Annyira koncentráltam...

... arra, hogy felköszöntsem magam a 3. heavy blogger szülinapomon, hogy 4 nappal utána jutott eszembe, hogy leellenőrizzem a dátumot... :) Ez volt kb. 4 napja... Hát ennyit a kitörő lelkesedésemről... :) Na de annyi jópofa dolog történt velem mostanában, hogy kénytelen leszek venni a fáradságot és pár röpke bejegyzésben megörökíteni. Például hogyan lettem professzor Koreában... :) Persze mindezt majd máskor, most szokás szerint álmos vagyok, de azért némileg büszke is, hisz megnéztem a statisztikámat és kb 200-220 bejegyzést írtam ezalatt a 3 év alatt... és kb 50 piszkozatot, amitől hamarabb elment a kedvem, mint ahogy megnyomtam volna az "elküld" gombot... :)

És bizony ez életem leghosszabb naplója.:) Ikrek létemre, amelynek köztudottan egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy könnyen beleun a dolgokba és csapong, ez egy komoly megvalósításnak számít. A második leghosszabb naplómat valamikor 3-ad éven írtam az egyetemen, naponta, és minden napra levontam egy tanulságot.:) Tartott kb 3 hónapig... aztán elfogytak a tanulságok, kifogyott a pixxxx vagy inkább közbejött valami, ami elvonta a figyelmemet. Ha jól emlékszem, egy szúrós teveszőr kabát...:)

Kíváncsian várom, ennek a blognak mi lesz a vége... szerintem győz az Ikrek énem... de még próbálok küzdeni, egyre lankadó erővel, és kinyekergek egy-egy bejegyzést...

... mint például ezt is... ;)

In memoriam november 13

Egyszerűen nem tehetem meg, hogy feledésbe merüljön az a nap, egészen pontosan egy csütörtöki, amikor oly sok minden történt, szerencsére főleg jó dolgok. És mivel most fogok csak neki a saját cikkemmel foglalkozni - ha még emlékeztek rá, múlt hét kedd volt a multimátum az "eredmények" részre, addigra össze is jött valami 10 oldalas förmedvény, persze azóta kiderült, hogy foghatok neki elölről az egésznek, mert a koncccepción csiszoltunk menetközben -, szóval ezért most csak rövid leszek és vázlatos:
- reggel két hét teljes absztinencia után először hallgattam megint a buszon zenét a világot nélkülem is megjárt zenekütyümön. Nem mondom, hogy kibírhatatlan nélküle az élet, hiszen helyette olvashattam szépirodalmat vagy orvosi cikkeket a buszon, na de azért néha annyira jólesik csodás zenei aláfestéssel bambulni kifele az ablakon...
- a szülinapja volt annak az embernek, aki miatt végül mégsem lettem egyke - nevezetesen a bátyámnak.:)
- a prof gratulált, ugyanis elfogadták végre a cikket, amelynek oltárán oly sok neuronom botlott meg és esett el... persze ez még nem az én elsőszerzős cikkem, azon most kínlódok, amikor épp van egy kis időm a sok prioritást NEM élvező feladat közben.
- a szüleim finom húslevessel vártak otthon, a csirkecubókok mennyei ízét így 4 órával szűkös mai ebédem után inkább nem részletezném...
- kaptam egy kis görgős táskát apumtól Mikulásra, ez lesz az egyik védjegyem, ha majd felbukkanok itt-ott, konferenciákon. A felavatás épp Mikuláskor lesz egy fiataloknak szánt tudományos fórumon. Feltéve, ha elfogadják a kivonatot, amit rekordidő alatt dobtam össze a konyhában, miközben anyum keresztrejtvényt fejtett... :)
- igaz is, aznap küldtem el a jelentkezésemet erre az előbb említett fórumra, miután a prof rábólintott a kivonatra.

Elfogytak a kötőjelek a gépemen, de elfogyott a felsorolnivaló is, úgyhogy most itt a vége, fuss el véle, vár az Út és vár az Élet, de előbb még egy picike munka. És annak az elhatározásnak a megtervezése, hogyan tudnám jobban kihasználni röpke kis életemet arra, hogy tényleges éljek is, hisz oly rövid és annyira kiszámíthatatlan, hogy mit hoz a holnap - erre sajnos mások tragédiája kellett újból ráébresszen...
Ez nekem intő jel, de ti ne várjatok a saját jeletekre, hanem addig is ÉLJETEK!

Így is lehet...

... statisztika könyvet írni: "A parciális kapcsolat (a parciális korrelációs együtthatót érzékeltetve, csereb. megj.) olyan, mint az érdek nélküli szerelem. Nem azért szeretünk valakit, mert gazdag, szép stb., hanem önmagáért szeretjük. A parciális kapcsolat a két változó közötti "igaz szerelem", minden más változó hatásától megtisztítva."
És még mondja valaki, hogy a statisztikát nem lehet érthetően elmagyarázni... :) Csak el kell engedni kicsit a fantáziát. :) Mondjuk már az ezt az idézetet megelőző "nők életkora-nők iskolázottsága-gyermekek száma" példából megértettem a lényeget, de az kevésbé tűnt fantáziadúsnak. De ameddig az idézeten csak mosolyog az ember, addig a hétköznapibb példából levont következtetés igencsak szomorú, a népes családról hamarosan letehetek, ha rám is vonatkozik az, ami a nagy átlagra... márpedig miért is ne vonatkozna...?

