusokkal és pár még érdekesebb találkozással, én nem utolsó sorban Firenzével...

Múltam...

... egy sötét foltjától szabadultam meg hétvégén mérsékelt erőfeszítés árán. Ez a folt történetesen a vasalómon tanyázott az egyetemi évek közepe tája óta, senki sem tudta, hogy került oda, és azt sem, hogy milyen eredetű, egyszer csak lett és ez jelentősen leredukálta a vasalással folytatott amúgy sem túl szenvedélyes viszonyomat. De mivel ragaszkodom a múlthoz, és hát ez a vasaló is bentlakó múltam szerves (és/vagy szervetlen?) részét képezi, ezért azóta is évente 1-2x, döntően konferenciák előtt előkerül és meglepő módon makulátlanul teljesítette is eddig küldetését. Már amennyire veleszületett vasalási tehetségem mellett ez elmondható - de jelen esetben a hiba igazán nem a készülékben van... ;)

... hirtelen támadt ötlettől vezérelve (apum egy korábbi elszólását követően, miszerint egy eredeti, asztalomon némileg előaszalt citrommal(!) a folt egy része eltűnt), kipróbáltam az elektromos főzőlap tisztító habot rajta és csodák csodája, negyedóra sikálás után a folt eltűnt, a vasaló maradt...

... az már más kérdés, hogy fog-e még valaha működni, mert a hab minden erőfeszítésem ellenére itt-ott belefolyt, ezért két napja száradási fázisban van a készülék a kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében... a holnapi főpróbán fog kiderülni, hogy a csütörtökön kezdődő kongresszusra vásárolt, frissen mosott fehér ingeimet kivasalja, vagy - immár makulátlanul - mehet a kukába...

... mert azért épp annyira szentimentális nem vagyok, hogy minden kacatot megtartsak - elég csak minden másodikat... ;)

átfutott a gondolat...

... hogy váltok a twittterrre, mert hát mégiscsak az a 160 megengedett karakter idő és energiatakarékos(abb), de valaki már lefoglalta magának cserebét, így maradok- egyelőre. :) esetleg indítok álnév alatt egy másik blogot, ahova a depressziós bejegyzéseket száműzöm, és akkor itt csupa napsütés lesz az élet... :) Ikrek énem mindkét írói fele kiélheti magát szabadon... :) bár egyelőre késztetést se nagyon érzek kiélni magam, mert csak komoly témáim lennének, azokat viszont előbb magamnak kell megrágni és feldolgozni... és még az sem biztos, hogy a szegény gyanútlan embereket illik ilyesmikkel rémisztgetni...

... és bár nem szeretném orvosi bloggá átoperálni a boginaplót, de néha az az érzésem, hogy kezdem elveszteni a küzdelmet...

... "somebody stop me!" :)

vasárnap még...

... elsőévesként aludtam el, hétfőn már másodévesként ébredtem... :) nem érzem, hogy egy éjszaka leforgása alatt bölcsebbé váltam volna, de tény, hogy egy évvel ezelőtthöz képest azért fejlődtem már valamennyit, megkockáztatom azt is, hogy talán előre, néha már én is tudok tanácsot adni azoknak, akik most kezdték el gyakorolni azt, amire egy élet is kevés teljesen megtanulni...
... remélem ez az év az elmélyülés, további tapasztalások és némi magabiztosság beszerzéséről fog szólni...
... a további évek pedig a csiszolódásról és tökéletesedésről... :)

... már csak időt kell szakítani valahonnan arra, hogy elolvassam a frissen beszerzett 10 szakkönyvemet- a legváltozatosabb témakörökben. :) Lehet, hogy a blogírásból is le tudok csippenteni még egy keveset, anélkül, hogy teljesen kinyiffantanám a boginaplót...

Valami változásra vágyom...

... a blogomban...
... a stílusomban...
... a hozzáállásomban...
... a mentalitásomban...
... a szakmai tudásomban...
... az életemben...

... de hol is kezdjem...?


UI: ... és ma még jó napom volt...