... de nincs miről... pedig a késztetés egy darabig megvan, de aztán eszembe jut, hogy szakdolgozatokat kell javítsak, és lemondó sóhajjal kitörlöm a bejegyzés címét és becsukom a blogomat... és megnyitom a bűvös fájlokat, igaz, hogy csak kettőt, de azt hiszem, fejenként több energiát fektettem beléjük eddig, mint hajdanán a sajátomba... hiába na, nem úszhattam meg olyan könnyen az álomvizsgaírást, előrenyúlt a múlt a jelenbe és követeli rajtam a tartozás kiegyenlítését... eredmény: egy potenciális új cikk a főnök fejében, aminek a születésénél természetesen ott kell lennem bábaként a vajúdó kismama mellett, csak ez esetben a felelősség mellett a fájdalom jelentős része is rám hárul majd... és az én cikkem szegény megint háttérbe szorul, mert az íráshoz néha nem elég az ihlet, fizikálisan is kell rá legyen idő... mondjuk naponta 2 órácska... és momentán (milyen elegáns szó...:) ) ez egyelőre álom, mint ahogy az is, hogy a napi munkából hazatérve egy kis aktuális szakirodalmat olvassak, legalább azokról a betegségekről, amikkel a napi gyakorlatban összefutok...
... a 180 fokos fordulatból egyelőre úgy tűnik, hogy csak 120 sikerült, és ez elég gyakran képes visszabillenni a kiindulási ponthoz közeli helyre... legalábbis ez az érzésem a megint visszatérő napi-kétnapi munkamegbeszélések alatt... a különbség csak a nyakamban lógó zöld fonendoszkóp, ami elválasztja az elmúlt 2,5 évet a jelentől... :) (egyszer majd fotó is készül róla... :) )
2 megjegyzés:
A fonendoszkópról?
A 180 foknál azt hittem 180 fokos láz.
Igen, arról a szépségről. :)
180 fokos láz: azért ennyire nem rossz a helyzet, egyelőre maradok a láztalan fokoknál.
Megjegyzés küldése