... nyúlós napok, amikor semmi sem akar igazán menni, orrbavágnak rég elfeledett munkák kapcsán most kiderülő hibák, lepasszolnak a felelős emberek és olyan személyektől kapsz rosszul eső megjegyzéseket, akik felé kikapcsolt védekezési rendszerrel fordultál, mert álmodban sem gondoltad volna... de aztán az ilyen napok végén is éjfélt üt az óra, és lehet egy darabig még gyötrődni, de titkon már azzal vígasztalja magát az ember, hogy némi alvás után már egy új napra ébred, azzal a boldog tudattal, hogy ezt is túlélte és csakazértis át fog evickélni a következő hasonló napon is, mert tudja már, hogy jönni fog, "mert jőni kell", de egyre felkészültebben fogadja... és ha fel is szaporodnak egy bizonyos periódusban a hupák, a természet törvényei szerint mindig hepék kell kövessék, csak türelmesen ki kell várni...
... és közben azért gyakorolni a hupatompítást... :)
2 megjegyzés:
A védelemmentes pillanatokban lehet vaóban a legnagyobb döféseket kapni, de ilyenkor az ember összeszorítja a fogát és túléli az esetet. Majd legközelebb felvértezve áll ez elé az illető elé is.
Egyébként meg a hupa szóval kapcsoatosan, annak mély hangrendje alapján történő negatív diszkrimináció miatt felteszem a kérdést: honnan tudod, hogy a hepe a jó?
Egyébként még az sem ad rá jogalapot, hogy az embert elhupálják (páhol) és a földre huppan. :)
Kitartás!
Jose, egyszerű a válasz: a csalhatatlan női megérzés súgta... ;)
Megjegyzés küldése