Bár az is igaz, hogy előbb meg kellene várni, ameddig szellemileg is érett leszek a gyerekvállalásra, búslakodni ráérek majd azután is... :)

Nagy úr a tudomány...

... de annyira azért nem, hogy a géphez szögezve tartson, ha délután 4.30-kor megkordul a gyomrom... de minek is tenné, gondolkozni ilyen állapotban úgysem vagyok képes, úgyhogy illa berek, nádak, erek, irány haza, egy kis zakuszkás kenyér jóféle otthoni füstölt sajttal és ismét katonás sorrendbe állnak a faktorok, értelmet nyer a leíró statisztika és megtalálom a word-ban a szögletes zárójelet...

Persze szinte mindennel haladtam az elmúlt két napban, amivel nem kell, és semmivel sem, ami közelebb vitt volna a keddi idegosszeroppanás elkerüléséhez, na de hálistennek ott a hétvége, és a meghívásokat le lehetett mondani ( :(( ), tehát időm, mint a tenger és olyan fagyasztott spenótfőzeléket is lehet már kapni, amit csak meg kell melegíteni...

Multimátum

A hétvégi program azonnal eldőlt, amikor ma bevonultam munkamegbeszélésre a profhoz.
Kedd este van a következő-kötelező emailes jelenésem előtte, 3 röpke dokumentum formájában:
- az első kell tartalmazza, amit biztosan eldöntöttem, tudok és tényként kezelek a kutatásom(unk)ban - némileg ajánlatos, ha ez nem mond ellent a jelenlegi orvosi normáknak, de azért az eredményeket érdemes is leközölni valami nemzetközi folyóiratban... na nekem pont ezzel a pár oldallal van problémám, mert olyasmiről kellene tömören nyilatkoznom, sőt rettenthetetlenül állítanom, ami kb. 3-4 hónapja neuronjaim tömeges végkimerülését, illetve sok esetben halálát okozza. És biztos egyelőre csak abban vagyok, hogy bonyolult ez az emberi szervezet, egészségesen is, de ha még beteg is ráadásul... ha még sokáig fennáll ez az agyfacsarászat, lassan át kell szakosodjak valami más pályára, mondjuk mosogatólány valami cukrászdában, mert annál magasabb szellemi szintnek nem fogok tudni megfelelni egyre vékonyodó szürkeállományommal.
- második dokumentum kell tartalmazza a kételyeimet - na ezzel nem lesz gond, kétely van bőven, még kölcsön is tudok adni bárkinek, aki kér... Az első a saját személyemmel kapcsolatos, a többi már szinte apróság... nem hagy nyugodni, hogy elnézek valamit, hogy ott hever egy repülőhangárnyi adat előttem és én leragadtam a böhöm nagy csillogó paramétereknél, miközben hátul talán ott lapul a lényeg... vagy legalábbis a kisöccse, aki meg tudná mutatni az utat a nagy testvérhez. Akár nekem, akár másnak...
- a harmadik fájl pedig tartalmazhatja az úri cifraságokat, alcsoportbontásokat és egyéb finomságokat- ha épp belefér az időmbe... hát van egy tippem...

Szóval a hétvégi program eldőlt, redőny lehúzva, "nem veszek semmit" tábla kiakasztva és instant reggeli-leves-második-desszert-vacsora felhalmozva a konyhában.

De ha tényleg megszületnek ezek a dokumentumok, ünnepelni fogok.:) Ami persze csakis agyműködést nem igénylő tevékenységben nyilvánulhat meg...

Tartozások pipálgatása...

Régóta tartozom már egy képpel, ideje bizonyítékra váltani az ígéretet... mert hát nekem is "bizonyíték kell, nem ígéret" - úgy nagy általánosságban... bár néha már egy-egy soványabbacska ígérettel is beérném.:)



És ott van még két beszámoló, amit jó lenne megírni, hiszen szép emlék volt Olaszország és Krakkó is, tele mókával, kacagással, helyi vonatkozású lakomákkal, templomokkal és sok gyaloglással... :) Úgyis hamarosan már nem marad más, mint az emlékezés azokra az évekre, amikor még fiatal voltam, és relatív szabad, amikor még nem hétvégi ügyeletek közé szorítva éltem... és elég volt 6.50-kor kelni naponta...

Na de már most elkezdhetek gyakorolni a közeljövőre, hiszen a nagyvilágban és a saját gazdasági helyzetemben is hirtelen bekövetkező recesszió miatt egyelőre úgysem tervezek újabb utakat, nagyobb torlódás tehát már nem várható beszámolók terén.:)

Persze a jó hírekről sem illik megfeledkezni: Albinó visszakerült hozzám több, mint egy hónapos fővároslátogatás után, egyelőre működik, remélem, hogy megtartja ezt a kedves szokását. A zenekütyümért folytatott harcban pedig a szüleim körülbelül a hatodik fordulóban bevitték a döntő találatot és rátették a kezüket, majd a zsebük belső felületét, így mostmár végre megnyugodhatok, lesz még párezer közös-kütyüs-kilóméter.:)

Remélem, hogy a tanulságot a tudatalattimba is beírtam, egyelőre naponta kb. 5-ször ellenőrzöm minden zsebemet és a táskámat... ha ez így is maradna, talán egyszerűbbé válna az életem - és a szeretteimé...