Biztos lett volna (és lesz még talán) pár ilyen bejegyzésem, most épp nem vagyok túl lusta leírni...:) ma épp az derült ki, hogy akinek egy hete a nyomában caplatok és gyakorlati kérdéseimmel zaklatom (egy orvoshoz vagyunk mindketten beosztva, csak ő már két éve dolgozik osztályon) szintén erdélyi, egy évfolyamon végeztünk, csak épp más városban.:) Érdekes, mennyire meg tud nyugtatni egy ilyen apró kis infó, hogy mások is vannak körülöttem otthonról.
Egyébként pedig még egy napot átvészeltünk, én és a környezetem, talán mostmár megmaradunk... :) Én a pályán, a majdani betegeimről még nem nyilatkozom, nehogy elszóljam magam.
Persze próbálok mindig a legjobb tudásom szerint eljárni, remélem ez egyre több mindenre elég lesz... :)
Na de fő az optimizmus! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése