... megfontoltan (bár igazából magamon nehezen uralkodva) eljutok addig, hogy egyszer elpróbáljam a holnap délután tartott előadásomat... 8 perc gyötrelem... lesz akkor. Most még valószínűleg első körben 10, aztán 9:30, aztán már csak 9 perc... és mire fél óra önsanyargatáson túl vagyok, rájövök, hogy úgyis nagyjából felesleges, mert a lámpaláz miatt törvényszerűen el fogok felejteni pár részletet a konferencián és 7 perc alatt még köszönetet is mondok a munkatársaimnak... akik nélkül...
... és utána megnyugodva fogok városnézni, előadásokat hallgatni, ismerősöket csillapítani, hogy meglátják, simán megy majd minden, nem lehet semmi gubanc az ő szereplésük során. :)
Csak már itt tartanék és ne várna rám még az a kínos fél óra... stopperrel a kezemben, ketrecbe zárt oroszlánként. Na jó, legyen valami kisebb és kevésbé ijesztő állat, mondjuk mormota vagy lajhár, a szellemi frissességem úgyis csak az övékkel versenyezhet... másokkal szemben már esélyem sincs...
Hát akkor óra indul... "Tisztelt hallgatóság...."
2 megjegyzés:
Most, hogy letelt a fél óra (34 perccel az írásod megjelenése után): REMÉLEM JÓL SIKERÜLT! :)
Most, hogy eltelt egy hét az előadásom óta, elmondhatom, hogy végül 7 perc alatt adtam elő a mondókámat, a hallgatóság nevéhez méltóan hallgatott, a kérdésfeltevéskor is, egyedül az egyik ülésvezető (aki mellesleg egy bámulatosan értelmes hölgy) kérdezett.
Megjegyzés küldése