... tekervényeim szerteszét gurultak, és nem maradt más, csak a pőrén maradt szórakozottságom...
... hiába kelek fel időben, ha egész nap szétzilált neuronhálóval, pontatlan asszociációkkal és agykímélő reflexek által vezérelve járkálok...
... és most már abban sem bízhatok, hogy egy kis szabadság mindent megold, vagy legalábbis átmenetileg enyhíti a tüneteket, hisz nem olyan rég voltam megint gondtalan gyermek...
... igen, megint rájöttem arra, hogy valamit elszúrtam... szokás szerint a tudománykodással kapcsolatban, és megint csak egy apróság, de pont ezek tudnak bebújni leginkább az ember bőre alá...
... kezdem feladni a reményt, hogy ha még egy kicsit kitartok, egyszer minden megváltozik, végre hibátlanul teljesítek és büszkén tekinthetek a munkámra...
4 megjegyzés:
hajrá!
Nem szabad feladni! Hajrá, szurkolok Neked. Szépen rendszerezd a dolgaid, és akkor minden rendbe jön! Próbálj kikapcsolódni valahogy. Ha kell tudok adni House-t, és Bones-t. Nekem szokott segíteni. :P
Az élt nehéz. Mit gondolsz miért jöttem később a világra mint kellett volna! Jó volt ott bent! :P
Lali: ezt a szépen rendszerezést próbálom megvalósítani huszonpár éve, de nem igazán akar összejönni - sajnos igazi Ikrek vagyok - pozitívumokkal és negatívumokkal együtt. A Bones-ra még visszatérünk, mert folyton lemaradok hétfőnként... ;)
Megnyugtatásként mondom, hogy én is állandóan lemaradok. :( Pedig ez egy jó évad. Anno 2 napon keresztül néztem, mire a végére értem. :))
Szerintem nem a megnézés, hanem az átadás lesz a leggyengébb láncszem. Mert ha statisztikailag nézzük, utóbbi időben relevánsan nézve elég kicsi számmal illethető az évenkénti találkozásaink száma. De ha ezen javítani akarsz, örömmel állok elébe! ;)
Megjegyzés küldése