péntek, november 26, 2010

szólhatna ez a nap...

... akár az örömről is, hiszen elég nagy lépés ez valamerre, talán a (rég)múltba, talán a jövőbe (vagy csak az egy helyben, de másként toporgásra) de sikeresen megadtam magam ismét az apró hétköznapi bosszúságoknak, hagytam, hogy felemésszék a boldogságra megtakarított energiát... és sajnos a mások miatt felgyűlt bosszúságot a veleszületett diplomatizmusom és konfliktusundorom miatt a mit sem sejtő hozzátartozóimon töltöttem ki, pedig egyáltalán nem ezt érdemlik...

... de a vélt és valós frusztráció sajnos nem feneketlen zsákban gyűlik és időnként utat mar magának, céltalanul nekiindulva...

... ezt a feltartóztathatatlan erőt még meg kell tanulni építő jellegű cselekvéssé változtatni...

2 megjegyzés:

Vera Linn írta...

szerencsáre megértőek :)

Cserebogi írta...

csak győzzék türelemmel és megértéssel... :)