... vagyok, se könnyezés, se orrfolyás, se izomlázszerű fájdalom (legalábbis ami nem a tegnapi ugrabugrával magyarázható), így hát nem marad más hátra, mint holnap bemenni ügyelni... csak remélni tudom, hogy nem lesz olyan emlékezetes, mint legutóbbi hétvégi ügyeletem, amikor be kellett kötögessem huszonixx beteg infúzióját úgy, hogy életemben először azt megelőző napon kötöttem egy darab infúziót... persze tisztában vagyok, hogy gyakorlat meg mester meg ilyen rokon szavak jól korrelálnak, és nem ártott meg ennyi tapasztalat (azt a pár ősz hajszálat pedig ugyan ki számolja...), de ugyanakkor én hiszek abban is, hogy nővér és orvos annyi mint kolléga és egymás mellett tolni könnyebb azt a szekeret, mint egymással szemben állva... és hát nem utolsó sorban ott a szem előtt tartanivaló közös nevező, aki történetesen a beteg...
... és aki ezek után azt hiszi, hogy a délutánt statisztikázással töltöttem, az cseppet sem téved... :)
... most viszont ideje előszedni egy kis ügyeleti szakirodalmat, mert a legritkább esetben szoktak ilyenkor a nővérek alacsony korrelációs koefficiensek és elkóborolt vektorok miatt riasztani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése