... indult a nap, de mostanra olyan sok bosszantó fordulatot vett, hogy nem sok választ el egy elfojtott üvöltéstől és némi nőies toporzékolástól... elmarad a jövő heti csehországi kirándulás (és ezzel a várva várt nyári szabadság időpontja megint bizonytalanná vált...), egy apró figyelmetlenség miatt megint elakadtam a bürokrácia útvesztőiben (pedig csodával határos módon egyszer ebben a hónapban időben elszabadultam a munkahelyemről és 6(!)-ra odaértem...), és az egészségbiztosító pénztárral is halasztódott a randim, pedig már nagyon esedékes lenne...
... nagyon sürgősen szabadságra kell mennem, mert csak gyűl a feszültség és egyszer elfelejtem venni a fáradságot, hogy mindig illedelmesen visszafogjam magam és uvariasan mosolyogva végezzem a saját (és nem saját...) munkámat...
... miért nem lehet már végre egyszerű az élet... olyan igazán unalmas, mindenféle fordulatoktól mentes, hogy egyszer már érezhessem a jól megérdemelt unalom ízét és végre nekifoghassak olvasni abban a rengeteg unalmas órámban. Bármit, aminek semmi köze ahhoz, amiről 7 hónapja minden éjszaka álmodok...
2 megjegyzés:
ha eljön az unalmas pillanatod, kérlek gondolj rám is közben.
... ígérem, eszembe fogsz jutni... ha a meszes plakkok is úgy akarják majd a fejemben... ;) addig is szorgalmasan/és lelkesen olvasgatlak tovább. :)
Megjegyzés küldése