... el van dobva, én pedig fel vagyok vetődve... izé, fordítva... :) Kb 3 perce ugyanis elküldtem végre elsőszerzős (de másodszülött) cikkemet "A" folyóiratba, ami ugyan nem a legnagyobb, de nem is a legkisebb, és épp elég ahhoz, hogy visszadobják, mert túl nagyot mertünk... És akkor mégiscsak nyári kosztümöt húzhatok majd a védésemre (ha belegondolok, elég nagy gondot jelentene télen kiállni a bizottság elé, bár tény és való, hogy fűtött terem is akad azért még errefele, gazdasági perpatvar ide vagy oda... :) ).
... szóval akkor marad a várakozás (és addig is sajnos újabb feladatok), és elsejétől talán egy újabb osztály, illetve talán ezúttal nem is osztály, bele a kellős közepébe mindannak, ami sürgős, talán épp azért, hogy ismét feltámadjon bennem választott szakmám szeretete és megbecsülése, ami az utóbbi időben azért kissé megfakult (bár inkább a kollégák és nem az egyéb tényezők hatására)...
... és szokás szerint most ismét rohanok a buszra, mert vagy ez, vagy egy andalító 1 órás séta a holdfényben, Albinóval a hátamon, ilyen-olyan kavargó gondolatok közepett...
... ezért a hosszas búcsúzkodás most elmar
3 megjegyzés:
Már ideje, House kezd kiöregedni
:)) igaza van Betondnak!
Szorítok!
Köhömm, köhömm... gyanítom, hogy Házdoki nyomába sem lehet érni, mert fiktív személyként minden tudást belegyömöszölt a forgatókönyvíró... én beérném azzal a tudással is, amit aranyosan elfogult szüleim kinéznek belőlem... ;)
Megjegyzés küldése